2021. április 17. szombatRudolf
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Tíz mondat a dalkreatívokról

Balázs Imre József 2021. április 01. 11:11, utolsó frissítés: 2021. április 03. 16:05

Hogyan lehet egy háromperces dalszövegben elmondani egy történetet, érzékeltetni egy hangulatot? Egyáltalán meg lehet-e ezt tanulni? A szerzőpáros szerint igen.


Glenn Fosbraey ‒ Andrew Melrose: Writing Song Lyrics. Macmillan International, London, 2019.

Szín: kaleidoszkópikus
Ennivaló: tojásrántotta
Szó: pre-writing
Film: Inside Llewyn Davis
Zene: Axis of Awesome: Four Chords



1. Van három perced, hogy elmondj egy sztorit, felépíts egy helyzetet, hangulatot: innen indul a dalszövegíró, és ez nem is különbözik olyan sokban mondjuk egy slammer vagy egy szonettköltő kötöttségeitől.

2. Egy olyan könyvsorozat darabja a Writing Song Lyrics, amelyben a tévés műfajok, a versírás, drámaírás, prózaírás kulisszáiról külön kötetek szólnak ‒ a koncepció lényege pedig, hogy a témáról való beszéd és a műfaj gyakorlatias, írás felőli megközelítése ugyanabban a keretben, ugyanazon borítólapok közt zajlik.



3. A kreatív írás-könyvek főleg arról szoktak beszélni, mi történik az írás előtt, illetve az írást követő újraírós-javítgatós fázisban, és ez itt sincs másképp: az írás során a szabad társításoknak kell működniük ‒ ez még az a rész, amikor Paul McCartney „Scrambled Eggs” szöveggel énekli a majdani Yesterday-t, mert tudja, hogy egy háromszótagos szóra van szüksége.

4. Voltaképp az, amikor a könyv nézőpontokról, rímekről, storyline-okról beszél, nem tesz mást, mint hogy összehasonlítási támpontokat ad ahhoz, ahogy ugyanazt az alapötletet vagy alaptörténetet különbözőképp alakítjuk az önszerkesztési fázisban.

5. Szép paradoxon, hogy a műértelmezések hozzászoktatnak bennünket az évek során ahhoz, hogy a narrátor vagy a beszélői hang nem azonos a szerzőével, aztán amikor egy énekes felmegy a színpadra, a közönség mégis hajlamos hozzá kötni a tartalmakat-érzelmeket ‒ ez egyszerre bonyolítja és egyszerűsíti a dalszerző dolgát.

6. Egy dalszöveg eleve kontextusba képzelendő, hiszen valakinek a hangján, valamilyen helyzetben (és a versolvasáshoz/-hallgatáshoz képest sokkal szórtabb lehetőségek közt), valamilyen zenei-kulturális színtéren találkozunk vele ‒ nem önmagát jelenti tehát, nem csupán szavakat.

7. A nyitottság, kihagyásosság sokszor észlelt jellegzetessége a „háromperces sztori” megközelítésből ugyanúgy adódik, mint a „sokféle kontextus” tudatosításából.

8. A könyv belemegy a játékba, hogy kategóriákat állítson fel a jobb érthetőség és a gyakorlatiasság kedvéért: persze, hogy négyféle szerelmes dal van (I want you, I got you, I miss you, It’s over), de az fontos, hogy mindig konkrét szövegpéldákat látunk, ami egyben meg is nyitja, elrugaszkodópontnak tekinti ezeket a helyzeteket, típusokat.

9. Perspektíva, utalásos technika, meggyőzési retorikák, címek, történettípusok, társszerzős együttműködések ‒ sokféle lehetőség körvonalazódik, mindezek figyelembe vehetők, miközben továbbmozdulunk.

10. A zene és a hangzás az, hogy beleszerettem, a dalszöveg az, hogy sokadszor is találkozni akarok vele ‒ mondják valahol, majdnem így, a könyv szerzői.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS