2020. június 1. hétfőTünde
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Magasságok és mélységek. Film készül Erőss Zsolt özvegyéről, Sterczer Hildáról

Horváth-Kovács Szilárd kérdezett:Horváth-Kovács Szilárd 2020. május 13. 14:50, utolsó frissítés: 2020. május 15. 11:30

Nemcsak az inspiráló, amit Erőss Zsolt véghezvitt, hanem az is, hogy Sterczer Hilda milyen mélységeket és magasságokat járt meg a gyászfeldolgozás során - Csoma Sándorral, a film rendezőjével beszélgettünk.


A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjánk 2020-as fordulójában Csoma Sándor is pályázatot nyert egy filmtervvel, amelyben Erőss Zsolt erdélyi hegymászó feleségére, Sterczer Hilda történetére összpontosít.

A Magasságok és mélységek a nő élettörténetének azt szakaszát dolgozza fel, amikor Erőss Zsolt tragikus halála után, a férje habitusával próbál megbirkózni a közvélemény elvárásaival és a média támadásaival. A gyászfolyamatot azonban pont ez a megfelelési kényszer hátráltatja. Időbe telik, amíg bevallja magának, hogy segítségre van szüksége a tragédia feldolgozásához. Meg kell találnia saját identitását, hogy elkezdhesse megteremteni az új élet alapjait - derül ki a film szinopszisából.

Amikor a Casting filmedről beszélgettünk, mondtad, hogy eddig minden témádnak van személyes érintettsége. Hogyan jutottál ehhez a témához?

- Két élmény kapcsolódik össze a válaszhoz. Egyrészt nagyon szeretem a hegyeket, egy időben falat is másztam. Erőss Zsoltról például már a 2010-es tátrai balesetét feldolgozó dokumentumfilm bemutatóján tudtam, követtem a munkásságát, érdekelt a személyisége. Így azt is figyelemmel kísértem, amikor hét éve eltűntek a Kancsendzönga expedíció során: sokkoló volt, mikor kiderült, hogy meghalt. Akkoriban már volt egy filmtervem Erőss Zsoltról, ami kimondottan az ő életéről szólt volna – annak egy klasszikus hős-sztori struktúrája volt. De az nagyon költséges lett volna, így félretettem ezt a témát.


A másik irány, ami visszavitt a témához az, hogy édesanyámnál rákot diagnosztizáltak. Amint láttam, hogy a szervezete romlik, eltűnik az arcáról a jellegzetes mosolya, annyira megrémültem, hogy gyakorlatilag előre elkezdtem gyászolni, felkészülve a legrosszabbra. Végül édesanyám szervezete jól reagált a kezelésekre, legyőzte a rákot. Később megvette nekem Erőss Zsolt feleségének, Sterczer Hildának 2019-ben megjelent interjúkötetét – A Hópárduc feleségét –, ami a Zsolttal való kapcsolatáról és a gyászfeldolgozásról szól.

Miután egy nap alatt elolvastam, felismertem, hogy ez érdekel engem! Így ér össze ez a két vonal, és így tudom megragadni a témát. Nem hajlok az ezotériára, de közben volt néhány apró mozzanat, ami megerősítette az ötletemet, szeretem az ilyen véletlen egybeeséseket. Például két nappal azután, hogy elolvastam a könyvet, egy boltban véletlenül találkoztam Hildával – pedig máshol laknak, de akkor valamiért ott vásárolt. Ettől fellelkesülten, odaléptem hozzá, megszólítottam, és elmondtam, hogy filmet szeretnék készíteni. A bemutatkozásnál egy picit megrebbent a szeme a nevem hallatán, hiszen az egyik gyereküket Csomának nevezték el, éppen Körösi Csoma Sándorra emlékezve. Egyébként Erőss Zsolt utolsó útján fel is kereste Kőrösi sírját Dardzsilingben.

Így került a filmötlet pozitív csillagzat alá, ami tovább is elkísért. Hildával többször is találkoztunk, beszélgettünk, hosszú interjúkat csináltam vele, dokumentáltuk a visszaemlékezései alapján a történéseket, ami mentén kezdett körvonalazódni a film forgatókönyve.



A koronavírus miatt többször emlegetjük a halálesetek számát, illetve a korlátozások miatt sok mindenről le kell mondanunk, sok veszteség ér minket. A halál, az elmúlás, a lemondás, a gyász mégis mintha tabu lenne, kevés szó esik róla. Mit gondolsz erről, mi volt az, ami az interjúkötetben megragadott téged?

- Nagyon inspirálónak találom azt az analógiát, hogy egyrészt Erőss Zsolt egy komoly veszteség után – lemondott a lábáról – nem adta fel a munkáját, a hívatását: hiszen expedíciós hegymászóként az egyik végtag elvesztése akár azt is jelezheti, hogy ez a hegymászás, a karrier vége. De valóban ez volt az egyetlen lehetősége, hogy tovább folytassa az aktív életmódot, így műlábbal is hegymászó maradt, és így mászta meg a 8000-es csúcsot.

Másrészt Sterczer Hilda is hasonlóan kellett felálljon a férje halála után, viszonylag fiatalon, két kisgyerekkel. Addig ő mint Zsolt támogatója, picit az asszisztenseként volt jelen a (köz)életben, a háttérben ő szervezte az előadásokat, az utakat stb: ő volt „Erőss Zsolt felesége”, majd „özvegye”. S innen, a teljesen vert helyzetből kellett megteremtenie a saját identitását, vagyis, hogy ő Sterczer Hilda, egy önálló és teljes személyiség.

Mind a két esetben közös pont, hogy nem túllépnek a problémán, hanem magukkal viszik a vesztességet, felvállalva azt, s ezen keresztül lehet nyitni továbbra is az élet felé, azaz veszteség tudatában-tudatával új életet kezdeni.

Pál Emőke, mint Sterczer Hilda?Pál Emőke, mint Sterczer Hilda?


A film pontosan kit mutatna be: „Erőss Zsolt gyászoló özvegyét”, vagy a megerősödött Sterczer Hildát?

- Úgy mondanám, hogy a folyamatot, azt ahogyan megtalálja a saját identitását a gyász során. Itt fontos megemlíteni a közvélemény nyomását, elvárását és a média – főleg a bulvár – támadásait. Hiszen ők egy összetört feleséget akartak látni, ami a médiában jól mutatna, helyette pedig az özvegy a hegymászókra jellemző pragmatikus, racionális válaszokkal felelt az újságírói kérdésekre. Ez nem felelt meg az elvárásoknak, értetlenkedést és indulatokat váltott ki, amelyek támadásokká álltak össze. A film nem erről fog szólni, de mindenképpen benne lesz néhány jelenet erejéig, a terv szerint két akkori interjú fontos dramaturgiai szerepet kap a filmtörténetben.

Visszatérve: a film arra helyezi a hangsúlyt, hogy Hilda eleinte Zsolt habitusával igyekszik élni, azt képviseli, de végül ráébred, hogy neki más, saját életstratégiát kell választania. Ehhez szembe kell nézzen önmagával. Amíg ezt nem teszi meg, amíg nem sajátjaként éli az életét, addig képtelen a tulajdonképpeni gyászmunkát elkezdeni. Mert addig a megfelelési kényszerek – a „hegymászó felesége” és a „gyászoló összetört asszony” – között lavírozva ezt elkerüli.

Mennyire lesz ez egy szomorú, tragikus dráma? Illetve mennyiben lesz dokumentarista jellegű, mennyire lesz történetileg hű?

- Igen, ez a nehéz és jó kérdés, ezen sokat gondolkodom, hogy mennyiben lehet-szabad eltérni a valóságtól. Ebben az értelemben Sterczer Hildától szabad kezet kaptam, eltérhetek a valóságtól, ha indokolt a film szempontjából. A legtöbb dolgot megtartottuk, így egy valóságon alapuló életrajzi történést fogunk bemutatni. De egy-két helyen lesznek apró eltérések, az időn kicsit kellett machinálnom, egy-két helyen a fantáziámmal egészítettem ki a történetet, hogy a nézők számára befogadhatóbb, hozzáférhetőbb legyen.

Dráma lesz, ez egyértelmű, de amennyiben az életben megtörténnek abszurd dolgok, amelyeken nevethetünk, vagy legalább elmosolyodunk, úgy ilyesmi is helyet kap a filmben. Hiszen a legmélyebb gyászpillanatban is találkozhatunk olyan külső reakciókkal, olyan abszurd, groteszk jelenségekkel, hogy önkéntelenül is elmosolyodunk. Ebben az értelemben, nem lesz egy végtelenül szomorú mű, lesznek benne feszültségek és oldások.

Például kedvelem a Manchester by the Sea című filmet, ami egyszerre szól a gyászról, de lehet mosolyogni rajta, sőt néha nevetni is.

„Ahogy a Castingban a lány szemszögét érvényesítettük, itt most a Hildáét fogjuk.” Fotó a Casting forgatásáról.„Ahogy a Castingban a lány szemszögét érvényesítettük, itt most a Hildáét fogjuk.” Fotó a Casting forgatásáról.


A film technikailag mennyire van már összeállva? Mennyire látod a képbeállításokat, helyszíneket, szimbolikus jelentőségű elemeket, filmtechnikai eljárásokat? Mivel fogod elbeszélni a filmtörténetet?

- Egyelőre még formálódnak, kialakulóban vannak ezek a dolgok, az inkubátor programban csak a forgatókönyvet kellett leadni, illetve egy kis bemutatót a vizuális világról, ez egy három perces anyag volt. Ez alapján azt mondhatom, hogy biztosan még nincs körvonalazódva, de vannak már erős irányok belőve.

Ilyen például, hogy Hildára koncentrálunk, azaz a Zsolthoz kapcsolódó jeleneteket is Hilda szemszögéből mutatjuk be, például emlékképekként. Ahogy a Castingban a lány szemszögét érvényesítettük, itt most a Hildáét fogjuk. Tehát hangsúlyosan egy karakterre koncentrál a film, és a filmtechnikát is ennek rendeljük alá.

Az is biztos, hogy mindenféle szépelgéstől és esztétizálástól távol akarjuk tartani a történetet. Hilda lelki rezdüléseit például indirekt formában szeretnénk megmutatni, ugyanis egy síró arc közelinél néha többet jelent egy testtartás, egy kézmozdulat, ami éreztetni tudja a belső feszültségeket. Így a fájdalom érzése nem a vásznon, hanem a nézői fantáziában képződne.

„Mélység és magasság” – ez a film munkacím. Egyelőre marad?

- Egyelőre munkacímként marad. Mikor találkoztam ezzel a szókapcsolattal az egyik előadásuk során, megtetszett, mint cím, Hilda engedélyével pedig kölcsönvettem. Én kedvelem, mert számomra nagyon kifejező, analogikus, sok mindenhez köthető, hegyek-gyász, lelki hullámzások, a fent-lent ellentéte stb.. Viszont sok kritikát is kapott, hogy kicsit túl sokat akar mondani, hogy filmcímként nem működnek jól ezek a szavak, túl hosszúak... Így még nincs végleg eldöntve, hogy marad-e vagy sem.

A stáb, színészi gárda, a technikusok – szóval a csapatod mennyire állt össze?

- Forgatókönyvírásnál az a munkamódszerem, hogy egy arcra írom meg a karaktert és a világát, így tulajdonképpen elsőként kinézek valakit a szerepre, akiben gondolkodni tudok – ez persze nem lehet végleges, az a casting során dől majd el. Jelen esetben Sterczer Hilda karakterét Pál Emőke erdélyi színésznővel gondoltam el, beszélgettünk is a projektről, olvasta a forgatókönyvet. Ezzel együtt még korai lenne bármit is kijelenteni, mert a munka folyamán megváltozhat a forgatókönyv, másként épül a történtet stb., és akkor ez lehet, hogy kihatással lesz a szereplőválasztásra is.

Úgy mondanám, hogy Pál Emőke egy erős opció a főszerepre. Erőss Zsolt szerepére pedig Trill Zsolt, kárpátaljai származású színészt gondoltam, mert elég erős hasonlóság van a két Zsolt között, ami az arcformát illeti – s mivel Erőss Zsolt egy ismert emblematikus személy, kell ez a hasonlóság közte és a színész között. Hilda karakterénél viszont nagyobb szabadságot engedek magamnak. Emőke ugyan nem hasonlít Hildára, de a szemében látható egy összetettség, mélység, amibe egyféle mániákusság is belelátható, és amire szükségem van, ugyanakkor érzelmekkel teli a pillantása.

A producereim Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan, ők a Curtiz c. film alkotói. Az operatőröm Tóth Levente, akivel már dolgoztunk együtt a Tabula Rasa c. rövidfilmemben, amelyet Torockón forgattunk. Nyitrai Anna lesz a látványtervező, akivel a Castingban dolgoztunk együtt, és hogy még egy nevet mondjak, Zándoki Bálint lesz a hangmester, aki több filmemben is a hangmester volt.

Mivel a történet nagy médiafigyelem övezte, közismertek a szereplők, valószínűleg erős nézői elvárások lesznek. Mi a filmben a kihívás? Mik lehetnek a buktatók?

- Mivel Erőss Zsolt személye megosztó, van aki hősként ünnepli és van aki szerint felelőtlen férj és apa volt. Én semmiképpen nem akarom tökéletesnek ábrázolni, sem Zsoltot, sem Hildát, sem a kapcsolatukat. Mindketten érdekes személyiségek és meg lehet őket érteni, és szimpatizálni velük. Az esetleges hibáikat nem akarom elhallgatni, be fogom mutatni, de empátiával, így talán mások is jobban megértik majd őket. De ezzel együtt úgy gondolom, a film is fog egyféle megosztottságot generálni, ez lehet pozitív és negatív is. De semmiképpen nem akarok megfelelni a nézők elvárásának. Az ember a saját szemén keresztül kell, hogy létrehozza az alkotást, különben hamissá válik.

Technikailag két dolog jelent kihívást, az egyiktől nagyon félek, a másiktól rettegek. Az egyik, ami nehéz lesz, az az, hogy bár Hildára koncentrálunk, vagyis Budapesten fog játszódni a film kb. 90%-a, de vannak hegyi jelenetek is. Itt helyszínnek felmerülhet Erdély is, jártam a Fogarasi-havasokban, de forgathatunk az Alpokban is, ugyanis van egy jelent, amely egy hóviharban játszódik a Himaláján, ezt pedig nagyon nehéz lesz technikailag kivitelezni, hogy hiteles maradjon.

A másik, amitől nagyon tartok, hogy a forgatókönyvben fontos szerep jut az egyik gyereknek, aki a tragédia idején éppen 4 éves volt. És egy négyévest nagyon nehéz lesz instruálni, hiszen a bevett színészvezetési eljárások nem működnek, még csak el sem tudja olvasni a forgatókönyvet.

Nagyon örvendek a lehetőségnek, hogy megrendezhetem a filmet, de nem vagyok extázisba esve, mert nem tudom, hogy ez a 67 millió forint 67 szög a koporsómba – ha a film nem úgy sikerül, ahogy szeretném –, vagy segítséget nyújt gyászoló embereknek? Tétje van a filmnek, és csak a forgatás során, után derül ki, hogy sikerült-e méltó filmet alkotni, de minden erőnkkel azon leszünk!

Csoma SándorCsoma Sándor


Igazából mi a célod ezzel a filmmel?

- A tabukról, a halálról, a gyászról beszélni, ezekről kommunikálni, mert már az fontos dolog, hogy erről egyáltalán beszélgetni kezdjünk. Illetve megmutatni, hogy nemcsak az inspiráló, hogy Erőss Zsolt az amputált lábával hegyeket mászott, hanem az is, hogy Hilda milyen mélységeket és magasságokat járt meg a gyászfeldolgozás során, így szintén sokaknak inspiráló erőforrás lehet. Megmutatni, hogy fel lehet állni a legnehezebb élethelyzetekből is.

Emellett Erőss Zsoltnak is emléket szeretnék állítani, aki első magyarként mászta meg a Mount Everestet, és a magyar expedíciós hegymászók között még mindig tartja a rekordot, hiszen a világ 14 nyolcezer méternél magasabb csúcsa közül 10-et megmászott.

Nyitóképen: Pál Emőke és Trill Zsolt. További fotók: Csoma Sándor.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS