75 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődtek a nürnbergi perek
V.E. 2020. november 20. 13:20, utolsó frissítés: 2020. november 22. 09:19A németországi Nürnbergben tartott 13 per célja a náci háborús bűnösök bíróság elé állítása és elítélése volt. A folyamat mérföldkőnek számított a háborús bűnök és népirtás ügyében döntő, állandó nemzetközi bíróság felállításában.
75 évvel ezelőtt, 1945. november 20-án kezdődött Nürnbergben a német háborús főbűnösök pere. Az 1946. október 1-jéig tartó tárgyalássorozat csak egy volt azok sorában, amelyeket az Európában győztes szövetségesek indítottak a második világháború kirobbantói és más, nem kevésbé súlyos bűnök elkövetői ellen. A nürnbergi per mégis kiemelkedik ebből a sorból, mert először ítéltek el embereket háborúk tervezése, béke és emberiség elleni, valamint háborús bűncselekmények miatt.
A második világháborúban győztes Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1945. augusztus 8-án Londonban egyezményt kötött az európai tengelyhatalmak háborús főbűnöseinek üldözéséről és megbüntetéséről. A megállapodás szerint a felelősségre vonásra Nemzetközi Katonai Törvényszéket kellett létrehozni, amelyet aztán Nürnbergben állítottak fel.
Miért éppen Nürnberg?
A per előkészítésében az egyik legnehezebb feladat a megfelelő város kijelölése volt. Ennek oka főleg az amerikaiak és a szovjetek véleménykülönbségéből eredt. A szovjetek elsősorban Németországot, azon belül pedig a fővárost, Berlint részesítették előnyben. Külföldi helyszínnek Londont javasolták. A britek és az amerikaiak Münchent, valamint Nürnberget vélték alkalmasnak. Ezt főleg az amerikaiak szorgalmazták, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy amerikai zónában rendezzék meg a tárgyalást. Robert H. Jackson és munkatársai előzetesen már végig járták a szóba jöhető német városokat, de ezek döntő többsége a szőnyegbombázások, az utcai harcok, és a háborús pusztítások következtében romhalmazzá vált, s alig maradt bennük olyan épület, amely a tárgyalás lebonyolítására, a nagy létszámú résztvevő befogadására alkalmas lett volna.
Bernays ezredes, a külügyminisztérium különleges ügyekkel foglalkozó részlegének munkatársa, a per előkészítéséért felelős bizottság egyik tagja, szemleútja során végül Nürnberget találta a leginkább alkalmas városnak, mert véleménye szerint a per kezdetéig az Igazságügyi Palotát rendbe lehetett hozni a tárgyalás lebonyolítása céljából, a monumentális épület mögötti börtön pedig alkalmasnak látszott a vádlottak fogva tartására.
Nürnberget szimbolikus jelentőségű városnak tartották, mivel a harmincas évektől a város szorosan kötődött a náci Birodalomhoz. 1933-ban Hitler itt mondta azt a németeknek: „Adjatok nekem öt évet, és nem ismertek rá Németországra!” A későbbiekben is itt volt a Harmadik Birodalom egyik központja, itt rendezték a nagy parádékat, a pártnapokat, s nem utolsósorban 1935-ben itt születtek meg a hírhedt faji alapú „nürnbergi törvények” is.
A perben 24 személy és hat náci szervezet (például a titkosrendőrség, a Gestapo) ellen emeltek vádat.
A város igazságügyi palotájának (melyet az amerikai légierő erre a célra külön megkímélt a bombázásoktól) tárgyalótermében hatvan éve közel két tucat vádlott foglalt helyet. Közöttük ott ült Hermann Göring birodalmi marsall, Rudolf Hess, a Führer helyettese, Joachim von Ribbentropp külügyminiszter, Wilhelm Keitel, a német véderő-főparancsnokság főnöke, Alfred Jodl vezérkari főnök és Albert Speer, a haditermelés birodalmi irányítója is.
Az eseményeket mintegy négyszáz újságíró kísérte figyelemmel, akiknek a véleménye nagyjából megegyezett abban, hogy nem a „legfőbbek” kerültek a törvényszék elé, mert a tényleges főbűnös, Adolf Hitler nem ült a vádlottak padján. A birodalmi kancellár ugyanis 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el, és hozzá hasonlóan - a felelősségre vonástól való félelmében - saját kezével vetett véget életének Henrich Himmler belügy- és Joseph Paul Goebbels propagandaminiszter is. Martin Bormann, Hitler titkára ügyében az eljárást távollétében folytatták le.
Az ítéletek
A perbe fogottakat béke és emberiség elleni, valamint háborús bűncselekményekkel vádolták. A Nemzetközi Katonai Törvényszék mintegy kétezer írásbeli tanúvallomást vizsgált meg, és 403 nyilvános ülésén szóban 116 tanút hallgatott ki.
Tizenkét vádlottat kötél általi halálra, hármat életfogytiglani fegyházra ítélt, ugyanennyit pedig felmentett. Ugyanakkor bűnösnek nyilvánította a német nemzetiszocialista párt vezető testületét, a politikai rendőrséget (Gestapo), a párt védelmi osztagát (SS) és biztonsági szolgálatát. Halálra ítélték többek között Hermann Göringet, aki kivégzése előtt ciánkálival megmérgezte magát, Joachim von Ribbentroppot, Wilhelm Keitelt, Alfred Jodlt és Arthur Seyss-Inquartot, aki osztrák belügyminiszterként Hitler utasítására készítette elő az anschlusst.
A kegyelmi kérvényeket elutasították, és az ítéleteket 1946. október 16-ra virradóan a nürnbergi fegyházban végrehajtották. John C. Woods amerikai törzsőrmester büszke volt a munkájára. “Valakinek el kellett végeznie… 10 akasztás 103 perc alatt. Gyors munka!” - mondta a Time magazinnak.
Archív fotó: Bundesarchiv, Bild 183-V01057-3 / CC-BY-SA 3.0, CC BY-SA 3.0 de, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5370989