2021. január 21. csütörtökÁgnes
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mindenki utált mindenkit és az egész világ lángolt. Véget érhet 2020 Black Mirror nélkül?

Kádár Kata Kádár Kata 2020. december 29. 12:50, utolsó frissítés: 2021. január 01. 14:28

Egy filmajánló arról, miért érdemes visszapörgetni 2020 eseményeit. Really, why? – hangzik el épp a film első snittjénél. Kiderült, hogy miért.


Kíváncsian vártam a Black Mirror (Fekete tükör) sorozat készítőinek legújabb filmjét, a Dead to 2020-at. A Netflix legújabb nagy dobását maga a szolgáltató úgy fordítja, hogy 2020: legyen már vége!, de szerintem ugyanúgy megállja helyét a tükörfordításból eredő Halál 2020-ra!

A Black Mirror sorozat sokszor vérfagyasztó, sokkoló részekkel áll elő. A társadalom problémáit a korábbi részek során egyfajta utópisztikus sci-fibe csomagolta, de nem félt a naturalista ábrázolásmódtól sem. Emiatt több kritikus is időnként hatásvadásznak titulálta, ami lehet, hogy igaz, de egyébként ez is az alkotók egyik célja: botránkozzanak csak meg az emberek! Aki nem látott korábbi Black Mirror részeket, azoknak beteszek ide egy rövid ízelítőt:



Az alkotók 2020-as évet tematizáló filmje nem sci-fi, pont ezért nyomasztó. Nem kellett külön fűszerezni az idén történteket, hiszen önmagában sci-fi szerű világot élünk, amelynek mindenki a végét várja, legyen az bármilyen szakértő vagy épp a "világ legátlagosabb embere". A mostani rész különben abban is eltér az előzőektől, hogy a megszokott komolyság és feszültségkeltés helyett most groteszk humorral emelik új szintre a nyomasztást. Például, már rögtön az elején az intró is a tipikus nyomozós amerikai filmsorozatokra hajaz, vagy az, hogy Greta Thunberget Billie Eilishhez hasonlítják a depresszív mondandója miatt.


A brit készítők lényegében az amerikai szatirikus hírműsorok keretét adják az új résznek, ahol az újságíró vezeti a történetszálakat. Ezek egyébként azok a műsorok, ahol rendszeresen szétszedtek minden létező politikust, és amelyek mára már elvesztették egykori fontosságukat és szerepüket (de ilyen politikai szatíra például a South Park is).

Bohóc tehát minden karakter: a történész, a pszichológus, a virológus, az újságíró, a szupergazdag, Trump szóvivője, az influenszer, de az egyszerű közemberek is (a brit és az amerikai „átlagos nők” egyébként a történet legerősebb karakterei), akik időnként olyan súlyos igazságokat mondanak ki, hogy a néző meg kell kapaszkodjon. Persze, néha kelletlenül nevetünk is, mert egyebet nem nagyon tehetünk. Van egy enyhe örkényi stílusa az alkotóknak, csak most a saját világunkon, a saját politikai vezetőinken, a saját életünkön és gondolatainkon nevetünk kínunkban.



Már a trailerben láthatjuk, hogy milyen nagy nevek vállaltak szerepet a filmben. Játszik benne többek között Samuel L. Jackson, Hugh Grant, Lisa Kudrow, Cristin Milioti és a Stranger Things sorozat sztárja, Joe Keery is.

A film cselekménye adja magát és nem tudnék spoilerezni, még ha akarnék sem. A kicsivel több mint egy órás részben a korábban felsorolt karakterek segítségével, kronologikus sorrendben követhetjük végig az év kiemelt eseményeit, főként a brit és amerikai közélet szemszögéből. Ugyanakkor a sajtóból érkező híreknek és impulzusoknak köszönhetően ugyanúgy annak a történetnek a részesei voltunk mi is itt.

Ha jobban belegondolunk, a polarizáció miatt volt olyan szörnyű ez a 2020-as év

A 2020-as évek eseményei között van egy összefüggés, amely meglátásom szerint mindennek épp a középpontját adja, erről a filmben a történészt alakító Hugh Grant beszél: "a polarizáció a korunk legfőbb problémája".

Az ausztrál tűzvész, a globális felmelegedés körüli vita, a koronavírus, a BLM, a brexit, az amerikai elnökválasztás mind akkor történik, amikor a világ épp a radikalizmus reneszánszát éli, amikor nincs érdemi vita, amikor az egymással szemben álló álláspontok nem tudnak találkozni, csak harcolni. Szóval minden esemény úgy érkezett a nyakunkba, mint az északiakra a holtak serege (naná, hogy volt Game of Thrones poén is – mondtam, hogy nagyon irritáló). A közvélemény pedig csak úgy gurult a lejtőn a sárba tovább, ezen pedig egyáltalán nem kell meglepődnünk, hiszen a politikai elit egyáltalán nem tudta kezelni a társadalomra nehezedő kihívásokat. Erre az egyik legszemléletesebb példa, amikor Erzsébet királynő a koronavírus elleni harc miatt intézett beszédet a népéhez (hasonlóan buzdítót, mint mikor világháború volt), pár napra rá pedig éppen Boris Johnson brit miniszterelnök „esett el”: kiderült, hogy fertőzött és kórházban van.

A bizonytalanság megértéséhez különben nekünk nem kell az Egyesült Királyságig mennünk, elég, ha visszagondolunk, hogy milyen labilis és kaotikus volt a román kormány kommunikációja az elmúlt időszakban. Amikor pedig ilyen ingatag a talaj alattunk, könnyen gyökeret ver a káosz: az emberek félnek és agresszívekké válnak.

Az idei év karácsonya pedig az egyik tetőfoka volt mindennek, legalábbis számomra. Ledöbbentem ugyanis, amikor a karácsonyi asztal mellett, a tágabb családom körében gyűltünk össze és az ünnep nem is szólt szinte másról, mint a vélemények ütköztetéséről, a bigott makacsságról, a más elutasításáról. Engem személyesen azért támadtak a családtagjaim, mert a Transindexnél dolgozom. Édesapámról pedig úgy tartják, hogy azért nem hisz az ezoterikus gyógyító cseppek erejében, mert RMDSZ-es. (Igaz, az volt régen, az első fiatal generációsok között, de már rég nem politizál).

No de visszatérve a filmhez. Örültem, hogy nem a koronavírus volt a fő motívuma (bár úgy terjedt, mint a Floss tánc… – bocsánat, újabb idióta poén).
Ez itt a Floss tánc:


A koronavírus témájáról még csak annyit: megérintett, ahogy az emberek magányosságát és elszigetelődését egy átlagos nő monológján keresztül mutatták meg a film készítői. „Egyedül vagyok, és annyira magányosnak érzem magam, hogy több személyiséget alakítottam ki, tehát így van társaságom. Természetesen próbálom tartani a két méteres távolságot magamtól”. Ugyancsak ő mondja ki, hogy milyen kellemes volt a csend a karantén alatt, ekkor "hallottad igazán a saját gondolataidat".

A rendőrök nem nézték embernek George Floydot, de a világ igen (?)

A kérdőjel a témát illető legfontosabb felvetés miatt került az alcím végére. Bár a filmben kiemelt hangsúlyt kapott a Black Lives Matter mozgalom is, felmerül az All Lives Matter kérdésköre is. A színes bőrű pszichológus elmondja, hogy nem lepődtek meg a rendőrök viselkedésén, a társadalom reakciója annál inkább ellentmondásosabb: nagyon sokan csak látszatból, művi polkorrektség miatt álltak ki az ügy mellett. Az emberek tudatában nem történt jelentős változás, például azt látjuk a filmben, hogy hiába vándorol át a népszerű Boris Johnson lelke egy sötét bőrű ember testébe, őt mégis hamar leváltják.

Amikor két öregember miatt összecsap a két Amerika

„Ez volt az első alkalom, amikor minden amerikai egy dolgot tett: imádkoztak. Az más kérdés, hogy ki, miért” – ez a másik kedvenc mondatom a filmből. Itt részletes képet kapunk arról, hogy mennyire polarizált az amerikai társadalom, hogyan üvöltöznek egymásnak az utcán, hogyan „jött vissza a halálból” Joe Biden, milyen végzetes bakikat követett el Trump, vagy miért volt óriási lebőgés az első elnöki vita. Látjuk azt is, hogy mekkora öröm övezte Biden győzelmét, aki az amerikai társadalom számára megbékélést, "egyesülést" ígér, ha addig vissza nem adja lelkét a teremtőnek.

Szóval miért volt érdemes visszapörgetni a 2020-as évet?

- Emlékeztet arra, hogy a koronavírus csak a hab a tortán;
- Emlékeztet arra, hogy milyen aggasztó társadalmi folyamatok zajlanak nem csak Amerikában, az Egyesült Királyságban, de nálunk is;
- Segít rendszerezni a gondolatokat;
- Segít megérteni dolgokat;
- Segít felkészülni a következő évre;
- És magyarázatot kaptam arra, hogy miért volt olyan a karácsony, amilyen...

Boldog új évet!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS