A válságok évében, 2020-ban, mit csinál a kolozsvári filozófia?
Horváth-Kovács Szilárd
2020. november 09. 19:26, utolsó frissítés: 2020. november 10. 02:39
Nem egy könnyű szöveg, nem egy könnyű téma, de nem könnyű időket élünk. A különféle természeti és társadalmi komplex rendszerek értelmezése újfajta gondolkodást tesz szükségessé – üzeni a BBTE Magyar Filozófia Intézetének tudományközi konferenciája.
Az idei évet nem túlzás válságok évének nevezni, hiszen csak a Covid-19 világjárvány következményeként sorolhatjuk a válságokat: egészségügyi, gazdasági, oktatási, szociális, kulturális. Ha a nagyvilágban kissé alaposabban szétnézünk, akkor találunk még politikai, humanitárius, emberjogi, és közbiztonsági válságokat is. Ugyancsak válságosak – bár az idén kevesebb figyelmet szentelt erre a sajtó – a tovább fokozódott természeti és környezeti jelenségek.
A világjárvány elején, áprilisban beszélgettünk Ungvári Zrínyi Imrével, kolozsvári egyetemi docenssel, erkölcsfilozófussal a járvány közben megjelenő etikai és morális kihívásokról.
Akkor kiderült, hogy a 2020-as filozófiai és tudományközi konferenciájukat Komplexitás a természetben és a társadalomban címmel szervezik – hiszen legyen szó a világjárványról, vagy a fentebb említett válságokról, ezek a komplex rendszereken keresztül válnak megragadhatóvá.
„A komplexitáselméletek eredetileg a matematikai, számítástudományi és fizikai tudományokban jelentek meg, fokozatosan terjedtek el más diszciplínákban, mint a biológia, az ökológia és a pszichológiai tudományok; továbbá a társadalom- és humántudományokra is inspirálóan hatottak: a szociális rendszerek társadalomelméletétől az elme- és tudományfilozófián keresztül a posztmodern és poszthumanista irodalom- és kultúratudományokig. A különféle, természeti és társadalmi komplex rendszerek értelmezése újfajta gondolkodást tesz szükségessé, ugyanis jelenségköreik átlépik a korábbról ismert élő-élettelen, természeti-kulturális, gépi-emberi – potenciálisan a természet- és a humántudományok közötti határokat is” – olvashattuk a 2020-as konferencia ismertetőjében.
A Transindex megkereste Ungvári Zrínyi Imrét, az esemény egyik társszervezőjét, hogy elbeszélgessünk az új tudományközi megközelítések lehetőségeiről.
Ungvári Zrínyi Imre. Fotó: Kemenes Bernadett, BBTE Magyar Filozófiai Intézet Facebook oldala. Nagyon ritkák azok a konferenciák, ahol tényleg megvalósul a tudományköziség: tapasztalatunk szerint többnyire minden diszciplína megmarad a saját területén, és csak saját álláspontját hajtogatja.
- Ez eredendően egy nagyon nehéz probléma, amivel mi is a kezdetektől szembesültünk. Először az a nagy kérdés, hogy mit is jelent a tudományköziség. Másrészt kihívást jelent, hogy tudunk-e ténylegesen egy-egy tudomány vagy diszciplína vagy a filozófia képviselőiként ténylegesen olyan problémákat találni, olyan módszertani és fogalmi kereteket kialakítani, ahol termékenyen egymást támogatva jelennek meg a tudományágak.
Ezért valóban gyakran arról van szó, hogy több tudomány egymás mellett elmondja a maga véleményét. Sajnos most is találkoztunk ezzel a problémával, mivel nagyon nehéz az egyes tudományok számára, hogy saját kérdésfeltevésükön kívülre helyezkedjenek. Ez rendszerint akkor lehetséges, ha valakinek a tudományos tudásán kívül, alaposabb filozófiai ismeretei is vannak.
A tudományköziség feltétele, hogy képesek legyünk visszavezetni a tudásra irányuló szándékunkat-akaratunkat egy tagolatlanabb ismeretelméleti szintre. Oda ahol a kérdések, a problémák még nincsenek szétvágva, diszciplinárisan tagolva, és még nem egyik vagy másik tudományág módszertana vezeti a problémáról való gondolkodást.
Ehhez tartozik az a kérdés is, hogy vajon van-e olyan közös nyelv – a hétköznapi és a filozófiai-etikai nyelvhasználaton kívül – amiben fel tudjuk vetni ezeket az átfogó kérdéseket. Azt hiszem ebből a szempontból talán könnyebb helyzetet teremtett az előadók számára a korábbi konferencia, a Szellem korrumpálása című, ahol eleve a tudományos kutatás problémái képezték a kiindulópontot.
A filozófia rendszerint együtt szokott működni különböző humán- vagy társadalomtudományokkal – szociológia, pedagógia, kulturális antropológia –, de ritkábban a reáltudományokkal, mint a matematika, fizika, biológia. Viszont úgy néz ki, az olyan problémák, amelyekkel most szembesül az emberiség, mint a világjárvány, az ökológiai katasztrófahelyzet, összehozza a humántudományokat, a filozófiát, és a reáltudományokat is.
-Valóban, és ebben fordulópontot jelent ez a konferenciánk. A korábbi tapasztalatok alapján most eleve úgy készültünk, hogy megkeressük más tudományágak képviselőit is – jelen esetben Szigeti Attila kollégámmal együtt Néda Zoltán fizikussal konzultáltunk hosszasan –, hogy a kérdésfelvetést olyan módon fogalmazzuk meg, hogy nagyobb valószínűséggel szólítsa meg a reál- és természettudományok szakembereit is.
De ehhez éppen azokat az átfogó, eleven kérdéseket, problémákat kell megtalálni, amely mindenik tudomány számára kihívást jelentenek: és az ökológiai problémák és a világjárvány – látjuk, tapasztlajuk –, ilyenek.
Egy fontos előrelépés volt elérni és bevonni ezeket a tudományágakat. Rögtön hozzáteszem, hogy még sokat kell finomítani a dolgon, mert azzal a lépéssel, hogy közel léptünk az egzakt tudományokhoz, a másik oldalon elvesztettük a korábbi konferencia-résztvevők jelentős részét, akikkel együtt találtuk ki a konferenciát, és akik erőteljesen humán és teológiai érdeklődésű szakemberek voltak. Nagyon reméljük, hogy sikerül megtalálni egy olyan egyensúlyt, ahol valamennyi tudományág képviselőivel együtt lehet dolgozni.
Térjünk rá az előadásokra, amelyek tematikus tömbökben voltak. Az első tömb éppen ezzel a matematikai, fizikai, tudományfilozófiai alapvetéssel indított, előadott Néda Zoltán, Bíró Tamás Sándor – mindketten elméleti fizikusok –, és Paksi Dániel tudományfilozófus. Itt az előadások után a beszélgetések egyik vitapontja az egzaktság fogalma lett.
- A különböző tudományoknak eltérő egzaktság-fogalmaik vannak. Sokáig, sőt bizonyos értelemben a mai napig, az egzaktság mintaképe a matematika, bár természetesen a társadalomtudományokban is léteznek a kvantitatív megközelítések mellett kvalitatív kutatások is. Azt is tudjuk, hogy az értelmezés a matematikai gondolkodásban is magában foglalja a mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapásának megértését Bármennyire pontosan rögzítenek is különböző viszonyokat, a számszerű adatok önmagukban, magyarázó elmélet nélkül nem értelmeznek semmit. Így, hogy a különböző diszciplínáknak finomhangolását, közelhozását, összeillesztését véghez lehessen vinni, annak feltétele, hogy próbáljuk megtanulni egymás nyelvét.
Ebben alapvetően a tanulásbeli előzmények játszanak fontos szerepet, ugyanis az akadémiai és oktatási rendszerben az emberek, a tanulók, túlságosan eldöntik, hogy mire szeretnének szakosodni. Ezért a humán tudományra szakosodó embereknek nincs valós kapcsolatuk a matematikával, vagy például az elméleti fizikával, másrészt a reál tudományok irányába tájékozódó emberek keveset foglalkoznak humán diszciplínákkal. És ami ebből a szempontból már a középiskolában megtörténik, azon nem nagyon tudunk segíteni.
Viszont van közös terület – és ebben a filozófia előnyös helyzetben van – a szimbolikus logika. A logika pedig egyszerre alapdiszciplínája a matematikának – sokan egyszerűen matematikai logikának nevezik – másrészt a tudományelméletnek, a tudományfilozófiának is egy termékeny kiindulópontja. A BBTE Magyar Filozófiai Intézetében a továbbiakban igyekszünk ezt minél hangsúlyosabban behozni, mivel szeretnénk, ha a szimbolikus logika, az ismeretelmélet, a tudományelmélet és az egyes tudományos módszertanok közötti kapcsolatok megerősödnének. A konferencia szervezőbizottságában ezúttal is benne volt Gergely Alpár, aki a logikát tanítja a tanszékünkön.
Azokat, akik kevesebb matematikát tanultak vagy akik kevesebb társadalomtudományt olvastak, különböző témák mentén, ezeken a kutatáslogikai szempontokon keresztül közel lehet hozni egymáshoz. A feladat itt lehet egy bonyolult társadalmi kérdés megértése, modellezése, leírása – ezek igen gyakran módszertani kérdések –, de lehet általában a modernitás természetet nem kímélő, expanzív életmódjával kapcsolatos problémák megértése is. Akkor is, ha valamilyen fajta kultúrkritikai, társadalomkritikai, tudásszociológiai megközelítésről lenne szó, úgy vélem ezen a területen vannak tartalékok. Egy szóval szeretnénk lehetőséget adni új kérdésfeltevésekre, de ott, ahol erre lehetőség van, érvényesítenénk az ágazati erkölcstanok, vagy más szóval, az alkalmazott etika problémafelvetéseit is.
Ezek mellett van egy erős tudatfilozófiai – fenomenológia, kognitív tudományok, stb. – hagyomány is, amelynek megvan a maga egzaktsága, pontossága, precizitása, ami megjelent például Komorjai László, illetve Szigeti Attila előadásaiban.
Részben éppen ez az a terület amire az előbb, a különböző egzaktság-fogalmak egymás mellett létezésének gondolatával utaltam. A filozófiai egzaktság hagyományát megvizsgálva azt látjuk, hogy egyik jellegzetes területe a fenomenológia. Nem véletlen, hogy módszertanát az az Edmund Husserl alapozta meg, aki matematikai témából szerzett filozófiai doktorátust. Viszont Husserlt a matematikáról értekezve, a különböző gondolati viszonyok beláthatósága, a pszichológiai és logikai elemzések megalapozottságában kifejeződő egzaktság foglalkoztatta. Azokat az állandó alapokat igyekszik feltárni, amelyek minden gondolkodásmódban – a matematikaiban is, és a filozófiaiban is – a fogalmak eredetét a tudati műveletek komplex szerkezetéből értelmezik. Ehhez az értelmezésmódhoz kapcsolódott Komorjai László előadása.
Másrészt a különböző egzaktság-fogalmak egymás mellett létezésére jó példát jelentenek a matematikai és a filozófiai gondolkodás tudati illetve formális logikai-szemantikai eredetének azok a párhuzamos elméletei, amelyeket Husserl és Frege dolgoztak ki, és amelyek a kortárs kontinentális, illetve angolszász, analitikus filozófia megalapozóivá váltak. Az a különbség, ami korábban a kontinentális és az analitikus filozófiák között volt, mára már elhalványult, ugyanis egyre több közös probléma tárult fel olyan területeken, mint az intencionalitás, a megtestesült elme, a neurofenomenológia, a kognitív tudományok, az élettörténeti önazonosság stb..
A konferencia témáiban a két említett gondolkodásmód, a naturalista és a transzcendentális szemlélet között kialakult átmenetek az emergencia és a komplexitás viszonyának, illetve az emergencia az élet és a megismerés komplex viszonyának magyarázatában került előtérbe. Mikor azt mondjuk, hogy emergencia, akkor az életnek az önmagát kibontakoztató és önfenntartó jelenségeknek az értelmezéséről van szó – erről (is) szólt Szigeti Attila előadása. Paksi Dániel, aki például az emergenciáról tartott előadást, ezeknek az érintkezési pontjára mutatott rá. Bár az összefüggések felmutatásában nem egy matematikai nyelvezetet használt, a problémakör nem alakult volna ki a matematikai összefüggések feltárása nélkül. Hasonlóan Tóth János előadása, amely Prigogine természetfelfogását mutatta be, azért fontos, mert Prigogine képes volt a természet önfenntartó folyamatait matematikailag leírni.
Fontos nekünk ezeknek a területeknek az alaposabb feltérképezése és a kapcsolatteremtés velük, ennek fényében a Pszichológia filozófiája vagy a Bioetika immár bekerült az egyetemi filozófiaoktatás tantárgyi kínálatába is.
Ugyanakkor látható, hogy egyre több nem-fizikai kérdéssel foglalkozik a fizika is, amire a beszélgetések során Fokász Nikosz fel is hívta a figyelmet: a matematika és a fizika felől érkező tudósok egyre több olyan jelenséget modelleznek a saját eszközeikkel, amelyek a társadalmat érintik. Jó példák erre Néda Zoltán, vagy Barabási Albert-László kutatásai. Ezek felmutatnak olyan tendenciákat az empirikusan megragadható folyamatok mögött, amiből kiindulhat egyfajta matematikai, fizikai, illetve filozófiai és társadalomtudományi közös értelmezési perspektíva.
Fokász Nikosz, aki mikro- és makro- szociológiai, kulturális antropológiai kutatások felől érkezett a következő tömbben volt. Ott említhetjük Fekete Lászlót is, aki a gazdasági rendszer és a természet fenntarthatóságának a viszonyát vizsgálta.
Ezt az oldalt szándékosan kiemeltük a konferencián, ugyanis a komplex problémák leegyszerűsítésének a tendenciája éppen a közgazdaságtanban van jelen. És beszélhetünk a mikro- és makroszintű összefüggések modellezéséről: utalok itt a tőzsdei folyamatok, a pénzpiacok modellezésére. Megjegyezném, hogy végül a konferencián objektív okok miatt nem vett részt, de a közgazdasági szakról bejelentkezett Nagy Bálint Zsolt, aki éppen a pénzpiacról tartott volna előadást, reméljük, hogy a tanulmánya bekerül a konferenciakötetbe.
A gazdasági és természeti folyamatok összefüggéseiben való modellezése, az ebből kiinduló prospektív tervek előkészítése termékeny vitatémák lettek: nem mindegy milyen adatok kerülnek bele, mennyire és hogyan vonatkoznak a valóságra, milyen jelenbeli tendenciákat extrapolálnak a jövőre nézve, mennyire megbízhatóak az előrejelzések. Lényegében ez azóta élesebb kérdés, hogy a Római Klub válságtendenciákról szóló jelentése a 60-70-es években – amelyek a földi élet gyors megrekedését, végét prognosztizálták (erőforrások kimerülését, a szennyeződés mértéktelen terjedését, stb.), – nem következtek be, vagy nem az akkor megfogalmazott forgatókönyvek szerint történtek. Ezzel együtt a válság-tendenciáknak a mérésére és ellensúlyozására ma már világszintű programok vannak kialakítva, az interneten percekre lebontva követhetőek (hogyan tűnnek el életterületek, hogyan pusztulnak az erdőségek, hogyan olvadnak a jégtakarók, hogyan csökkennek a természeti erőforrások, stb.).
Vagyis elmondható, hogy a tudomány egyre inkább globálissá válik. Filozófiai szempontból ez azt jelenti, hogy a tudománynak a modernitás során végbement szakosodása és technicizálódása – amiben nagyon fontos szerepet játszott a matematikai természettudomány – nagyon sok eredményt mutatott fel. Viszont ezeknek a kutatásoknak a felhasználása ma már lehetetlen ilyen szintű specializálódás mellett. Ugyanis a felhasználás a társadalmi folyamatok prognosztizálásával párhuzamosan történik még mindig, de ezek éppen kérdésessé váltak. Amikor azt mondjuk, hogy a gondolkodás egyre több részterület bevonását igényli, akkor felmerül a kérdés, hogy milyen viszony van a részterületek között? S ezt úgy kérdezzük, mintha nem lenne egy korábbi, eredendő viszony – és ez éppen a filozófia – amiből ezek a részterületek kiváltak.
Be kell látni, hogy ma már nem lehet csak a speciális területek felől közelíteni az ilyen bonyolult témákhoz. Meg kell teremteni a diszciplínák közötti módszertani átjárhatóságot, hiszen alapvető kérdés, hogy hogyan vagyunk képesek konkrét folyamatokat leírni, amelyeknek a távlati kibontakozásait előre jelezhetjük. És mindezt értelmezni is kell.
A konferencia utolsó tömbjében pontosan ezekre a konkrétumokra került sor.
-Minden konferenciában az általános kérdésektől haladunk a sajátos kérdések fele. Ezek a sajátos kérdések a mostani konferenciában nem aprózódtak túlságosan el, de mégis eljutottunk a konkrétumokig. Egyik ilyen előadás a környezettanulmányoknak a településfejlesztésben való felhasználása volt Benedek József részéről. A másik kérdés a titkosszolgálatok és titkos információk kezelésének a problémája, amelyet Losoncz Márk mutatott be. Illetve Keszeg Anna a komplex televízió kérdéséről tartott előadást.
Azért mondom, hogy ezek nem túlságosan elaprózott kérdések, mert ha a Föld globális folyamatainak a kimenetelét, illetve az emberek magatartásának a következményeit vizsgáljuk nagyban, akkor globális-ökológiai kérdésekkel foglalkozunk. Ha ugyanezt megnézzük kicsiben, akkor ez egy városfejlesztési kérdésként merül fel: a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” így konkrétan megjelenik a településfejlesztésben. Itt kezdve a földrajztól – ami Benedek József eredeti szakterülete –, egészen a társadalomtudományi, gazdasági, ökológiai kérdésekig jutunk. Amelyet nagyon jól kiegészített Hartel Tibor előadása, aki ugyanezknek a folyamatoknak a kutatásában nemcsak tudományos kutatóként, hanem gyakorlati szakemberként is benne van városfejlesztési tanácsadóként. Illetve itt is jó észrevételeket tett Fokász Nikosz, a maga szociológusi-antropológusi kérdésfelvetéseivel.
Ha általában a tudást vesszük, akkor a tudásnak valamilyen ellenőrzése is egy mély téma, amely kezdve a nyilvánvaló, a tudható, a közismert információktól, a nyilvánvalóan titkos, elzárt, előre látható módon nyilvánosan nem közölhető információkon át eljut a titok komplex rendszereihez. Szervesen ide tartozik a dezinformálás, az álhírek terjesztése, az összeesküvés-elméletek – amelyek korát éljük most is – és teljesen áthatja az aktuálpolitikát is. De ugyanide tartoznak a titkosszolgálatok működési struktúrái is, ami az információk gyűjtését és felhasználását jelenti. Losoncz Márk így olyan témát hozott el, amely alapvetően fontos a társadalom szempontjából.
Ugyanakkor hagyományosan az információk közzétételének helye a média, de a pusztán hírközlő-tájékoztató funkción túl megtörtént a szórakoztatás irányába egy elmozdulás. A média a társadalom számtalan területét meghatározza. Ma nem egyszerűen egy kommunikációs csatornáról beszélünk, hanem az életünk egyik területéről, amely szervezi is azt – mondhatom úgy is, hogy a média által megjelenített valóságban élünk. A saját valóságaink ebből épülnek ki, és ebbe épülnek bele. És tény, hogy az internet hangsúlyos előretörése ellenére még mindig a televízió a legfontosabb médium. Ezért nagyon fontos odafigyelni, hogy mi történik a televízióban. Keszeg Anna komplex televízióról tartott előadásában alaposan ismertette ennek egy területét: a célzottan különböző rétegeknek gyártott filmalkotások elkészítése és forgalmazása roppant fontos kérdés, alighanem döntő kérdések vannak itt.
Mert ma az emberek nem a tudományból akarják megismerni, kideríteni az életük kilátásait, hanem szeretnék azt életszerűen egy filmben látni. Ma a saját élet problémáit, a társadalmi kérdéseket az emberek filmekben akarják viszontlátni, mint ahogy az arra adható lehetséges válaszokat is. Ebben az a filozófiai felismerés is benne rejlik, hogy az ismeretek megszerzésében, a valóság felfogásában a fantáziának nagyon jelentős szerepe van, éppen mint a különböző jelenségek regisztrációjának, modellezésének és értelmezésének. Az új komplex televízió ezekkel tudatosan bánik.
A konferencia szervezését és lebonyolítását végző bizottság tagjai: Szigeti Attila, Gregus Zoltán, Gergely Alpár és Ivácson András Áron; a rendezvény társszervezője a a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Filozófiai Szakbizottsága volt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
