Mekkora a románok és magyarok közt az irodalmi átjárás? Erdélyi keresztutakról beszélgetett Demény Péter és Gálfalvi Ágnes

A beszélgetés olyan nevekkel volt meghirdetve (Andrei Dósa, Kocsis Francisco, Mihók Tamás, Szonda Szabolcs), akik sokat tesznek azért, hogy a magyar és az erdélyi magyar irodalom ismert legyen a román anyanyelvű olvasók körében is, ehhez képest egy teljesen más beszélgetést kaphatott a néző: Gálfalvi Ágnes, a Lector kiadó vezetője és Demény Péter író, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár között zajlott az eszmecsere.

Első körben a járvány miatt meg nem jelent fordítókról beszéltek, Gálfalvi szerint olyan fordítóegyéniségekről van szó, akik azon sablonok és közhelyek ellen tettek, miszerint kívülről kellene szemlélni a romániai magyar és román irodalmat. Kocsis román anyanyelven ír, Szonda Szabolcs Sepsiszentgyörgyön él, és vezet műhelyt, amellyel a román irodalmat mutatja be a székelyföldi városlakóknak és nemcsak. Kettejüket egyfajta “konokság és bátorság is jellemzi”, hiszen “vastagfejű nemzettársaiknak” még mindig sokszor el kell magyarázni, hogy miért is kell románokat, vagy magyarokat lefordítani.

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a fordító munka mennyiben megváltozott az elmúlt időszakban. A múlt rendszerben például nem kellett még Paul Drumarunak, vagy Kányádinak, Sütőnek, Fodor Sándornak annyit papíroznia. “A mai nemzedéknek másféle piaci követelményeknek kell megfelelnie. Minden esetre Gálfalvi szeint a nyolcvanas évek második felében volt egy törésvonal, amikortól lényegesebben kevesebb mű született. Megemlítette Gabriel Gafițát, aki különböző nemzetiségek műveit adta ki mind anyanyelveken, mind románul.

Gálfalvi azt emelte ki, hogy mennyire fontosak a támogatói intézmények: például egy, a Román Kulturális Intézet által szervezett konferencia meghozta azt a gyümölcsöt, hogy a Lector Kiadó több kéziratra is innen tett szert, vagy éppenséggel új szerzőket ismertek meg. Ennek kapcsán Demény elmondta, manapság kevés az a fordító, aki román, és megtanulja a nyelvet, inkább többnyire a magyar anyanyelvvel születettek fognak neki egy-egy művet átültetni a másik nyelvre, tehát egyre kevesebben vannak olyanok, mint például a nemrég elhunyt Marius Tabacu, aki az Erdély-trilógiát fordította románra.