2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mi rejlik az emberi jogokra támadó „genderideológia”- ellenesség mögött?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. július 13. 09:38, utolsó frissítés: 11:52

A titkosszolgálat a „székely terroristák” után kutatott, miközben a fundamentalista, antidemokratikus szervezetek valóban Románia érdekeit veszélyeztetik – egyetemi tanárok a „genderideológia”-ellenességről beszélgettek.


A romániai titkosszolgálat a „magyar terroristák” után kutatott, akik elvoltak a játékaikkal, miközben nem vizsgálódott senki ezen szervezetek után, pedig ők tényleg Románia érdekeit veszélyeztetik – hangzott el egy csütörtöki beszélgetésen, ahol a résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi állhat a „genderideológia” elleni harc mögött. A beszélgetés apropóját az adta, hogy június 16-án döntő házként a szenátus elfogadott egy törvényt, ami betiltja a „gender elméletek” tanítását és terjesztését az oktatási intézményekben.


A True Story Project által szervezett online eseményt Alina Inayeh moderálta, a Black Sea Trust for Regional Cooperation igazgatója. Felvezetőjében elmondta, hogy fontos a nyilvánosság előtt tisztázni alapvető kérdéseket: honnan ered a „gender-ideológia” elleni harc? Kik állnak a mozgalom mögött? Van-e valami céljuk, s ha igen, mi az? Miért veszélyesek? Hogyan lehet ellenük fellépni?

A kérdésekre a válaszokat közép-kelet európai és globális szempontok mentén fogalmazták meg a részvevők. Azaz Cristian Pîrvulescu, a bukaresti Politológiai és Közigazgatási Tanulmányok Nemzeti Iskola (SNSPA) politológia karának dékánja, illetve kollégája, Liliana Popescu, a SNSPA politológus rektorhelyettese. A beszélgetés negyedik résztvevője Maria Bucur, az amerikai Indiana University egyetemi tanára, a kelet-európai gendertörténet kutatója volt.

Mi a „gender ideológia”?

A beszélgetők első körben a „gender-ideológia” fogalmát tisztázták. Liliana Popescu jelezte, hogy a fogalom egy kitaláció, egy 'Deepfake concept', ami azért keletkezett, hogy hiteltelenítsék az egyetemeken tanított-kutatott gender tanulmányokat. A kitalált fogalom használói szerint az egyetemi-akadémiai szférában olyan „elméletet” „propagálnak” a kutatók, amellyel ráveszik az embereket, hogy nemet váltsanak. Mindennek semmi köze ahhoz a valósághoz, ami az oktatási-egyetemi szférában zajlik. Viszont az emberek számára ismeretlenek ezek a témák, félelmetes a 'társadalmi nem' fogalma, illetve a LGBTQ+ közösség léte és problémái, ezért inkább egy politikai ideológiának tekintik, így lépve fel a félelmetes ismeretlen ellen.


Maria Bucur elmondta, hogy a gender tanulmányok veszélyes politikai ideológiaként való megjelenése 2007 óta van jelen a társadalomban, amikor Gabriele Kuby kiadta a Globális Szexuális Forradalom c. könyvét a római katolikus egyház támogatásával, amely a gender kutatások és kutatók lejáratását tűzte ki célul. A kötet egy konzervatív katolikus szempontot érvényesít, amely nézetek elterjedté váltak Európa-szerte, és politikailag-társadalmilag meghatározóvá váltak olyan országokban, mint Lengyelország és Magyarország. Bucur szerint ez a hullám első sorban nem a homoszexuális vagy transznemű személyeket vette célba, hanem a nőket: nő feladata gyereket szülni és férje igényeit kielégíteni.

Cristian Pîrvulescu megjegyezte, hogy ez a mozgalom erősen kapcsolódik az Amerikai Egyesült Államok neoprotestáns evangélista felekezeteihez, illetve a Putyini Oroszország hivatalos politikájához. A politológus szerint fontos látni, hogy amikor az illiberális politikai erők a „gender-ideológiát”, mint liberalizmust támadják, akkor nem egy politikai agendát veszélyeztetnek. Hanem a liberalizmust, mint azt az eszmét, amely az ember méltóságát, szabadságát, jogait érinti – ez ellen veszik fel a harcot. Álláspontja szerint ezért a mozgalom leírható úgy, mint egy transznacionális, antidemokratikus, fundamentalista irányzat.

Mi a céljuk?

Alina Inayeh rákérdezett, hogy vajon céljuk-e az illiberális politikusoknak az a széles és erőteljes társadalmi megosztás, amit okoznak, vagy ez csak másodlagos hatása az általuk terjesztett fundamentalista narratíváknak. A beszélgetők árnyaltan válaszolták meg ezt a kérdést.

Liliana Popescu kifejtette, hogy úgy is lehet tekinteni, mint egy másodlagos hatást, mivel a konzervatív erőknek első sorban nem a megosztottság gerjesztése a céljuk. Hiszen elmondható, hogy ők csupán a „normalitást” kívánják fenntartani, és emiatt tagadják a másságokat, a sokszínűséget. Az egyetemi kutató szerint ez is nagyon komoly problémákat okoz, hiszen ezzel a valóságot tagadják, és széles körben mindenkire rá akarják erőltetni azt a „normalitást”, amely csupán az ő elképzelésükben létezik. Ezért minden társadalmi változással szembefordulnak, és az amerikai evangelizáló vallásos fundamentalizmussal valamint az orosz autokrata attitűddel szövetségre lépve, jogilag-politikailag is biztosítottnak akarják tudni a „normalitásukat” – utalt Liliana Popescu a 2018-as alkotmánymódosító referendumra, ahol az volt a cél, hogy alkotmányosan ellehetetlenítsék annak a jövőbeli lehetőségét is, hogy azonos neműek házasságra léphessenek valaha. De ez nem sikerült, köszönhetően a bojkottnak, illetve a nép érdektelenségének.

Az amerikai-román történész, Maria Bucur, úgy látja, hogy az Egyesült Államokban a mozgalom kimondott céljai közé sorolható a megosztottság fokozása, ami 2016 óta rendkívüli módon meghatározó. Hiszen ezt képviseli Donald Trump, és a republikánus erők, akik a közbeszéd és közpolitikák centrális elemévé tették meg azt a látszólagos ellentétet, amely a biztonság és a szabadság között feszül. A gender tanulmányok mint „ideológia” biztonságot fenyegető tényező van tematizálva, amit a „veszélyessége” miatt üldözni kell. Maria Bucur felhívta a figyelmet arra, hogy ez a tematizáció nem érvek mentén zajlik, hanem érzelmekre apellálva, és ma már nem az a döntő, hogy ki mit gondol vagy képvisel, hanem, hogy „kivel tart”, ki a szövetséges a harcban és ki tartozik az ellenséghez. A megosztó társadalmi probléma megoldása így már senkinek nem célja, a tisztázó-gondolkodó munka elvesztette a presztízsét.

Pîrvulescu meglátása szerint a romániai helyzetet is lehet úgy értelmezni, hogy a megosztás szándékolt. Ugyanis a „gender-ideológiát” támadó fél célja a konzervatív társadalmi rétegek mobilizálása. Ami azért mélyen problémás, mert kimondottan nőellenes szemléletet terjesztenek, illetve a gyerekek jogait korlátozzák – ami mentén gyakorlatilag középkori viták zajlanak. Mindezek ellenére szerinte Románia miatt nem kell kétségbe esni, ugyanis a felmérések szerint a fiatalok tisztában vannak azzal, hogy a 21. században élnek, jelentős többségük demokratikus értékeket vall. Ugyanakkor beszámolt egy olyan esetről is, ahol idős falusi asszonyok azzal viccelődtek, hogy homoszexuálisok – mert összeköltöztek, amikor a gyerekeik külföldre mentek dolgozni.

Ki áll a gender-ellenes mozgalom mögött?

Cristian Pîrvulescu jelezte, hogy itt sok mindenről szó van. Ugyanis beszélhetünk egy neolégionárius-ortodox szélsőséges vonalról és a neoprotestáns egyházi szervezetek fundamentalista aktivizmusáról. Meglátása szerint az utóbbi vonal erősödött fel a politikai elit körében, és olyan témákat tesz napirendi ponttá, amelyek kapcsán a román ortodox egyház kénytelen mellé állni.

A SNSPA politológusa felhívta a figyelmet arra, hogy eredetileg a neopotestáns egyházak nem avatkoznak be a politikába, viszont az utóbbi évtizedekben globálisan elterjedté vált egy modell – aminek példája Brazília, az „evangélizációs állam”. Így világszerte újabb és újabb karizmatikus-evangelizációs szervezetek jönnek létre, akik politikai szerepeket is vállalnak: a román parlamentben is számos pünkösdista, baptista és adventista képviselő van jelen, akik ezt az irányt képviselik.

A mozgalom szervezését ezek a nem-civil „civil” szervezetek végzik, amelyek mögött hatalmas anyagi támogatások vannak, hiszen egyaránt élvezik az amerikai protestáns egyházak, és az illiberális politikai szereplők támogatását.

A politológus szerint alaposan meg kellene nézni, hogy kik ezek az emberek, mit is akarnak, milyen eszközökkel rendelkeznek, és milyen hatásfokkal dolgoznak. Viszont sajnos – mint láthattuk – a SRI a „magyar terroristák” után kutat, mintsem ezeket a szervezeteket ellenőrizné: pedig itt emberi jogok forognak kockán, arról nem is beszélve, hogy ez a tevékenység veszélyezteti a társadalom stabilitását, illetve Románia belső és geopolitikai érdekeit is.

A beszélgetés egy későbbi pontján az is elhangzott, hogy a jelenség feltárása, az aktorok kiléte, a szervezetek működése akár az újságírók feladata is lehetne. Viszont nem léteznek erre vonatkozó EU-s projektek, támogatások, a hazai piac és érdekszféra pedig nem teszi lehetővé, hogy az újságírók és szerkesztőségek saját erejükből elvégezzék ezt a feltáró munkát. Hiszen ehhez jelentős anyagi támogatásokra lenne szükség – ami egyszerűen nincs.

Miért népszerű a „gender-ideológia” elleni harc?

Liliana Popescu szerint a romániai nagyvárosi értelmiség azért tudja nehezen értelmezni ezt a helyzetet, mert nem tudatosul benne, hogy kulturálisan és anyagilag mennyire kiváltságos helyzetben él. Azaz nem tudatosítjuk, hogy Románia lakosságának jelentős része elmaradott vidéki környezetben él, elhanyagolt falvakban, községekben, és elfelejtett kisvárosokban, ahol nem igazán lehet beszélni hatékony oktatásról: a kötelező nyolc osztályos végzettséggel rendelkező emberek közel fele funkcionális analfabéta az országban. A kutató szerint a hátrahagyott populációnak egyszerűen nem adatik meg az a lehetőség, hogy megértse ezeket a jelenségeket, és jelentős mértékben ki van szolgáltatva a manipulatív, érzelmi retorikának.

A bukaresti egyetemi tanár szerint a megoldás felé vezető első lépésnek az egyenlőtlenségek feloldása kellene lennie, amelyhez erős közpolitikai akarat szükséges.

Maria Bucur szerint az Amerikai Egyesült Államokban is hasonló a helyzet – ez akkor is így van, ha ez Romániában megdöbbentően hangzik. Az Államokban nagyon széles vidéki lakosság magára van maradva, és az egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenség csak fokozódik: például a munkanélküliek és azok száma, akiknek problémát jelent a napi megélhetés (prekáriusok) a pandémia alatt 30 százalékkal növekedett. A történész szerint részben ez a magyarázata Tump megválasztásának, a rasszizmus fokozottabbá válásának, ami elvezetett a jelenleg tapasztalható társadalmi válsághoz, és ugyanez áll a „gender-ideológia” ellenesség hátterében is. A probléma a kutató szerint nem ideológiai kérdés, hanem társadalmi, gazdasági, kulturális – nincs biztosítva a hátrahagyottak megélhetése és az oktatása.

Mi a helyzet Romániával?

Bár Románia szomszédos államaiban is erőteljessé vált az illiberalizmus – nem csak Magyarországon – az ország viszonylag jó helyzetben van, jelentette ki Cristian Pîrvulescu. Természetesen itt is súlyos társadalmi problémák vannak (romaellenesség, nőellenesség, mélyszegénység, funkcionális analfabétizmus, stb.), viszont a már említett 2018-as alkotmánymódosító referendum optimizmusra adhat okot. Azaz a neolegionárius-ortodox és az evangélizációs neoprotestáns szervezeteknek nem sikerült mozgósítaniuk a romániai lakosságot, és valóban jelentős bojkottot tapasztalhattunk. Másrészt a román lakosság körében létezik egy erőteljes orosz-ellenesség, ami korlátozza a putyini illiberalizmus térhódítását. Harmadrészt megközelítőleg 4 millió román állampolgár volt kénytelen külföldön munkát vállalni, ami erős kapcsolatot jelent a Nyugattal – e mellett természetesen jelzi a gazdasági probléma súlyosságát is ez az adat.

A bukaresti politológus álláspontja szerint az Európai Unióban Románia jó benyomást kelt – mert nem vált illiberálissá – és ebben a kontextusban az Unió nem hagyja magára az országot, így van egy külső támasz. E mellett Románia nem annyira egységes és egynemű mint sokan gondolják. Hiszen több jelentős régió együtteséből áll, például ott van egy progresszívebb Erdély, egy konzervatívabb Moldova, vagy a két hatás között mozgó Munténia. A monokulturalitással szemben ez a sokszínűség pedig egy rezilienciát is jelent a veszélyes ideológiák ellen.

Mennyire védett a romániai akadémiai-egyetemi szféra?

A megszavazott törtvénytervezet, amely betiltaná a „gender elméletek” oktatását az összes oktatási intézményben, a beszélgetés összes résztvevője szerint egyértelműen sérti az egyetemi autonómiát. A beszélgetők viszont nem aggódnak a törvény sorsát illetően, mivel az akadémiai szféra erőteljesen és egyértelműen jelezte, hogy számára ez elfogadhatatlan: az egyetlen jelentős egyetem amely nem foglalt állást az ügyben az Alexandru Ioan Cuza Egyetem volt. E mellett több, mint 80 civil egyesület és szervezet nyújtott be az államelnöknek egy folyamodványt, hogy utasítsa el a törvényt. (Pénteken Klaus Johannis elutasította a törvénytervezetetszerk. megjegyz.)

A beszélgetés résztvevői szerint így az akadémiai-egyetemi szféra viszonylag védettnek tekinthető, hiszen bebizonyosodott, hogy van erejük kiállni, illetve a civil szféra támogatólag állást foglal az akadémiai szabadság mellett. Viszont az is elhangzott, hogy ezt nem szabad túlbecsülni, bármi előfordulhat. Abban viszont lehet bízni, hogy egy olyan esetben is, ha hatályba lépne egy ilyen törvény, az egyetemi oktatók kijátszanák a rendszert, és tovább tanítanának, kutatnának – legfeljebb a tanszékek, tantárgyak más neveken futnának.

Cristian Pîrvulescu szerint nem az egyetemi szféra van veszélynek kitéve a „gender-ideológia” elleni harcban: hanem az emberek szabadsága, az emberi jogok érvényesítésének lehetőségei, ugyanis a mozgalom, mint egy fundamentalista illiberális antidemokratikus irányzat, ezt támadja voltaképpen. Liliana Popescu hozzátette, hogy a veszélyes diskurzus terjedése még pozitív is lehet: az elmúlt hetek azt bizonyítják, hogy az egyetemi szféra és a civil szervezetek között megerősödött a szolidaritás és a kommunikáció, nemzetközi és intézményközi szinten egyaránt. Amire építeni lehet.

A beszélgetés meghallgatható itt:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS