2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Varjú Karcsi: Hol vannak a határok? A Váróterem Projekt új előadásán jártunk

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. szeptember 11. 18:53, utolsó frissítés: 19:21

A független színházi társulat csütörtökön megkezdte az új évadát, mégpedig egy rendhagyó „nevelési előadás” bemutatójával. Megnéztük.


A Váróterem Projektről az utolsó hírünk az volt, hogy a pandémia miatt „teljesen leállt”. Most jó hírrel jövünk: a független színházi társulat csütörtökön megkezdte az új évadát, mégpedig egy rendhagyó „nevelési előadás” bemutatójával, a Varjú Karcsival. A társulat szerkesztőségünket is meghívta a ZUG.zone-ban tartott főpróbára, és nem bántuk meg, hogy elmentünk.

„Karcsi, a varjúfiú izgatottan várja az első iskolai napot. A szülei a Schuhubert Zeneiskolába íratták, meggyőződésük, hogy csemetéjükre fényes énekesi karrier vár. Azonban az iskolában Karcsi már az első órán olyan felkavaró helyzetbe keveredik, amelyre egyáltalán nem számított, és amely gyökerestől megingatja az iskoláról és önmagáról alkotott előzetes képét” – olvashattuk a darabról az közösségi média eseményoldalán, ahol még annyit árultak el az alkotók, hogy színházi nevelési előadásról van szó, amely alapvető kérdéseket vizsgál a szülő-gyerek, tanár-diák viszonyról, a barátságról, az elvárásokról, a pályaválasztásról. És azt is megígérték, hogy alkalmat biztosítanak a közönségnek az együttgondolkodásra és a közös játékra is.

Az előadás rendezője, Visky Andrej, a főpróba közönségének elmondta, hogy kötelező a maszkviselés, biztosítják a közönség ülőhelyeinek az egymástól való távolságát, illetve, hogy hol vannak a kézfertőtlenítők, amiből többféle is van – igény szerint – „szeszes fertőtlenítő, pálinka és domesztosz is”.

Arról is szót ejtett, hogy bár egyesekben a „nevelési előadás” a régi rendszerből örökölt jelentésréteggel is bír, ők nem erre gondoltak: hanem arra, hogy az előadást 1-5 osztályos diákoknak szánják, és a nevelés annyit jelent, hogy lehetőség adódik, hogy beszélgessünk a dolgokról. S hátha tanulunk valamit a gyerekektől.


Közismert, hogy Romániában az oktatási rendszer súlyos problémákkal küzd: különféle abúzusok helyszíne, legyen az kortársak, vagy tanár-diák viszonyban – egy felmérés szerint az 5-8. osztályos diákok közül a diákok 48 százaléka volt már áldozat, 38 százalék az elkövető, miközben mindössze csak 14 százalék jelezte, hogy ha ilyet tapasztal, akkor szól a felnőtteknek. Ugyancsak jelzés értékű, hogy a Székelydata, a MAKOSZ és az Éter közös projektbe kezdett amelyben összegyűjti és feldolgozza a tanárok által elkövetett abúzusokat (erről itt és itt írtunk, az anonim módon ide lehet a történeteket elküldeni).

Varjú KarcsiVarjú Karcsi


A valamivel alig több mint egy órás előadás témája is ide illeszkedik. Bertóti Johanna darabjának hét karaktere – három diák, apa-anya, és egy tanár – szándékosan erős archetípusok és sztereotípiák mentén megrajzolt jellemeket formálnak, amelyek jellegzetes családi és iskolai jelenetekben nyilvánulnak meg.

Talán kivételt képez a főhősünk, Varjú Karcsi (Rácz Endre), aki az előadás indulópontján a közönség előtt őszintén feltárja lelkes, tapasztalatlan, félénk, de játékos-mókás természetét: megmutatja, hogy tud és szeret rappelni. Ám a szülök a saját elképzeléseik mentén íratják Zeneiskolába, derül ki az iskolakezdés előtti jelenetben, ahol az apa egy okoskodó, mindent jobban tudó férfiként jelenik meg (Csepei Zsolt), aki útravalónak a „légy erős, bátor, találd fel magad” intelemmel küldi iskolába a fiút. Az anya a jellegzetes érzelmes, aggódó, kapkodó nő (Veres Orsolya), akinek az okoz örömet, ha a kicsi fia eszik.

A fiatal varjúfiú már az első iskolanapon szembesül azzal, hogy az osztályába – rajta kívül – csak énekesmadarak járnak. Az előadás szépen dolgozza tovább Varjú Karcsi jellemét, aki egyre súlyosabb, és igazságtalanabb megaláztatásokkal kell szembesüljön. A butuska, cuki, kedveskedő, megható, a tanár kedvencévé váló PiCinke (Veres Orsolya) előbb kiegészíti, majd kontrasztba áll Seregély Sanyival (Varga Hunor-József), az energikus, tehetséges, belevaló rosszfiúval, akivel Karcsi egyre szorosabb barátságot köt. Nem függetlenül attól, hogy a tanár, aki egy narcisztikus, öntelt, autokrata Csalogány (Csepei Zsolt), őt is aránytalanul bünteti, hogy saját tekintélyének érvényt szerezzen.

Az osztálytársak: Seregély Sanyi és PiCinke.Az osztálytársak: Seregély Sanyi és PiCinke.


A történet elbeszélésmódja közvetlen, hangulatos, sok-sok dalolászással – a felnőtt közönséget is önkéntelenül magával ragadta, bevonta az eseményekbe – és szinte észrevétlenül építkezik benne valami drámai.

A darab éppen egy felfokozottabb pillanatban (büntetés/családi veszekedés) váratlanul megszakad, de nem törik meg. A színészek leteszik karaktereiket, de a közvetlenséget megőrizve beszélgetésre hívják a közönséget. Meg lehet beszélni a helyzeteket, hogy kinek mi jut eszébe a szereplőkről, az iskolai vagy családi helyzetekről. A csütörtöki előadáson is sok minden felmerült, s bár felnőtt közönség volt, van miről beszélni.

CsalogányCsalogány


Majd egy interaktív játékot kezd el játszani Seregély Sanyi és Varjú Karcsi, amelyben továbbra is aktívan részt vesz a közönség. Az így létrehozott különleges helyzet – játék a színjátékban – felerősíti a darab legélesebb helyzetét, aminek a következményeként végül megalázzák a fiúkat és Karcsit kirúgják az iskolából. A méltánytalan és igazságtalan helyzet átélhetőségéhez erőteljesen hozzájárul, hogy az interaktív játékban mi is részt veszünk – hozzájárulunk a dolgok elromlásához, amely a fiúkat tényleges csalókká teszi.

De nem ez a végpont, mert a helyzetet megmenti a diákok barátsága és a játék, ami egyszerre szórakozás és művészet. Ez nagyon jól illeszkedik az egyszerűséget és a jellegzetességeket kiemelő látványtervezés (Gábor Zsófi), a dalolászások (Bertóti Johanna), a felhangzó hangszerelt zenék (Fehér Csaba).

A darab erénye, a tanár-diák, diák-diák, szülő-gyerek, szülő-szülő viszonyok mellett folyamatosan reflektál a tehetségre, a művészetre, az előadásra, a sajátos képzési formára, amelyen keresztül a megmozgatott problémahalmaz egyetemesebb vonatkozásúvá válik. Hiszen végülis emberi helyzetek vannak, amelyekben a felnőttek sem mindig látják, hogy hol vannak a határok, amelyeket közösen kellene kijelölni és tiszteletben tartani.

Ezt a feladatot vállalja fel a darab, az előadás. Ezért mindenkinek csak ajánlani lehet. A következő előadásokról, illetve az I–IV. osztályos csoportoknak szervezett előadásokkal kapcsolatosan Váróterem Projekt e-mail címén (waitingroomproject@yahoo.com), vagy a társulat közösségi média oldalán lehet érdeklődni.

Fotók: Bethlendi Tamás

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS