2020. október 1. csütörtökMalvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogyan vészelik át a független színházi társulatok a szükségállapotot?

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. április 29. 13:40, utolsó frissítés: 13:48

Mindenkinek nehéz a koronavírus okozta helyzet, de talán a független művészetekre jelentheti a legnagyobb veszélyt. Az állam segít, de így sem könnyű nekik.


A koronavírus-járvány sok munkavállalót, vállalkozást hozott nehéz helyzetbe országszerte, és talán leginkább a független művészeti szcénára méri a legnagyobb csapást. Arra, amely “békeidőben” is nehezen jut finanszírozáshoz. A járvány kezdetén tulajdonképpen senki nem figyelt erre a problémára, mára valamivel jobb a helyzet, hiszen kaphatnak ők is segítséget az államtól.

A független művészek (értsd: azok, akik nem valamely állami intézmény alkalmazottjai) helyzetére leginkább Florentin Milcof zeneszerző hívta fel a figyelmet, aki petíciót indított a művészek megsegítése érdekében, amit több mint húszezren írtak alá. Ezt követően Vlad Alexandrescu szenátor nyújtott be a témában egy beadványt és a kormány el is fogadta, majd bejelentették: a független művészek is részesülhetnek a kényszerszabadságra szánt összegből, és megkaphatják ők is a nettó átlagkereset hetvenöt százalékát, amennyiben előzőleg kizárólag alkotói munkából szereztek jövedelmet. (Ez azt jelenti, hogy vagy regisztrált magánszemélyként, úgynevezett PFA-ként vagy kisvállalkozóként kötöttek egy-egy projektre szerződést a munkaadókkal).

Független színházi társulatok tagjaival beszélgettünk, arra voltunk kíváncsiak, hogy látják ők a fennálló helyzeteztet és milyen hatásokra számítanak.

Csepei Zsolt, a kolozsvári Váróterem Projekt tagja azt mondja, a társulat teljesen leállt, a tagok keveset érintkeznek:”március végén lett volna egy bemutatónk, amin nagyon hosszan, ingadozó morállal és nehézkesen dolgoztunk. Nekem személy szerint jól fog a magány. Keveset érintkezünk ezen időszak alatt, és próbáljuk elérni, hogy valahogyan folytatódjon minden ugyanúgy, mint volt, csak online. Tényleg leálltunk. Jelenleg nincsenek bevételeink a társulattól, majd ha a futó pályázataink újraindulnak, csak akkor lesznek. Néhányan igényeltünk támogatást” - mondja a színész arra a kérdésre, hogy anyagilag mennyire került nehéz helyzetbe a társulat.


Oana Mardare, a kolozsvári Reactor alapítója és vezetője azt mondja, a színészek próbálják megőrizni a türelmüket és a tisztánlátásukat ebben az időszakban. Ugyanakkor náluk a munka nem állt le teljesen. “Nem tudjuk pontosan mikor fog véget érni ez a periódus, de mindenféle forgatókönyvre készülünk. Próbálunk kapcsolatban maradni egymással, és természetesen másként dolgozunk, mint ahogyan eddig” - mondta a színésznő

Az általunk megkérdezett mindkét alkotó elégedett azzal, ahogyan a politikum kezelte a független művészek helyzetét a válság alatt. Mardare azt mondja, számára teljesen meglepő volt, hogy a kormány segíteni akar. “Végre elismerik ennek a szektornak az érdemeit, és látják azt is, mennyire sebezhető. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják a segítséget életbe léptetni, illetve jó lenne, ha a válság után is megmaradna az erről való párbeszéd” -mondja.

Jelezte azt is, hogy annak köszönhetően, hogy az elmúlt időszakban több pályázatot is elnyertek a Nemzeti Kulturális Alaptól vagy a Kulturális Minisztériumtól, valamivel könnyebb helyzetben van a társulat. Ugyanakkor a Reactor által meghirdetett rezidensprogramot felfüggesztették, és inkább arra fókuszálnak, hogy az új embereket szelektálják most ki, akik a jövőben részt fognak vállalni ebben. Van előadás, amit online tudnak vetíteni, de sok projekt áll, olyanok, ahol megkezdődtek már a próbák (pl. Poszthumán, Korrelációk). Ezeket csak az enyhítések után tudják folytatni.

A kolozsvári művészeti életnek nehézséget jelent, hogy a polgármesteri hivatal felfüggesztette ebben az időszakban a kulturális pályázatokat. A Kolozs Megyei Kulturális Központ petícióban kérte, hogy ezeket indítsák újra, és Emil Boc polgármester egy adott ponton beszélt is róla, hogy ez meg fog történni. De ezidáig még nem terjesztett be a tanácsülésre a javaslatot és a Transindex úgy értesült, már nem is fogja.

Csepei Zsolt is kiemelte azt a pozitívumot, hogy először kerül szóba egyáltalán érdemben a független kulturális szféra, mint egy valóságosan létező dolog. "Ez már jó. Létezünk" - mondja.

“Vannak szociális támogatások, olyan független művészek számára, akiknek kizárólag szerzői jogi szerződésekből vannak bevételeik. Persze a gyakorlatba ültetés már problémásabb, de ez nem új. Becsúszik egy 200 lejes konferálás februárban, szolgáltatói szerződéssel, mert X egyesület „ilyenekkel szokott dolgozni”, és már nem vagy jogosult. A megyei Szociális Kifizetési és Felügyelőségi Ügynökség keresztül bonyolódik le az ügy, akik belezuhantak egy olyan világba, amelynek szabályait még a szereplők közül sem mindenki ismeri. Szóval van, min csiszolni, de az elsődleges hozománya a dolognak szerintem az, hogy számba vettek. Itt kicsit reklámoznám az ATIC egyesületet (Asociatia Transectorială a Indepenților în Cultură), amely hatékonyan mediált a politikum és a függetlenek közössége között” - mondja Csepei.

Arra a kérdésre, hogy hogyan képzelik el a koronavírus utáni jövőt, mi mindent változtat meg a járvány, Csepei azt mondja, körülbelül június végére számítanak arra, hogy újra tudnak nyitni. “Az új előadásunk júniusra tervezett felkészülési periódusát nyárvégre/őszre toljuk, helyette megpróbáljuk bemutatni egy 800 négyzetméteres térbe tervezett, elmaradt márciusi bemutatónkat” - mondja. Az előadás része lenne élelmet adni a nézőknek is, ugyanakkor a tervezett 400 személy miatt arra számít, hogy belebonyolódnak az engedélyekbe, emiatt hoznak majd egy adag kompromisszumot az előadás kárára.

A színész arra is számít, hogy az elmaradt fesztiválokat áttömörítik az alapjáraton is sűrű őszre. “ Akkor igyekszünk majd pótolni az új előadás halasztott felkészülését, próbálni, játszani a ZUG-ban, és eljutni a fesztiválokra” - véli. Nehéz időszakra számít adminisztrációs szempontból is, úgy gondolja ‘a próbák szét fognak darabolódni, előjönnek elfelejtett pályázati kötelezettségek, emitt a próbák még jobban feldarabolódnak, közben megérkezik az új pályázati leadások ideje, közben az őszi elszámolásoké is és mi óriási káosz közepette valahogy bemutatunk a határidőig” - vetíti előre

Szerinte a válság utáni pénzhiány miatt az új pályázatokra lényegesebb kevesebb keret jut majd nekik, az eddig bejáratott pályázati szokások átalakulnak és a kapkodás jellemzi majd a pályázókat. "A szokottnál nagyobb bizonytalansággal futunk neki a télnek" - összegezte Csepei.

Mardara is úgy véli, van esély rá, hogy a társulatra hosszú távon is káros hatással legyen a járvány okozta vészhelyzet. “Szervezeti szinten lesújthat ránk, hiszen a Reactor elmúlt évei nagyon jól sikerültek. Kialakult egy munkaközösség, amely strukturált és arányos módon tudott dolgozni. Ez az egyensúly kibillenhet és lehetséges, hogy kimerítő lesz a munka, ahol kevesebb emberre több megoldandó feladat fog hárulni, és akkor ismét a túlélésért kell majd küzdenünk. És azt hiszem, a Reactorban már nincs meg ugyanaz a lendület, ami a kezdetekkor átsegítette a nehézségeken. Ennek ellenére optimista vagyok abban a tekintetben, hogy lassan “felépülünk” és visszaáll a ritmus. Minden attól függ, mennyire hosszú lesz ez az időszak, és mennyire visel meg majd minket anyagilag” - szögezi le a színésznő.

Nyitókép: reactor-cluj.com

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS