2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem kiérlelt történelem, hanem párhuzamos mikrotörténetek: megnéztük az Elmúlt jelen kiállítást

G. L. 2020. szeptember 02. 14:51, utolsó frissítés: 18:28

Kolozsvár után a héten Szatmárnémetiben nyitják meg az erdélyi magyarság közelmúltját feldolgozó kiállítást. Miklósi Dénessel, a kiállítás egyik létrehozójával beszélgettünk róla.


Nincs egy nagyszabású történet, nincs egy erős mítoszteremtési szándék, hanem csak történetek vannak. Ezeknek az összességéből kaphatunk egy képet, amelyből megérthetjük – megértheti az a generáció, amely akkor talán még nem is élt, és semmilyen tapasztalata nincs arról a korszakról – a romániai magyarság közelmúltjának három időszakát (az előző rendszert, az 1989-es forradalmat és a rendszerváltás utáni éveket), vagyis az elmúlt bő 50 évet, és általa természetesen a saját jelenünk.

"Az egész szocialista tömb a szovjet ideológiára épült, ami legfőképp írott és beszélt kultúrát jelentett. A vizualitás teljesen periférikussá vált. Gáll Ernő naplóját olvasva például - én erre is fókuszáltam, mert volt egy feltételezésem - teljesen átjön, hogy számukra nem létezett más kultúra csak az, amit ők műveltek" - magyarázta az Elmúlt jelen előzményeit Miklósi Dénes képzőművész, az egyik alkotó, amikor arra kértük, hogy mutassa be nekünk a kiállítást.  

Antik Sándor és Dragoș Ștefan Pyramidal c. animációs filmjéből egy képkockaAntik Sándor és Dragoș Ștefan Pyramidal c. animációs filmjéből egy képkocka
  

"A kiállításon tudatos a "rosszul láthatóság", hogy sok kicsi monitort használtunk. Nincsenek élménydús, nagy képernyők és különféle hatások, hanem - két projekciót kivéve - minden be van szűkítve a legkisebb monitorba. Az említett két projekció közül az egyik - paradox módon - azon a nyelven beszél, ami a múlt rendszer analóg anyaga: tehát szuper 8-as felvételek, amelyek kortárs köztereket mutatnak. A másik pedig nagyon szélsőségesen vagy radikálisan fogalmazva a hierarchikus, piramisszerű társadalomnak az esszenciája: az együtt menetelés". Így a kiállítás vizuális koncepciójában is csatlakozik az Elmúlt jelen azon szándékához, hogy a hétköznapi, a történelmi eseményeket átélő emberek tapasztalataiból rakja össze a romániai magyarok elmúlt évtizedeinek történeteit. Egyébként a kiállításhoz csatolt oldalon külön arra ösztönzik az embereket, hogy osszák meg a saját történetüket is.

"A közelmúltról még a történészek is azt mondják, hogy nem egy lecsiszolt, kiérlelt történelem" - egészítette még ki Miklósi. Az Eurotrans Alapítvány megbízásából készült tárlatot Kolozsváron a Magyar Napok alatt és után lehetett megnézni, Szatmárnémetiben pedig csütörtöktől lesz látható két hétig, majd az év végéig sorra végigjárja a jelentősebb erdélyi városokat. Miklósi Dénes mellett a kiállítás létrehozásában Blos-Jáni Melinda vizuális kultúra kutató, Fodor János történész és Molnár Beáta kutató, szöveggondozó vett részt.

A kiállítás talán legizgalmasabb része, hogy épp az előbb említett tapasztalásra reagálva az alkotók olyan kortárs művészeti munkákat is beemeltek, amelyek kapcsolódnak a tematizált eseményekhez, hétköznapokhoz, mindennapi élethez. "Ez egy másik lehetséges megerősítési formája azoknak" - mondja még Miklósi. 

Képernyők mindenhol. Cs. Gyimesi Éva lehallgatásának körülményeit is meghallgathatjukKépernyők mindenhol. Cs. Gyimesi Éva lehallgatásának körülményeit is meghallgathatjuk


"A kortárs művészet szűk periférián mozog. A román kortárs művészet ugyan már bekapcsolódott a globális piacokba, de számunkra ez kevésbé ismert. Egy ilyen kiállítás a művészet horizontjának a tágítása is. A kultúra nem ez vagy az, amit valaki hatalomból vagy érdeklődésből akar, és akkor csakis az van, hanem sokféle lehet" - magyarázta, hogy milyen előnyei vannak a kortárs művészetek beemelésének a kiállítás anyagába. Majd egy konkrét példát is említett.
 
"Ezt hangsúlyozza az a kiállított piros asztal, amire fehér, naturalisztikus nyomatokat tettünk különböző gyümölcsökről. Olyan, mint egy még elő nem hívott film, ami egy kicsit negatívban maradt. Még nem kapták meg a saját színűket a gyümölcsök, ami akadályozza az élvezetüket. Ugyanakkor tulajdonképpen az is egy kiállítás, egy médium, ami próbál közvetíteni valamit. Azt a bőséget próbálja közvetíteni, amit a szocializmusban a túltermeléssel és tervtúlteljesítéssel próbálták mentálisan az emberekkel elhitetni, hogy minden van, miközben csak a pult alatt lehetett kapni" - magyarázta.

A bőség ígérete?A bőség ígérete?


A képzőművész szerint ugyanakkor megvan annak a lehetősége, hogy a különböző izolált diszciplínák közelítése egy olyan nyelvet termel ki, amivel már lehet reálisan közölni. "Tehát nem leegyszerűsítve a tényeket, hogy '89-ig pokol volt, attól kezdve pedig tiszta paradicsom... ezek a nagy kontrasztosítások. Hanem horizontális vonalon mozogva, olvasva és informálódva a kiállítás asztalain, az ember maga tud összefüggéseket létrehozni. Fontos visszajelzés volt, hogy két berlini ember, olvasgatva ezeket a szövegeket, arról tudott beszámolni, hogy Baász Imre hogy a csudába tudta ezt az akcióinstallációt megcsinálni, ami miatt akár tömlöcbe is kerülhetett volna."
 


galeria_29755_DSC_0119__1_.jpg
galeria_29756_DSC_0124__1_.jpg
Antik Sándor és Dragoș Ștefan Pyramidal c. animációs filmjéből egy képkocka
galeria_29757_DSC_0139.JPG
Összefoglaló az előző rendszer építészetéről
galeria_29758_DSC_0145__1_.jpg
Miklósi Dénes 2018-as Ki hol dolgozott című munkája, amiben a képek szerepelőit kérte fel az emlékeik megosztására
galeria_29759_DSC_0154__1_.jpg
galeria_29760_DSC_0162.JPG


"Ha valakiben a nosztalgia gombját nyomja meg, akkor azt nyomja meg. De ha az ember túl tudná ezt lendíteni, akkor valószínű, hogy sok, a jövőnket érintő kérdésre sokkal jobban lehetne válaszolni" - magyarázta arra a felvetésünkre, hogy esetleg az emberek a kiállítás anyagát látva inkább nosztalgiázni kezdnek, és hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a szándékaik szerint kimondottan a jelenről akar beszélni.

A készítők külön ügyeltek arra, hogy kevésbé közismert információkat osszanak meg, tehát azok számára is szolgáljanak újdonsággal, akik átélték azt a korszakot, részesei voltak a változás történelmi eseményeinek. Az ellenállás tiltakozási formáit említve nem csak a Szabad Európa Rádió révén mindenkihez eljutó, és ez által ismert, Ellenpontokat és Kiáltó Szót említik meg, hanem például az Erdélyi Magyar Hírügynökséget, illetve a művészek mail-art próbálkozásait is. Hasonlóan feldolgozták például az előző rendszer építészetét, a családi életet vagy a szabadidő eltöltésének lehetőségeit, de a rendszerváltás utáni migrációt és a sajtó helyzetét is.

Szatmárnémeti után a kiállítást Marosvásárhelyre, Nagyváradra, Csíkszeredába is tervezik elvinni, de a bizonytalan helyzet miatt hosszabb távra nehéz tervezni. Az viszont már biztos, hogy Szatmárnémetiben a Szakszervezetek Művelődési Házában állítják ki, a megnyitó pedig szeptember 3-án, csütörtökön lesz.

"Döbbenetes a szatmári Szakszervezetek Művelődési Háza. A '70-es és '80-as évek fordulóján építették, amikor az egész új központ is készült, és tulajdonképpen a polgári építészet kritikájának szánták, amiben a helyi népművészet összeépült a modernizmussal. Tehát egyfajta posztmodern is lehetne, de mára hihetetlenül disszonáns, ambivalens, funkcióját vesztett hely, amelyben azt sem tudod, hogy mit lehet csinálni. Tehát elég problémás, de szándékunkban is állt ilyenfajta ambivalens helyszíneken megszervezni a kiállítást. Kolozsváron is a Diákművelődési házba terveztük, de végül ott nem jött össze" - tett még egy rövid megjegyzést a helyszínek kapcsán.

Nyitókép: Baász Imre 1981-es A mítosz születése című, a Román Kommunista Párt 60. éves évfordulójára készített munkájának az installáció része.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS