2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ha ilyen a békeidő, milyen a rendkívüli?

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. április 24. 17:24, utolsó frissítés: 22:13

Megnéztük Hajdu Szabolcs többnyire Kolozsváron forgatott filmjét. Szenvedő felnőttek, erőszak és zaklatás a Békeidőben.


Hajdu Szabolcs Békeidője sok szempontból váratlan alkotás: mind filmnyelvben, mind fókuszában eltér attól, amit az utóbbi időben filmes és színházas munkáiban megszokhattunk tőle (Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap). A jórészt Kolozsváron leforgatott Békeidő stílusában mintha szintézist igyekezne vonni a szürreális, mágikus realista alkotói halmaz (Tamara, Bibliotheque Pascal) és a nyers realizmus (Ernelláék farkaséknál, A fehér tenyér között) között.

A Békeidő helyszíne egy magyar város, amely megnevezetlen, de az aktuálpolitikai utalások nyilvánvalóvá teszik a "magyarságát": a rádióból migránsozós, brüsszelezős propaganda szűrődik be néha a párbeszédekbe, de szó van például Gulyás Márton letartóztatásáról is az Állami Számvevőszék épületének narancssárgával való befestése után. Mellékesnek is tűnhetnek az utalások, de ezek adják azt a keretet, amelyben a szereplőknek meg kell oldaniuk saját konfliktusaikat, helyre kell hozniuk saját integritásukat is.

Nem véletlen, hogy a film második jelentében egy virágvásárlás elmérgesedő helyzetében Angéla (Sárosdi Lilla) és a virágárus (Molnár Enikő) közötti konfliktus akkor fordul irracionálisba és tettlegességig, amikor az árus lemigránsozza Angélát. A társadalmi mentális állapot aztán mintha beszivárogna mindenhová, és áthatja az amúgy az interperszonális válságoktól is leterhelt mindennapokat.



A mindössze másfél órányi játékidőben nagyon sok szereplő tűnik fel, a film végére pedig valamennyire kikristályosodik a közöttük levő viszony, de azért nem lehetne egy konkrét koordinátarendszert lemodellezni. Mint ilyen, a film egyetlen estének hatását vizsgálja rájuk nézve: hogyan hasonul meg a tinédzser punk fiával (Krokovay Ábel) kapcsolatot létesíteni képtelen, hitét vesztő lelkész, Attila (Hajdu Szabolcs), hogyan viaskodik egymással egy válságban levő színész (Ajtony - Szabó Domokos) és tanár felesége (Sárosdi Lilla), hogyan éli át első lelkesítő színházi élménye után Dorottya (Wrocha Fanni), hogy az általa nagyra becsült rendező (Schilling Árpád) arra kérje az autójában, ugyan puszilja már meg a nemi szervét.

A magyarországi #metoo mozgalmat elindító, Sárosdi Lilla által elmesélt jelenetnek különösen érdekes csavart ad, hogy a zaklatót, aki a való életben Marton László volt, itt Sárosdi férje, Schilling Árpád játssza el. A filmben, ahol férfi-nő kapcsolat van, amúgy is jórészt jellemzőek az egyenlőtlen viszonyok, és többnyire megalázásban, bántalmazásban végződnek, például Attila és Erzsébet (Földeáki Nóra), vagy Ajtony és Angéla esetében. Ez alól kivétel csak a fiatal szereplőgárda: ők (még?) kellő figyelemmel és intimitással fordulnak egymás felé, legyen szó randevúról vagy egy hirtelen lett kuncsaft és a prostituált meglehetősen lírai találkozásáról.

A film két fő és különösen hangsúlyos helyszínnel dolgozik, az egyik egy államszocialista időket idéző, vagy hát éppenséggel időn kívüli térként működő kávézó, a másik egy autó, amelyben Henrik (Buchman Wilhelm) napszemüvegben viszi utasait ide-oda. Henrik figurája kívül esik a többi szereplő világán, míg a többiek saját életüket próbálják mederbe terelni, ő látszólag céltalanul rója az utakat, és autójával megteremti a város (a film eredeti címe Kolozsvárra (is) utalva Tresure City volt) szövetének mintázatát.

Ezeket leszámítva a jelenetek többnyire szűk terekben játszódnak, amelyekben Bántó Csaba kamerája szépen rögzíti a szereplők legkisebb arcrezdüléseit is, különösen ügyesen lavíroz és teremt egyfajta misztikus közeget például a virágüzlet szirmai és fényei közt. Az éjszakai képek, a zsúfoltság és a Freakin’ Disco zenéje egy vibráló, feszültségekkel teli atmoszférát adnak a “kincses városnak”, ahol bármikor belobbanhat egy szikra.



A mágikus realista szál - nevezzük így - legalább olyan hangsúlyos a filmben, mint az aprólékosan felfestett emberi viszonyhalmaz. Egyfajta kiút mindabból a nyomasztó állapotból, ahol a szereplők vergődnek, és mindez a film végére teljesedik ki, ahol a szülei konfliktusából elmenekülő Johanna (Pálfi Magdó) úgymond szuperereje kiderül (ámbár persze a gyermeki képzelet megnyilvánulásaként is értelmezhető).

Hajdu egy Thomas Bernhard idézetet választott mottónak: „Mintha mindent testvériségbe fűzne a pillanat: a rút közelébe merészkedik a szépnek, és megfordítva, a kíméletlen a gyengének” Ez a testvériség a filmben egyszerre jelenti az emberre a társasságában jellemző esendőségek és kiválóságok együttállását, de hétköznapi és a rendkívüli síkok keveredését is, utóbbit táplálja akár hit vagy fantázia.

A Békeidő cím viszont ezekre a jelenetekre, ha nem is ironikusan, de különösen hat. Ha ilyen feszültségetek szabadít fel a békeidő, ha a szereplők ennyire evidens módon adják meg magukat a lealjasulásnak, és ha már eleve erőszakmintázatok erezik a társadalmat, akkor tulajdonképpen mi különbözeti meg a békeidőt a rendkívüli állapotoktól? Nagyjából ezeken lehet elgondolkodni a másfél óra végén. Amúgy némiképp kár, hogy csak másfél óra, több karakterre is ráfért volna még egy kis mélyítés, például a politikai aktivistát játszó Török-Illyés Orsolya és lánya közti feszültség első megnézésre nem tisztázódik annyira, mint más viszonyok.

A film félig-meddig romániaiként, vagy ha úgy tetszik, erdélyiként is tekinthető. Mivel a Látókép-Production mellett a Filmtett Egyesület volt a másik létrehozó, ennek köszönhetően nemcsak a stáb, hanem a mellékszereplők és statiszták nagy része is erdélyi. S bár sok helyi színész fordul meg a filmben egy-egy jelenet erejéig (Ötvös Kinga például prostituáltat, Bocsárdi Magor egy asztrológust játszik), a fő szerepekhez nem fértek oda. Persze erdélyikén vagy kolozsváriként nézni így is teljesen más, referenciálisabb, és szüntelen belegondol az ember, van-e ilyen mágikus kávézónk (a filmben valahol a Széchenyi-tér környékén van), meg szoktuk-e ostromolni a saját számvevőszékeinket (ami a filmben a Központi Egyetemi Könyvtár). Meg egyáltalán, mennyre hatják át a filmbeli viszonyok a saját városunkat?

A film online debütált és a Vimeo-n tekinthető meg. Vasárnap éjjel 1 óráig kedvezményesen, 3.99 dollárért kölcsönözhető ki 24 órára, ezt követően 4.99 dollárért lesz hozzáférhető.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS