2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mekkora a románok és magyarok közt az irodalmi átjárás? Erdélyi keresztutakról beszélgetett Demény Péter és Gálfalvi Ágnes

k.á. 2020. november 14. 18:04, utolsó frissítés: 2020. november 15. 12:44

A szocializmusban tervezettebb, programszerű volt a román-magyar-német kortárs és klasszikus művek fordítása, de ma is sok a remek fordító - egyeztek meg a beszélgetők a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár pénteki online eseményén.


A beszélgetés olyan nevekkel volt meghirdetve (Andrei Dósa, Kocsis Francisco, Mihók Tamás, Szonda Szabolcs), akik sokat tesznek azért, hogy a magyar és az erdélyi magyar irodalom ismert legyen a román anyanyelvű olvasók körében is, ehhez képest egy teljesen más beszélgetést kaphatott a néző: Gálfalvi Ágnes, a Lector kiadó vezetője és Demény Péter író, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár között zajlott az eszmecsere.

Első körben a járvány miatt meg nem jelent fordítókról beszéltek, Gálfalvi szerint olyan fordítóegyéniségekről van szó, akik azon sablonok és közhelyek ellen tettek, miszerint kívülről kellene szemlélni a romániai magyar és román irodalmat. Kocsis román anyanyelven ír, Szonda Szabolcs Sepsiszentgyörgyön él, és vezet műhelyt, amellyel a román irodalmat mutatja be a székelyföldi városlakóknak és nemcsak. Kettejüket egyfajta “konokság és bátorság is jellemzi”, hiszen “vastagfejű nemzettársaiknak” még mindig sokszor el kell magyarázni, hogy miért is kell románokat, vagy magyarokat lefordítani.

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a fordító munka mennyiben megváltozott az elmúlt időszakban. A múlt rendszerben például nem kellett még Paul Drumarunak, vagy Kányádinak, Sütőnek, Fodor Sándornak annyit papíroznia. “A mai nemzedéknek másféle piaci követelményeknek kell megfelelnie. Minden esetre Gálfalvi szeint a nyolcvanas évek második felében volt egy törésvonal, amikortól lényegesebben kevesebb mű született. Megemlítette Gabriel Gafițát, aki különböző nemzetiségek műveit adta ki mind anyanyelveken, mind románul.

Gálfalvi azt emelte ki, hogy mennyire fontosak a támogatói intézmények: például egy, a Román Kulturális Intézet által szervezett konferencia meghozta azt a gyümölcsöt, hogy a Lector Kiadó több kéziratra is innen tett szert, vagy éppenséggel új szerzőket ismertek meg. Ennek kapcsán Demény elmondta, manapság kevés az a fordító, aki román, és megtanulja a nyelvet, inkább többnyire a magyar anyanyelvvel születettek fognak neki egy-egy művet átültetni a másik nyelvre, tehát egyre kevesebben vannak olyanok, mint például a nemrég elhunyt Marius Tabacu, aki az Erdély-trilógiát fordította románra.


Az is felmerült, hogy a szocializmusban előreláthatóbb volt, hogy mi jelenik meg, évekre előre megvoltak a projektek, lehetett tervezni a Kriterion ernyője alatt, amely sokat foglalkozott román, szász, sváb költők magyarra fordításával. Az, hogy ma hiányzik a fordítás állami, programszerű támogatása, a beszélgetés két résztvevője szerint az egyik oka annak, hogy kevesebb művet ültetnek át magyarról románra – vagy fordítva.

A nemzetközileg elismert magyarországi, főleg prózaírók: Bartis Attila, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter műveit rendszeresen lefordítják románra, a kortárs erdélyi szerzők iránt azonban nem éppen olyan nagy a kereslet. A kulturális intézeteknek ez lehetne az egyik feladata ma is: a másik kultúráról egy rezümét hozni. Ezt azonban kevésbé látják el, viszont vannak kiadók, mint például a Curtea Veche, amelyek fordítanak. Ők lehozták románul például Markó Béla verseit, de pédául Deménynek egy “prózai pomáját” is kiadták.

A beszélgetés vége felé az erdélyi magyar és román értelmiség elmúlt században fennállt vagy fenn nem állt kapcsolatára terelődött a szó. Demény szerint “sok enzim kellene még, amely a sokszor közömbös sajtot megdolgozza” “Párhuzamos társadalmakban élünk, lehet élni kizárólag magyarul a hivatalos dolgokat leszámítva”- mondja Demény, hozzátéve, hogy ő a nyitottságról ábrándozik. Gálfalvi szerint fordításokat éppen emiatt jó kiadni, mert egyrészt szépek a művek, másrészt megismernek más világokat az emberek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS