2020. szeptember 22. keddMóric
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Fél óra csend a TIFF-en – beszélgetés Gábor Balázzsal

Kérdezett: Beretvás Gábor 2020. augusztus 04. 16:44, utolsó frissítés: 16:44

Az, hogy a menny örökkévalóságához és végtelenségéhez képest a fél óra mit jelent, szerintem nagyon érdekes kérdéskörhöz vezethet, nyilatkozta filmjéről a fiatal rendező.


Annak apropóján beszélgetünk, hogy a Fél óra csend című filmedet beválogatták az idei, 2020-as TIFF programjába. Ez a film a vizsgamunkád. Tavaly készítetted, amikor még a Partiumi Keresztény Egyetem diákja voltál. Idén azonban Kolozsvárra költöztél, és a BBTE Színház és Film Karán vagy mesteris hallgató, illetve szintén a Babeș-Bolyain filozófiát is hallgatsz.

Idén a TIFF megrendezése is elég kétséges volt. Hogy történt ez a mostani válogatás? Mi határozta meg a kategóriát, amiben indultál? Hány forduló után derült ki, hogy a te filmedet is vetíteni fogják az idei TIFF-en?

- A TIFF-nek ez a helyi versenye, vagyis a Kolozsváron élők, dolgozók, tanulók számára nyújtottak lehetőséget, hogy egy nagyobb közönség elé tárják a munkájukat. Tavaszra hirdették meg a jelentkezést, én is akkor küldtem be a filmemet, viszont ez után következett a bizonytalan helyzet, hogy megvalósul-e a fesztivál vagy sem. Végül szerencsésen alakult és határidő-hosszabbítás után, majd az előzsűrizést követően július végén értesítettek, hogy bekerült a filmem a legjobb hét közé, melyeket vetítenek a fesztivál keretei között.

Ez a tavalyi vizsgafilmed. Egy kísérleti film, amit Antik Sándornak, a váradi Képzőművészet - Grafika szak tanárának a szakmai vezetésével készítettél. Hogyan segítette ezt a munkát az egyetemi közeg, és mennyiben inspirált az otthoni környezet? (Az egyetemei évek előtt, ugye, Kézdivásárhelyen éltél.)


- Művészettel, filmekkel, animációkkal már otthon is foglalkoztam, de az az irány, munkafolyamat, szemléletmód, a témák megközelítése, amelyek most meghatározzák a munkáimat, egy lassú folyamatnak még csak kezdetét jelentik, és ez leginkább Váradhoz köthető. Antik Sándor tanár úr órái meghatározóak voltak az egyébként is erős hároméves képzés során, melynek ez a film vált a végkifejletévé. Mivel folyamatos volt az együttműködésünk, nem volt kétséges, hogy erre a filmre ő a legmegfelelőbb irányító a számomra.

Nem csupán a kurzusok és szemináriumok alatt alakult ki jó emberi kapcsolatunk és vált eredményessé az együttműködésünk, hanem ebben a nagyváradi, bukaresti kiállítások készítése, szervezése is lényeges szerepet játszott. Az egyetemi közeg kapcsán mindenképpen megemlítendőek a csoporttársak is. Mivel a tömény esztétika és a művészetfilozófia kurzusok, a kreatív gyakorlatok, vagy a fotográfia-tervezés utáni kötetlen levezetők is sokszor hozzájárultak a személyes látóterem tágulásához.



Jelenleg a filmes mesteri mellett a Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok mesterin is hallgató vagy, a Történelem és Filozófia Karon. Ez az érdeklődésed nemigen lehet új keletű. Hiszen a filozófiai irányultság már a TIFF-re beválogatott filmed felvezető szövegén is érzékelhető. A szöveg egyfajta iránytűként is működhet. Honnan jött az ötlet, hogy textuálisan magad is megszabj egy értelmezési irányt a filmhez? Voltak-e olyan alkotások, amelyek hatással voltak erre a munkádra?

- A filmet féléves keresés, kutakodás előzte meg, melynek során főként művészfilmeket analizáltam. Végül Bergman Hetedik pecsétje és Tarr Bélától A torinói ló alapozta meg a filmem. Ezeknek az alkotásoknak szintén van szöveges felvezetőjük, viszont ott a szöveg nem annyira explicit módon van jelen, mint a Fél óra csendben. Ez a különbség azzal is magyarázható, hogy a Fél óra csend szigorúan véve egy kísérleti rövidfilm. Az én filmem narrációja így eleve különbözik attól, ami nagyjátékfilmi keretek között kibontható lenne. Miután megírtam a szinopszist, megmutattam Antiknak, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel a film mindenfajta élőbeszédet nélkülözne és teljes mértékig absztrakt formavilágot használna, nem maradhat az említett értelmezési „iránytű” nélkül.

A cím sugallatával ellentétben a játékidő alig több mint nyolc perc. Ám a képi hatások impulzivitása talán nem is bírna meg sokkal nagyobb időkeretet. A film időstruktúrája és szerkezeti felépítése is odafigyelésre utal. Mi mozgatott az idővel kapcsolatosan?

- Én konkrétan azt a jelenséget tárgyalom, hogy mit jelent fél óra csend. Az, hogy a menny örökkévalóságához és végtelenségéhez képest a fél óra mit jelent, szerintem nagyon érdekes kérdéskörhöz vezethet. Ezért nem véletlen a bibliai utalás sem a film elején megjelenő szövegben. A filmemben a fél órát úgy értelmezem, mint egy pillanatot. Pontosabban: a fél óra csend a mennyben az a cselekménysor, amely végigfut a fejünkben egy pillanat alatt, mielőtt megtörténne a tragédia, vagy a katarzis, vagy akár egy egyszerű visszaemlékezés, ha tetszik, egy jövőbe való bepillantás.

Persze a Fél óra csendben nem törekszem a már ismert teremtéstörténeti motívumok reális megjelenítésére egy hagyományos filmes keretben. Sokkal inkább egy olyan időstruktúrát próbálok képileg megfogalmazni, ahol a teremtés átfordul a saját ellentétébe, tehát létrehozom a teremtés hét napjának a visszapörgetését, visszajátszását, azt, hogy hogyan lesz a mindenből semmi. Mindezt egy művészi elképzelés szerint és sajátos filmes eszközökkel próbálom megjeleníteni.



A fekete-fehér, erősen kontrasztos képi fogalmazásmód láthatóan közel áll hozzád. Hogyan dolgoztad ki a filmben látható vizuális világot? Milyen felhasznált és milyen saját képanyagokból dolgoztál?

- Az első fázisokban mára már klasszikusnak számító filmekből használtam fel rövid felvételeket. Vagyis az 1926-os Fausttól a 2011-es A torinói lóig rengeteg utalás szintű képanyag került át az én filmembe. Használtam francia újhullámos alkotást, olasz neorealistát, avantgárd filmet, szóval sok minden belekerült, de ezek nem feltétlenül felismerhetőek. Hiszen ez nem is volt cél. Igyekeztem lerombolni a nyers struktúrát, mivel úgy éreztem, hogy a téma megragadásához egy egyedi filmes narratíva kell, és persze nonfigurativitás. Így végül főleg saját és néhány átvett animációs inserttel, valamint a textúrák és effektusok rétegelésével, áttetsződésével alakult ki a vizuális része a filmnek. Valamint van benne néhány apró részlet, melyeket egy-egy képkockában rejtettem el. Kiemelném, hogy a film a fehérből halad a feketébe, világosból a sötétbe, azaz szimbolikusan a mindenből a semmibe. Ezért volt rendkívül fontos számomra a fehér színtől fokozatosan a fekete felé tartás megjelenítése. Ez a színszimbolika a film képi megfogalmazásának egyik fontos eleme.

Ejtsünk szót a Fél óra csend hanghatásairól is, hiszen ezek a hanghatások fontos komponensei a filmnek.

- Antik Sándor mellett Piski Norbert hangmérnök is segítette a filmem létrejöttét. Norberttel úgy dolgoztunk, hogy a vizuális és elméleti ötleteimet, világomat ő lefordította, átültette a maga zenei nyelvére. Így jött létre az összhang a film hanganyaga és képisége között. A hangsáv tartalmaz néhány 20. századi kísérleti zenei szekvenciát is, de ezek inkább a befogadási folyamat kiindulópontjaként vannak jelen. Nagyrészt zörejjel, zajjal, hangfoszlánnyal dolgozott Norbert, ezeket lassítva, gyorsítva, torzítva, magasítva, mélyítve, vagy éppen visszhangosítva módosította.


A vizualitásnál említett fehér-fekete skála leképezésére a hangnál is törekedtünk. A fehérből a feketébe történő átmenetnek az felel meg itt, hogy a magas hangok felől tartunk a mélyek felé. Fontos kiemelni, hogy a fehér nem a halknak felel meg és a fekete nem a hangosnak, vagy fordítva, mert az nem működne. A hangerősség változó, viszonylag dinamikus, ám a frekvencia direkt módon csökkenő tendenciát mutat a film egésze alatt.

„Készítettünk egy öt külön szegmensből álló kisjátékfilmet, a saját külön elképzeléseinket megtartva, de mégis együtt gondolkodva, egymás stábtagjaiként.” „Készítettünk egy öt külön szegmensből álló kisjátékfilmet, a saját külön elképzeléseinket megtartva, de mégis együtt gondolkodva, egymás stábtagjaiként.”


A Fél óra csend tavaly készült, ám az idén is készítettél kisebb filmeket. Mostanában mik azok a témák, amik érdekeltek? Ezekben milyen képi fogalmazásmódot használtál?

- A téma mindig az ember. Csak az értelmezési szempontom, a megközelítési módom az, ami folyamatosan változik, mivel én is folyamatosan változom, elvégre új impulzusok érnek. Az első félév során a BBTE-n egy videoklipet készítettem a The Velvet Underground Heroin című számához, valamint egy dokumentumfilmet Mixed relations (Vegyes kapcsolatok) témában. A klip tematikailag kapcsolódik a zeneszámhoz, vagyis amellett, hogy a felszínen a függőség bemutatásáról szól, egy komoly társadalmi problémára is felhívja figyelmet. A heroinról szóló amerikai szerzeményt átültettem kelet-európai környezetbe, így a keménydrog helyett alkohol szerepel benne. A kolozsvári egyetem színművészetis hallgatóját, Erdei Mátét kértem fel, hogy játsszon a klipben, amelyben remélhetőleg érezhető a képzőművészeti háttér. Hiszen ebben a klipben sok metaforikus insertet használok, melyek látszólag egy párhuzamos síkra terelik a figyelmet, ugyanakkor mégis a fő témához kapcsolódnak.

Az első dokumentumfilmem, a Bizonyosságtétel is hasonló témát érintett, mint a klip. Az alkoholizmus itt is jelentős szerephez jutott. Ismeretségek révén, némi egyeztetés után megtaláltam Bartha Zsolt Andrást, aki elmesélte nekem, hogy az alkoholizmus hogyan hatott ki az életére, majd ez hogyan és mi hatására változott meg, és hogyan lett teljesen más emberré. Tulajdonképpen két teljesen eltérő életet mutatok be egyetlen figurán keresztül. A képanyag egy alkalommal és egy telefonnal lett rögzítve. Ezen technikai kényszer, illetve a benne lévő egyszerűség következtében pedig szerintem a képek őszintébbek lettek. Nem beszélőfejes dokut kell elképzelni, hiszen Bartha Zsolt András a film készítésekor a kiégett házban éppen az egyik falat vakolta. Így a főszereplő vakolás közben meséli, hogy lett függő, majd hogyan „szabadult”meg függőségétől.

Van olyan filmtervem, aminek megvalósítását a pandémia miatt el kellett halasztanom. Ennek a leforgatásáról nem mondtam le. Addig is a filmes csoporttársakkal sikerült egy közös alkotást létrehozzunk, mely a kialakult körülményekre reflektál, vagyis megpróbáltuk feldolgozni a saját szemszögünkből a járvány kapcsán történteket és annak a következményeit. Készítettünk egy öt külön szegmensből álló kisjátékfilmet, a saját külön elképzeléseinket megtartva, de mégis együtt gondolkodva, egymás stábtagjaiként. Erről egyelőre csak annyit, hogy a részleteket egy biciklisfutár köti össze. Illetve, hogy az általam rendezett részt Hamvas Béla Karnevál és Vízöntő című írásai ihlették, illetve a Godot-ra várva Beckettől. A filmbeli karakterek Erdős Bálint és Hajós Szilárd végzős színis hallgatók szereplésével keltek életre. A film elvileg hamarosan látható lesz.

Mik a jövőbeli terveid? Mik lesznek a következő kísérletek?

- A disszertációkra koncentrálok a következőkben, vagyis egy olyan film következik, mely elvileg hasonlítani fog a Fél óra csendhez. Most úgy érzem, ezen az úton járnék tovább a legszívesebben. Nincs még pontos vízióm, a téma marad az ember. Ahogy mindezidáig, úgy most se válaszok adására törekszem, csupán elmélkedem, és ennek eredményét alkotások révén teszem láthatóvá. Legszívesebben most Walt Whitman sorait egészíteném ki képpel: „Ülök és nézem... Látom, hallom és hallgatok”.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS