2021. január 21. csütörtökÁgnes
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Tíz mondat az útlenyomatokról

Balázs Imre József 2020. november 24. 15:41, utolsó frissítés: 15:43

A céllal történő utazásoknak a céltalan részeit rögzíteni valamilyen nyomokká, ezt tudja nagyon jól a könyv.


Láng Orsolya: Pályamatricák. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020.

Szín: kikötőifényvillódzásszínű
Innivaló: isztambuli tea
Szó: invenció
Film: Rain Man
Zene: OK Go: Needing/Getting




1. Utazni nem lehet, de utazni kell mégis – Láng Orsolya Pályamatricái utazáspótlékok is egy olyan évben, amikor ez akadályokba ütközik.

2. A könyv 109. oldalán a nemrég Makaóból hazatért szerző az ismerősök fotóit nézi a járvány miatt időközben kiürült utcákról: maga a lezárulásélmény is a mű részévé válik ilyenformán.

3. Makaó, Isztambul, Bol (Horvátország), Peja (Koszovó), Porto, Göttingen, Konstanca, Bukarest, Homoródalmás, Marosvásárhely, Szatmárnémeti – ezek a könyv helyszínei, amelyeket most nagyjából fordítva soroltam fel ahhoz képest, ahogy a Pályamatricákban kerülnek sorra.

4. Játék ez távolsággal, otthonossággal, idegenséggel, hiszen a legismerősebb terepek ugyanúgy számba vétetnek, mint azok, ahol csupán néhány napot tölt a szerző.

5. A kulcs a tekintet élessége, a figyelem kifinomultsága és a hangnem: Láng Orsolya jelentéses részletekre figyel külső és belső útjain, és olyan naplót ír, ami mások számára is érdekes lehet, nagy biztonsággal haladva végig a rejtőzködés és kitárulkozás pengeélén.

6. A másik kulcs a vizualitás: a szövegek a szerző fotóival egyazon könyvtestben olvashatóak, dialógusba lépve egymással – Láng Orsolya nem először bizonyít vizuális művészként, hiszen amellett, hogy két korábbi könyv szerzője, illusztrátor, grafikus, filmes is.

7. A merész társításokat, a köznapi és a bizarr találkoztatását, a váratlan motívumismétlődéseket a szövegben is könnyen megtalálhatjuk, ha ráérzünk a képek logikájára.

8. A kötet leghosszabb írása Göttingenről szól – egy egyhónapos ott-tartózkodás lenyomata, Stadtschreiberinnek lenni jó és megtisztelő, látszik mondani a szöveg, de itt is azok a „kis” történetek lesznek az igazán emlékezetesek, amelyek a protokoll szüneteiben, a találkozások mellékszálaiként fűződnek bele a mindennapokba.

9. A céllal történő utazásoknak a céltalan részeit rögzíteni valamilyen nyomokká, ezt tudja nagyon jól a könyv.

10. Mint minden jó útirajz, a Pályamatricák egyszerre kelti azt az érzést, hogy a szerző mintegy helyettem is bejárta a helyeket (mindenhová úgysem juthatok el), és kelti fel bennem az útnak indulás vágyát a könyv egyes helyszínei felé.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS