2020. október 21. szerdaOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

80 éve befalazott műalkotások mesélik el a gázkamrában kivégzett zsidó festőnő történetét

V.E. 2020. október 11. 10:35, utolsó frissítés: 10:35

Gertrud Kauders nem a saját életét féltette a náciktól, hanem a festményeiét. A műalkotásokat olyan jól elrejtette, hogy csak most, 80 év múlva találták meg őket.


Gertrud Kauders Prágában élő és alkotó zsidó festőnő 1939 tavaszán, amikor a nácik elfoglalták Csehszlovákiát, úgy döntött, hogy elrejti hatalmas festmény- és rajzkészletét. A barátnője akkor épülő házába falazták be az alkotásokat, és 80 éven keresztül maradtak ott, mindenki szemei elől elrejtve. Mígnem egy felújítási munkálat során napfényre kerültek. A munkások egyre több feltűnően szép műalkotást találtak a padló deszkái alá rejtve, a falakba bújtatva. A nap végére mintegy 700 festmény, vázlat került elő és feküdt a szabad ég alatt. Prága fölött épp beborult, az esőfelhők elől gyorsan be kellett menekíteni a vásznakat, amelyek eddig 80 éven keresztül "biztonságban" várták a feltámadást.

A történelem nem először lep meg minket így.

Ismerjük Francesc Boix, a mauthauseni fotós esetét, aki társával, Antonio Garcíával együtt negatívok ezreit mentette meg, amelyeket a Linz mellett található híres német lágerből csempésztek ki.

Vagy Henryk Ross fotográfus esetét is felidézhetjük, aki a lódzi gettó életét dokumentálta, és elrejtette fotóit.


Francisc Bois fényképe a mauthauseni haláltáborbanFrancisc Bois fényképe a mauthauseni haláltáborban


Charlotte Salomon zsidó származású német festőnő, akit 1943-ban öltek meg Auschwitzban, pszichiáterére bízta festményekből összeálló naplóját, amelyet gyakran állítanak párhuzamba Anne Frank naplójával, amely szintén csoda folytán menekült meg.

De ebbe a tragikus sorba tartozik Radnóti Miklós bori notesze is, amelyet a költő holttestének exhumálásakor fedeztek fel, ez azonban olyan állapotban volt, hogy a versszövegek hiteles leirata csupán e kézirat nyomán nem lett volna megvalósítható. Radnóti Miklós kéziratainak lapokra írott másolatait átadta néhány bori bajtársának, így Szalai Sándornak is, aki azokat hazatérte után illetékesekhez juttatta. És az idő múlásával folyamatosan felfedezzük a neveket.

A felfedezéskor még sejtelme sem volt senkinek a lelet méretéről, fontosságáról

2018 nyarán Michal Ulvr építkezési szakember és csapata, Prága egyik déli külvárosában dolgozott egy romos állapotú ház felújításánál, amikor a tetőszerkezetet megbontva a munkások legnagyobb meglepetésére, a titkos rejtekhelynek bizonyuló rekeszből több tíz műalkotás esett ki.

Senkinek sejtelme sem volt róla, hogy ilyen kincset rejtettek el a padláson. A festményeket elrejtő nő az 1970-es években halt meg, anélkül, hogy bárkinek elmondta volna a titkos rejtekhelyet. Senkinek sem hiányoztak a festmények, és senki sem kereste őket. Az ott dolgozó munkások meglepetése volt a legnagyobb, hisz az elhanyagolt külsejű házról senki sem mondta volna, hogy ilyen kincseket rejt.

Ebben a házban találták meg a befalazott kincseketEbben a házban találták meg a befalazott kincseket


„Megnyitottunk egy régi hálófülkét, amelyet befalaztak, és egy kolléga szerint gyanús és üreges volt, egyik oldalán mennyezet, a másikon padló. Szóval bekúsztam a deszkák alá és ott egy fa ajtó volt. Felpattintottam, és hirtelen elárasztottak a vásznak és a vázlatok "- nyilatkozta Michal Ulvr a házat rekonstruáló cég alkalmazottja 2018-ban a cseh portáloknak.

Ezek a híradások azonban néhány akvarellről szóltak, amelyek szépek voltak ugyan, de nem kiemelkedőek. Úgyhogy az érdekességen túl nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az eseménynek.

Amikor a ház tulajdonosát, Jakub Sedlaceket értesítették a felfedezésről, azonnal rájött, hogy miről is van szó. A férfi nemrég örökölte meg a házat, gyermekkorában az ott elrejtett kincsek legendáján nőtt fel. A vásznak alapos vizsgálata megerősítette, hogy a családi mendemonda igaz volt - sok festményt "Gertrud Kauders" aláírással láttak el.

Kicsoda volt Gertrud Kauders?

A művésznő 1883. április 26-án, jómódú zsidó család gyermekeként született Prágában Apja Sigmund Kauders ügyvéd és édesanyja Emmy Kauders volt. Gertrud a prágai Képzőművészeti Akadémia diákjaként sajátította el a téjkép- és portréfestészet technikáját, tanára Otakar Nejedlý cseh festő, aki szintén a tájképfestészet nagy mestereként ismert. Gertrud itt ismerkedett meg Natálie Jahůdkovával, és életre szóló barátságot kötöttek. Natalie is festett,és Otakar Nejedlý mindkettejüket tehetséges tanítványai között tartotta számon.

Gertrud Kauders fényképen és egy általa papírra vetett ceruzarajzonGertrud Kauders fényképen és egy általa papírra vetett ceruzarajzon


Natalie Jahudkova elegáns orosz nő volt, aki 1895-ben született egy Moszkvától északra fekvő kisvárosban. 1920-ban Csehszlovákiába emigrált, miután megtetszett neki a cseh légió egyik tagja. Egyike volt annak a mintegy ezer orosz nőnek, aki külföldi katonához ment feleségül, és Vlagyivosztokból az újonnan alapított Csehszlovákiába költözött.

A két nő a prágai Képzőművészeti Akadémián találkozott. Barátságuk akkor szilárdult meg, amikor professzorukkal bejárták Franciaországot és Olaszországot, heteken át festették a városokat és tájakat.

A rejtőzködő alkotások előélete

Gertrud Kauderst, mint német származású cseh festőnőt számon tartotta a művészettörténet, de nem a kimondottan neves festők között, elsősorban amiatt, mert nem hagyott hátra egy „gazdag” életművet. Arra senki sem számított, hogy halála után szinte nyolcvan évvel fogják felfedezni munkásságának java részét. Ugyanis a megtalált anyagmennyiség alapján, a több száz alkotást elemezve a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy Kauders elsősorban magának festetett, és életműve igazából csak ezután értékelhető teljes egészében.

A művésznő munkájában a figurális kompozíciókra és a portrékra koncentrált. Első ismert kiállítására 1924-ben a prágai Rudolfinumban került sor, ahol a Német Festők Szövetségével együtt állított ki. 1926 januárjában a Concordia (a cseh német írók és művészek szövetsége) kiállítást szervezett a Csehországból származó német művészek festményeiből és grafikáiból, Gertrud ezen is részt vett.

A festmény szélén jól látszanak a szegecsnyomok, amelyek bizonyítják, hogy tulajdonosa keretből vette ki, mielőtt elrejtette volna. A festmény szélén jól látszanak a szegecsnyomok, amelyek bizonyítják, hogy tulajdonosa keretből vette ki, mielőtt elrejtette volna.


Bár a kiállítást nem övezte nagy siker, sőt Oskar Schürer művészettörténész elmarasztalta a tárlatot bizonyos hiányosságok miatt, Gertrude Kauders munkáját megdicsérte: „Gertrud Kauders nagyon ügyesen kivitelezett és színesen elbűvölő akvarelljei, talán a legsikeresebbek az egész kiállításon, mert tökéletesek határaikon belül.”

Deportálás, halál


Kauders munkái számos rangos, háború előtti prágai kiállításon is képviseltették magukat. Miután a nácik hatalomra kerültek a szomszédos Németországban, és megkezdték Csehszlovákia fokozatos elfoglalását, családjának nagy része elmenekült az országból. Unokaöccse, testvérének fia, Cornelius akkor emigrált Új Zélandra. Gertrud Kauders, aki remekül beszélt németül is, nem volt hajlandó elhinni, hogy a nácik képesek lennének ártatlan embereket bántani, ezért a maradás mellett döntött.

Hitler a prágai várban 1939. március 15-én, ahol bejelenti a protekturátust Csehország és Morvaország felett. Ezzel Csehszlovákia elvesztette függetlenségét. Forrás: WikipédiaHitler a prágai várban 1939. március 15-én, ahol bejelenti a protekturátust Csehország és Morvaország felett. Ezzel Csehszlovákia elvesztette függetlenségét. Forrás: Wikipédia


Amikor az európai zsidók kiirtását célzó német terv világossá vált, a festő egy életre szóló szívességet kért barátnőjétől, Natalie Jahudkovától.
1939-re a festői kirándulások távoli emlékek lettek. A náci bürokraták azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehetetlenítsék el a csehszlovák zsidóság életét. Az események súlyosbodásával Gertrud Kauders kibontotta festményeit a keretekből, a vásznat pedig összecsomagolta. Egész életművét rejtette el Natalie Jahudkova házába, Prága déli külvárosában, Zbraslavban.

Magát óriási kockázatnak kitéve Natalie Jahudkova - valószínűleg Gertrud Kauders segítségével - a mintegy 700 műalkotást elrejtette a házban. Otthona még építés alatt állt, így a két barát titkos kopácsolása és munkája senkiben sem keltett gyanút.

Natalia Jahudovká igazolványaNatalia Jahudovká igazolványa


Nem sokkal azután, hogy az alkotásokat biztonságosan elrejtették, Gertrud Kauders sem kerülhette el sorsát a náci uralomban. Miután zsidónak nyilvánították, letartóztatták és feljegyzések szerint előbb a theresienstadti, majd a lengyelországi majdaneki koncentrációs táborba szállították 1942 májusában.

Érkezése után már nincs feljegyzés róla. Sorsára csak abból következtethetünk, amit a kutatók a majdaneki tábor működéséről felfedeztek, amelyet a hatodik haláltáborként tartanak számon. A Reinhard-hadművelet keretén belül Majdanek elsősorban azon zsidó foglyok összegyűjtésére szolgált, akiket a németek kényszermunkásként átmenetileg megkíméltek. Időnként azonban olyan áldozatok kivégzésének is helyet adott, akiket a Reinhard-hadművelet haláltáboraiban, Belzecben, Sobiborban és Treblinka II-ben nem lehetett megölni. Majdanek egyben a táborokban meggyilkolt zsidók vagyontárgyait őrző raktártelep is volt. Minden bizonnyal Kauders a majdaneki gázkamrák áldozata lett

Fiatalon és idősebbenFiatalon és idősebben


Vissza 2018-ba

2018-ban maroknyi sajtóorgánum számolt be az esetről, tudósításuk szerint mindössze 30 alkotásra bukkantak. Ez egy félreértés volt, a 30 festmény csak az a köteg volt, ami a bontást levezénylő Michal Ulvr fejére hullott. Az akkori beszámolók csak néhány vázlatot és akvarellt mutattak be, amelyek nem Gertrud Kauders gyűjteményének legjobb elemeit tartalmazták.

Sem Gertrud Kaudersnek, sem Natalie Jahudkovának nem született gyermeke, de a festőnő testvérének volt egy fia, Cornelius, aki 1939-ben Új-Zélandra menekült. Neki öt gyermeke született, egyikük Miriam Kauders.

Bár a leletről szóló beszámolók szerint a festményeket a prágai Zsidó Múzeumnak adományozták, mint Miriam Kauders megtudta, a múzeum végül nem kapta meg a gyűjteményt. Több mint egy évbe tellett, amíg az új zélandi leszármazottaknak kapcsolatba sikerült lépni a festményeket megöröklő Sedlacekkel.

A megtalált festményeket lapozzákA megtalált festményeket lapozzák


2020-ban folytatódik a történet

Csak ezen a nyáron derültek ki a gyűjtemény méretei, miután Amos Chapple fotóriporter és munkatársa, Dana Katharina Vaskova az Új-Zélandon élő művész rokonai nevében felkutatták Jakub Sedlaceket, a lebontott ház tulajdonosát.

Amiről azt gondolták, hogy egy kis gyűjtemény, kiderült, hogy „óriási” - mondta Chapple, maga is új-zélandi, aki Prágában dolgozik a Szabad Európa Rádió munkatársaként. A leletről végül a Szabad Európa honlapján számoltak be, de hamar híre ment a rendkívüli felfedezésnek, és a történet megjelent számos nemzetközi publikációban.

„Azzal a szándékkal jöttem, hogy 30 képet fotózzak le a prágai zsidó múzeum számára - emlékezett vissza Chapple. A házigazda viszont azt mondta: „Most megmutatom az igazi kollekciót.”

Talán ebből a fotóból lehet legjobban a felfedezés méretére következtetni. Forrás: Szabad EurópaTalán ebből a fotóból lehet legjobban a felfedezés méretére következtetni. Forrás: Szabad Európa


"Életem végéig emlékezni fogok a pillanatra – számolt be Chapple a gyűjteménynek a rá gyakorolt hatásáról. Egy sarokra mögül jöttünk, és hirtelen egy hatalmas terem tárult elénk, amelyben ott volt a sok száz festmény, azonnal felismerhető volt, hogy komoly művészi alkotásokról van szó. A szám nyitva maradt. Halmokban álltak a rámájukból még annak idején, sietve kiemelt vásznak, tökéletes állapotban voltak, körülbelül 700-at számoltam meg" - mondta Chapple.

Sedlacek, aki maga sem látta addig az összes művet, visszahívta az újságírókat, hogy fényképezzék le a gyűjteményt. A több napos megfeszített munka során egy vázlat is a kezükbe került, amelyen egy fiút vigasztal egy idősebb lány, és a képen egy felirat is olvasható: „Megijedtél, kicsi? „Úgy tűnik, hogy a kisfiúnak rémálma volt, és nagynénje vigasztalta. Biztosak vagyunk abban, hogy Gertrudot és unokaöcssét [Corneliust] ábrázolja a kis rajz. Egyébként Cornelius volt az egyetlen túlélő a családból” – mondták el újságírói érdeklődésre a Kauders család új zélandi tagjai, miután megnézték az alkotásokról elkészült fotókat.

Sedlacek elmondta, hogy kész felajánlani a gyűjteményt egy cseh múzeumnak, ha Gertrud Kauders örököseitől erre felhatalmazást kap. Miriam Kauders és testvérei hajlandóak voltak erre, de fenntartották a jogot, hogy rég elhunyt rokonaik - köztük apjuk - néhány arcképét megtarthassák.

Amikor a prágai Zsidó Múzeum főkurátora meglátta a gyűjteményt, azt mondta, hogy ez egyedülálló Csehország művészettörténetében. Úgy tűnik, hogy a művész szinte egész életének munkáját elrejtette és megtartotta magának.
„Mindenféle szörnyű forgatókönyvet el tudtam volna képzelni, ahol a kollekciót megsemmisítették vagy titokban eladták. Sedlacek úr kiállása tiszteletreméltó” - mondta a kurátor.

Egy hangulatos életkép, amely nem Gertrud Kauderst ábrázolja, viszont a megfestett női alak is éppen a festőállvány előtt tevékenykedik.Egy hangulatos életkép, amely nem Gertrud Kauderst ábrázolja, viszont a megfestett női alak is éppen a festőállvány előtt tevékenykedik.


A történetet felgöngyölítő újságírók azóta azt is megtudták, hogy Kauders „jól ismert” művésze volt a kornak, bár nem tartozott a hírességek közé: az 1930-as évek kiállításairól írt méltatások „a kor egyik jobb művészeként” említik őt.
„Nagyon jó volna, ha végre méltó helyére kerülne az életmű" – nyilatkozta Katharina Vaskova. - Nem csak azért, mert Gertrud Kauders zsidó volt, és tragikus véget ért az élete a haláltáborban, nőként, női alkotóként is megilleti az újraértékelés, mivel abban a korban a nőkre nem figyelt fel a kritika a megfelelő módon. Többnyire műkedvelő dilettánsokként kezelték őket. Nem szabad elfelejtenünk őt, most, hogy ismét rátaláltunk.”

(A festmények egy részét a Szabad Európa honlapján ITT lehet megtekeinteni nagy felbontásban.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS