2020. október 21. szerdaOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

CAPSLOCKDOWN: plakát által homályosan

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. szeptember 21. 19:26, utolsó frissítés: 2020. szeptember 22. 17:18

Megnéztük Benedek Levente kolozsvári kiállítását, amelyben a pandémiára, az intézményeink működésére és ránk reflektál. Szellemesen, de éles kritikával.


A kolozsvári Planentárium kávézó-söröző indulása óta igyekezett helyet adni a fiatalos-lendületes kulturális eseményeknek is, amit a koronavírus váratlanul megszakított, aztán végképp megtört amikor bevezették a szükségállapotot. A kulturális, gazdasági, oktatási stb. tevékenységek helyszíneit bezárták, s lényegében mindenki vagy a négy fal közé került, vagy a járvány elleni fellépés első vonalába. Vagy karanténba.

Ennek már hat hónapja, s bár azóta is rendkívüli állapot van érvényben, a szükségállapotot felváltotta a készenléti, a mindennapi – és vele együtt a kulturális, gazdasági, oktatási, stb – élet még messze van a normalitástól. De a visszatérés a megszokott, ismerős, otthonos emberi létezéshez elkezdődött: ismét vannak autóbalesetek, van iskola, a politikusok kampányolnak. És kinyitottak a kávézók, sörözők, színházak, mozik, lehet újra koncertet hallgatni, kiállítást megnézni, egy-egy ital mellett beszélgetni valahol a barátokkal. Persze, mindezt alkalmazkodva az új körülményekhez.

A Planetárium is újra nyitva, és már egy kiállítást is szerveztek: Benedek Levente CAPSLOCKDOWN című plakátkiállítását, amely szeptember 15. és – ha nem jön közbe valami váratlan kormányrendelet – október 20. között látogatható. Már amennyiben fertőtleníted a kezed a bejáratnál, felírod a neved és az elérhetőséged a nyilvántartási listára, és van nálad maszk. (A kiállítás következő állomása a marosvásárhelyi G-Caféban lesz.)

Nem hiszem, hogy Benedek Leventét be kellene mutatni azoknak, akik érdeklődnek az erdélyi kortárs képzőművészet újabb fejleményei iránt, vagy azoknak, akik követik a színházi életet. Színházi plakátjai és éles visszhangokat kiváltó kiállításai révén nem csak Székelyföldön és a Bánságban tett szert ismertségre, hanem sok más olyan erdélyi városban is, ahol említésre méltó színházi-képzőművészeti élet van. A 2008-as Bukaresti EUROMANIAC kiállítás után országosan ismert, elismert és átkozott személy lett (hisz’ „megtámadta a román nemzetet”!).


De erre hadd reflektáljon ő maga:



A jelenlegi CAPSLOCKDOWN kiállítás a szükségállapotra, a járványhelyzetre reflektál. Természetesen Benedek most is precízen, provokatívan és ironikusan ragadja meg a témát. Lehet ezt viccesnek, humorosnak, könnyednek is tekinteni – mert kétségkívül az –, de a művei a francia forradalom időszaka körül kibontakozó szatíra, irónia, gúny és karikatúra vonulatába illeszkedik, abba, amely miatt a Charlie Hebdo munkatársait meggyilkolták.

Benedek a most kiállított 20 munkájával egy visszafogottabb hangvétellel lép a nyilvánosság elé: plakátai egyszerűek, frappánsak, a nézőt szinte kedvesen, közvetlenül szólítják meg őszinte nyíltságukkal. De a minimalista formakezelés, a megnyugtató színhasználat, a letisztult ábrázolásmód mögött ugyanaz a művész áll. Szinte szemérmesen, de teljes határozottsággal foglal állást a fennálló rend ellen, mintegy elnézést kérve él a kíméletlen, mentséget nem ismerő, éles társadalomkritikával.



A „QUARANTINE - ART RESIDENCY” című mű – amelynek mása a tárlat plakátjaként már az ajtóban fogad – diszkréten, rejtett ars poetica-ként, igazít útba , hogy ma és ez a művészet nem l’ art pour l’ art, nem a romantikus szépérzéket szeretné kielégíteni, és nincs semmi mély metafizikai mögöttes értelem. C. D. Friedrich toposszá vált műve – a Vándor a ködtenger felett –, szimulákrumként az ellentétébe fordul. Nincs itt semmiféle sejtelmes-rejtelmes, izgalmas ködtenger, csupán a határozottan álló tömbházsorokat nézhetjük töprengve, a természet mérhetetlensége közepette nem fog el a fennséges tapasztalata, nincs transzcendencia, hiszen csak egy hermetikusan zárt termopán ablak mögött ácsorgunk zsebre vágott kézzel, egy rakás budipapír-gurigán. Amelyek egy másik alkotásban a kék háttér előtt szavakká állnak össze: „THE END / is near”. Hát igen, itt a kék bolygón a vég közeledik, s ha eddig csak a környezeti katasztrófákkal, humanitárius válságokkal kellett számolni, most már világjárvánnyal is. Úgy fogy a civilizáció belőlünk, mint hasmenéskor a WC-papír: és a vége közeleg.

„Élj érdekes időkben” – biztat a megnyitón a művész pólója (lásd nyitókép). „Persze, mi érdekes időket élünk” – feleli metsző iróniával egy másik plakát, amely a „karantén-biennálét” jelenti be. A művészet tere nem valami nemzetközi pavilon, hanem egy 3 szobás apartman. Van folyosó, konyha, két fürdőszoba, étkező, hálószoba és műterem – derül ki a plakát infójából. A szükségállapot ideje alatt számtalan zenész, koreográfus, színész, képzőművész, író szorult ebbe a térbe, és vagy kaptak fizetést, vagy nem.



De nem csak a művészek kerültek otthoni izolációba, hanem – számtalan országban – emberek milliói, milliárdjai. A munka egy része valami egzotikus tájra költözött, a virtuális térbe. „HOME OFFICE”-ban zajlott az élet: maszkfüggőágyban pihen a számítógép egere, amivel a dolgokat irányítani lehetne. Ebben a térben fejezték be a diákok és tanárok a tavalyi iskolai tanévet (a kicsengetés, ballagás, záróvizsgák?), így zajlott a az összes olyan munka és tevékenység, amit online módon lehetett végezni. A „MAJA KALENDÁRIUM” mérte az időt, újfajta világvégét jósolt: a befőttesüvegekben, mint homokórában gyűltek a koronavírusok, a fertőzések szintje fokozatosan növekedett, mint a kovász. Addig, amíg meg nem telt, és ki nem szabadult a szellem a palackból. Végre vége lett a szükségállapotnak és a vírus is szabadabban terjedhetett – és terjedhet ma is. Az emberek pedig ora et labora – imádkozzanak és dolgozzanak –, mi több „HORA ET LABORA”, ünnepi körtáncban járják körül munka közben a fertőző koronás részecskét. Az emberiség csak egy fogaskerék a járvány gépezetében, amelyet a munka irányít, szabályoz, és diktál.



Mindez egy intézményi haláltánc is lehet, hiszen az egészségügy könnyen túlterheltté válhat, ha nem vagyunk elég óvatosak, és akkor nem fogja bírni befogadni, ellátni a megfertőződött betegeket: az egészségügyi kasszában csak egy lej van. Közben a védőfelszerelések sem elég biztosak, a kiégett, elfáradt egészségügyi dolgozók, orvosok, asszisztensek, ápolók tucatjaival kapják el a vírust, több kórházat is lezárnak (HEALTH BUDGET). Az intézmények között az egyházak is kiveszik a részüket, sorra válnak gócpontokká a vallásos intézmények, miközben egyes helyeken szószékről prédikálják, hogy a vírus nem is létezik, máshol, hogy a homoszexualitással terjed: közben magas egyházi méltóságok vesztik életüket a fertőző betegség miatt. Ennek ellenére egyesek – például a kolozsvári ortodox egyház – nem mond le arról, hogy egyetlen kanállal szolgáltassák az összes hívőnek a szentséget. Pedig volna megoldás: a Kolozsvári Ortodox Svájcibicska.



De a tudatlansággal, elővigyázatlansággal összefonódott hitrendszerek összeesküvés-elméletekként intézményesülten is megjelennek: míg hatóságilag számos helyen kötelezővé, vagy javasolttá tették a lázmérést, addig a Román Tudományos Akadémia az 5G technológia „veszélyeire” hívja fel a figyelmet. Viszont a szükségállapot alatt a közösségi média felületein is virálisan terjedtek az alaptalan találgatások, hogy kik állhatnak a járvány mögött – mutat rá a kiállítás címadó plakátja (CAPSLOCKDOWN)



A plakátok mindezt egy korszerű reklámkampány stiláris nyelvezetén keresztül tárják elénk, ezzel utalva arra, hogy az egészségügy, a hatósági intézkedések (maszkviselés, lázmérés, kijárási tilalom, stb.), az egyház jóformán már árucikkekké, szolgáltatásokká változtak.

De Benedek egy lépéssel még tovább megy, és arra is rávilágít, hogy nem csak az intézményesült világ vált szolgáltatóiparrá, plakátkampánnyá, hanem a legbensőbb személyes intim életünk is. Mint eddig is láthattuk a munka kiemelt szerepet kapott – hiszen sok minden forog e körül –, de a munka ünnepe, a május elseje is csak egy reklám. Viszont ahelyett, hogy a család, baráti társaságok, kollégák kimozdulhattak volna a „zöldbe”, mindenki maradt otthon, az aragázon sütött miccsekkel. S ha már munka és konyha, akkor családi veszekedések, családon belüli erőszak az összezárt feszültségek miatt. S mindenki azt eszik, amit főz – hiszen az éttermek zárva – így az „élesztő”, a „kelesztő” a holnap legfontosabb anyaga. Aki pedig nem családdal töltötte négy fal között az ünnepeket, születésnapokat, évfordulókat, mert egyedül van, vagy nincs neki, annak marad a Self-love.



Mi lesz így velünk? Mi történik a társadalommal ilyen körülmények között? Erre a folyamatra mutat rá az egyik legerősebb plakát, a Declarație, azaz a Nyilatkozat saját felelősségvállalásra, hogy a pandémia időszaka alatt Benedek Levente mivel gazdagodott, vagy miben részesült.

Hasonló, kegyetlenül őszinte Nyilatkozatot mindenkinek érdemes lenne kitöltenie:
DeclarațieDeclarație

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS