2021. május 9. vasárnapGergely
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Megérteni az összeesküvés-elméletek híveit: önmagunkat és a másik embert

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. április 24. 13:51, utolsó frissítés: 17:48

A Bevezetés az összeesküvés-elméletek világába alcímű könyv éppen jókor, a pandémia elején jelent meg. A szerzővel beszélgettünk a konteók és a tudás zavaros határairól, és arról, hogy mit tehetünk.


„Időszerű könyvet tart kezében az olvasó, biztatom, hogy le se tegye, amíg a végére nem jutott. Kustán Magyari Attila értő társadalomkutatóként és érzékeny újságíróként egyaránt hitelesen szól erről a mindenütt jelenlévő, ugyanakkor annyira kevéssé értett jelenségről: az ébredőkről – olvashatjuk az Ébredők. Bevezetés az összeesküvés-elméletek világába című könyv (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2020) előszavában, amelyet a Hubbes László-Attila jegyez.

A könyv szerzőjével, Kustán Magyari Attilával, a jelenség olyan vonatkozásairól beszélgettünk, amelyek nem szerepelnek a kötetben, vagy csak érintőlegesen vannak jelen.

Ébredők. Ennek a szónak nagyon gazdag jelentésárnyalata van. Hadd kérdezzem meg: te ébredő vagy? Vagy már felébredtél?

- Ébredő végül is nagyon sok van, mert más értelemben is szoktak ébredni az emberek, lám a román himnusz szerint is ébredni kell.


Az ébredés azért érdekes, mert egy végtelen folyamat. Annak az örökös várása, hogy lelepleződjenek az összeesküvések, a dolgok visszakerüljenek a helyükre, visszaálljon valami ideális állapot. Akkor is, ha nem is tudjuk igazából, hogy hol van a dolgok helye, és mikor is volt ez az ideális állapot.

Ezért sokan vagyunk ébredők, viszont a konteókat elfogadók esetében ez nagyon hangsúlyos.

Világjárvány van, így elég konkrétnak tűnik, hogy mit jelentene a visszatérés a felszámolt normalitáshoz, rendhez, és érthető a vágy, hogy ahhoz visszatérjünk. Ez a visszatérés-vágy összefüggésben lehet-e azzal, hogy mérhetően elterjedtebbé váltak az összeesküvés-elméletek?

- Szerintem igen. Tapasztaljuk, hogy mindenestől, alapjaiban, globális szinten megváltozott az életünk. Ennél gyanúsabb dolgot én nem is tudok elképzelni! Ez nem egy Kennedy-gyilkosság, vagy egy 9/11, ez egy mindenkit közvetlenül érintő világesemény. Egyéneket, országokat, gazdaságot, egészségügyet, emberi jogokat, mindent érint. Az emberi szabadságot érinti, mert a gyerek nem megy suliba, mások mondják meg, meddig mehetek ki, muszáj maszkban járjak. Félelmetes. Mindenki fél, mindenki bizonytalan, mindenkinek van egy csomó problémája. És ha a szomszéd nem fél, akkor azt gondoljuk, hogy hát igen, de ő meg hülye.

A járvány alatt nagyobb lett a fogékonyság az összeesküvés-elméletekre. De gondoljunk bele, hogy azért tudtunk a járványról a pandémiává terjedése előtt, előre tudható volt, hogy mindenkit fog érinteni, hogy kemény dolgok fognak következni, hiszen ezt láttuk először Kínában, aztán máshol is. Azt is tudtuk, hogy létezik egy iparág, amelyik szándékosan félrevezeti az embereket, a propaganda, a kamuhíreket terjesztő média ismert jelenségek. Tudtuk azt is, hogy a politikai hatalomban egyre kevesebben bíznak, látjuk, hogy egyre kevesebben mennek el szavazni. Tudtuk azt, hogy ebből kurva nagy problémák lesznek.

Azt nem látom, hogy a politikai hatalom – akár az EU, akár a kormányok – bármit is mozdítottak volna azért, hogy a félelmeket, a bizonytalanságot oldják, csökkentsék. Most egy alkalom adódott, hogy a dolgokat transzparensebbé, demokratikusabbá tegyék. Például az oltáskampány kapcsán olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint hogy legyen átlátható, hogy mennyibe kerülnek a vakcinák, stb. Ezt elmulasztották, inkább maradt a „business as usual”.

A vírusokról szóló elméletek, az oltásellenesség, a hasonló jelenségek sem újak, nem most bukkantak fel, de éppen kapóra jöttek. S bár ezekről tényleg lehetett előre tudni, nem sikerült az emberek felé bizalmat építve összehozni egy transzparensen működő oltáskampányt.

Nem látok tehát semmi kivetnivalót abban, hogy az emberek szkeptikusak a hatalommal szemben. Miért ne lennének?

Kustán Magyari Attila újságíró, szociológus hallgató a finnországi Tampere Egyetemen.Kustán Magyari Attila újságíró, szociológus hallgató a finnországi Tampere Egyetemen.


Mennyire látod veszélyesnek az összeesküvés-elméleteket? A könyvben számos tipológiát ismertetsz, de kíváncsi vagyok, hogy a kockázatról mit mondanál.

- Ami engem illet, a jelenség kutatójaként megengedő szoktam lenni az összeesküvés-elméletekkel, de ez persze nem azt jelenti, hogy általában véve elfogadom azokat.

Vannak veszélyesebb, és vannak ártalmatlanabb konteók. De azt gondolom, hogy csak az összeesküvés-elméletek veszélyességéről és kockázatairól beszélni nem feltétlenül felelős magatartás. Vannak olyan elméletek, amelyekről kiderült, hogy tévesek, hibások, alaptalanok. Az egyik legismertebb a leszivárgás-elmélet, amely szerint a nagyon gazdag emberek vagyona „leszivárog” a szegényebb rétegekhez. Kiderült, hogy nem csak, hogy nem működik a valóságban ez az elmélet, hanem a saját ígéreteit sem tudta teljesíteni. Így ez a sokak által elfogadott gazdasági elmélet nem csak, hogy nem helytálló, hanem káros is. Erről legutóbb például a Bloombergben olvastam, amiről nem állíthatjuk, hogy balos lap – a milliárdos tulajdonosáról van elnevezve.

Tehát van egy csomó elmélet a világon, amit a jólfésült, öltönyös, köztiszteletnek örvendő, Harvardon és hasonló helyeken tanító professzorok adnak elő, amelyek nem csak hogy nem bizonyultak igaznak, de akár károsak is. Annál is inkább mert olyanok képviselik, akik a szakmának a centrumában vannak, így meghatározó a véleményük.

Ezzel szemben „a konteósokat” mindenki lenézi, kirekeszti (pedig bizonyos értelemben mindannyian, kicsit vagy nagyon, konteosók vagyunk!). Egyáltalán nem biztos, hogy jól jár az, aki azt képviseli nyilvánosan, hogy a Föld lapos, és ezt a háttérhatalmak eltitkolják előlünk, pedig egy ilyen elmélet kevesebb kárt okoz, mint például a neoliberális mantrák.


Természetesen van, ami veszélyes, például az oltásellenes összeesküvés-elméletek: de nincsenek a centrumban. Félreértés ne essék: nem relativizálni akarom a konteók kockázatosságát, nyilvánvalóan vannak köztük romboló hatásúak. Amit hangsúlyozni akarok, az az, hogy ez a veszélyesség, kockázat nem az összeesküvés-elméletek sajátossága, jellegzetessége, hiszen vannak olyan komoly közgazdasági, politikai, társadalmi elméletek, amelyek hamisak és károsak – hogy még egy példát hozzak, az a fajta „tudományos” rasszizmus, amit a Nyugat korábban biológiai, manapság kulturális érvekre épít, talán több áldozatot szedett, mint az az elképzelés, hogy Kennedy-t a CIA gyilkolta meg. Tehát nem tudnám azt mondani, hogy egy összeesküvés-elmélet sokkal károsabb lenne, mint más hamis elméletek.

Itt különböző tudásformák is ütköznek: természettudományos tudás, a társadalomtudományok, a politika, a közgazdaság, a sajtó mind-mind más tudásformát képvisel, s mind rendelkezik egyféle autoritással. Ezek folyton vitában vannak, kritizálják egymást. Az összeesküvés-elmélet nem ilyen, ebből a szempontból valóban kirekesztett.

- Itt az a kérdés, hogy mit tekintünk összeesküvés-elméletnek. A könyvben ezt a szakirodalom mentén körültekintőbben vázolom fel, de most az egyszerűség kedvéért mondjuk úgy, hogy két irány van. Az egyik szerint a konteó az egy olyan elmélet, ami alapvetően téves, a másik szerint a konteó egy elmélet egy feltételezett összeesküvésről. A második irányból kiindulva könnyen belátható, hogy egyes konteók teljesen máshol helyezkednek el a tudásformák között.

A politikailag nem megfelelő konteók a peremre vannak szorítva, ezek stigmatizált tudások, mint a horoszkóp, a tenyérjóslás, meg egyéb babonaságnak tekintett jelenségek, illetve olyan politikai irányok, mint a fasizmus és a sztálinizmus.

De vegyük észre, hogy vannak olyan konteók, amelyek nem a periférián vannak, hanem a centrumban: ilyen például a Navalnij megmérgezése. Hiszen Vlagyimir Putyin nem vállalta, hogy „megmérgeztük ezt az embert, csak nem jött össze”, így értelemszerűen a mérgezés egy összeesküvés eredménye lehetett. Bár a mérgezés ismereteim szerint eléggé bizonyítva van, nincs egy hivatalosan elfogadott tényállás az ügyről – csak megalapozott és vélhetőleg valós álláspont. Autoriter államokra, de liberális demokráciákra is jellemző az, hogy titkok veszik körbe, így ebből a jellegből fakadóan sok összeesküvés-elméletet generálnak. Egy másik példa: Kínában az ujgurokat koncentrációs táborokba zárják. Ez az összeesküvés-elmélet – hiszen a kínai hatalom összeesküdött nemcsak arra, hogy ujgurokat elzár, hanem arra is, hogy ezt eltitkolja – a centrumban van, ír róla a sajtó, széleskörűen elfogadott, pedig nem 100 százalékosan bizonyított, mivel az érintett hatalom nem kezeli transzparensen. Vagy legalábbis ezt megkérdőjelezik.

De meg lehet említeni azt is, hogy az amerikai és a brit hatalom titokban arra pályázik, hogy Julian Assange meghaljon a Belmarsh börtönben, ahol egyébként illegálisan tartják fogva. Erről kevesebbet ír a mainstream sajtó, de vannak emberjogi jelentések róla, például Nils Melzer, az ENSZ kínzásokat felderítő különleges jelentéstevője könyvet írt az esetről. A 9/11 összeesküvés-elméletben is olyan sokan hisznek az Egyesült Államokban, hogy azzal elnököt lehetne beszavazni a Fehér Házba: mégis a periférián marad. Az évtizedek során nagyon sok UFO-történet összegyűlt, elképesztően sokan hisznek benne világszerte, mégsem kerül be a centrumba, marad a peremen. Mindezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy bonyolultak az összeesküvés-elméletek a tudásformák hálózatában.

Hozzátenném, hogy azért „be tudjuk lőni”, „érezzük”, hogy hányadán állunk egy-egy elmélettel. Amikor azt mondom, hogy Navalnij megmérgezése vagy a kínai koncentrációs-táborok léte, az nem más, mint konteó, akkor kicsit úgy furán nézel rám. Ellenben az, hogy Ashtar kapitány üzeneteket küldözget arról, hogy mi a helyzet az emberiséggel, akkor úgy fogadod, hogy ez nyilván hülyeség. Vagy hadd mondjak egy meredeket: a tudásformákat tekintve miben más az, hogy az egyik ember spirituálisan Asthar kapitánnyal kommunikál, a másik pedig valamelyik istennel?

Azért „be tudjuk lőni”, „érezzük”, hogy hányadán állunk egy-egy elmélettel. Ashtar kapitány, és Navalnij megmérgezése.Azért „be tudjuk lőni”, „érezzük”, hogy hányadán állunk egy-egy elmélettel. Ashtar kapitány, és Navalnij megmérgezése.


Nagyon sokan jelezték, hogy a járványhelyzetről, majd főleg az oltáskampányról terjedő hírek, tudások, vélekedések és konteók mentén családtagok, munkahelyi kollégák, barátok nagyon csúnyán összevesztek. Mindenki mást és másképp „tudja” a dolgokat, emiatt konfliktusok generálódnak: a konteók bomlasztják az emberi közösségeket?

- Arról van szó, hogy egyénileg-közösségileg hogyan dolgozzuk fel a problémáinkat, ebben persze szerepük van a nézetkülönbségeknek. De ne csináljunk úgy, mintha egy homogén társadalom lennénk, mintha a konfliktusainkat az összeesküvések okoznák, mintha minden rendben lett volna a családokban, a munkahelyeken a járvány előtt. Nekem kissé idegenül hat, amikor a konteókat azért kritizálják, mert konfliktust generálnak. És úgy tudom, hogy a demokratikusnak tartott társadalmaknak éppen az a szépsége, hogy vitatkozó társadalmakká válhatnak, azaz racionális keretek között érvekkel meg lehet vitatni a dolgokat, s meggyőzzük egymást a dolgok állásáról, amíg konszenzusra nem jutunk.

Szerintem nem kellene azon csodálkozni, hogy az emberek megosztottak, bele kellene nyugodjunk abba, hogy az emberi közösségek, társadalmak úgy működnek, hogy a benne lévő emberek képtelenek egykönnyen dűlőre jutni egy-egy kérdés mentén.

Természetesen a jelenlegi megosztottság – amit a járvány hozott felszínre – lehet ijesztő: de nem érthetetlen, s nem feltétlenül a konteók okozzák. Hiszen világjárvány van, ami közvetlen módon felforgatja mindenkinek az életét. Ezzel szemben a klímaválság például, ami ugyancsak globális, valahogy csak virtuálisan jelent meg a többség számára. Egyelőre. Az még nem érintett egyszerre, alapjaiban mindenkit. A COVID-19 járvány igen.

S most a tipikus kérdés: de mégis, mit lehet ezzel kezdeni?

- Erre nekem nincs kész válaszom. Persze, strukturális változtatásokra van szükség. Meg kell változzon rendszerszinten a hatalom és a társadalom viszonya. De azt is látom, hogy jelenleg ezek elszállt kívánalmaknak hatnak: nem működik jól a demokratikus berendezkedés, nem transzparens a politikum, nem megfelelő a sajtónk, hát tessék megváltoztatni. Ezt elmondhatom, és még igazam is lehet, de ezzel most nem megyünk sokra.

A családokon belül, a munkahelyen kissé más a helyzet, mert ott olyan emberek között van konfliktus, akik ismerik egymást. Meg kell tanulni valahogy empatikusan, megértően beszélgetni egymással. Meg lehet kérdezni a másikat támadások nélkül, hogy miért gondolja azt, amit gondol. Nem kitalálni egymagunkban, hogy azért gondolja azt, amit, mert hülye, mert csak nyolc osztálya van, vagy mert Soros kimosta az agyát, meg gonosz és le van fizetve. Kérdezzük meg. Beszéljük meg vele.

Hívjuk fel a figyelemét arra, hogy a Facebook nem sajtó, mert a sajtóban – akkor is, ha lehet ezt kritizálni – vannak szűrők, ellenőrzések, a híreknek van forrásuk, a közösségi médiában ilyesmi nincs. Két macskás mém közé szorul be az oltásellenes tartalom, aztán görgetsz tovább, és valaki felköszönti az Irénkéket. Az emberek ezeket a tartalmakat úgy kezelik, mintha nem számítana a forrásuk, ez nyilván egy probléma.

Ilyenkor azokat a tanácsokat szokták elmondani az embereknek, hogy ellenőrizzük le a forrást, a szerzőt, a fotókat, az oldalt stb. Ezekben az időmilliomosokra kalibrált megoldásokban nem hiszek: amikor valaki nyolc óra kemény munka után bedől az otthonába, amúgy sem túlságosan éleseszű, mert a romániai oktatási rendszer produktuma, és depolitizáltan, a világba belekeseredve, két gyermek ordibálása mellett, a kutyaugatás közben, a szomszéd fúrása alatt facebookozik, akkor nem ül le és fog neki szorgosan képeket, szerzőket, oldalakat ellenőrizgetni az interneten, hogy legyen jól tájékozott. Legyünk komolyak, ilyen nincs. Viszont, ha az egyik ordibáló gyermek azt mondja az apjának, hogy hülyeség, amit lát a neten, teszem azt arról, hogy az AstraZeneca hatásait megjósolta Nostradamus, akkor az az apa lehet inkább hisz neki, mint a Facebook egyik linkjének.

Tehát: kezdjük el másképp kezelni a személyes kapcsolatainkat, állítsuk vissza az egymásba vetett emberi bizalmunkat, gyakoroljuk az empátiát, amennyiben ez lehetséges.

Ebben segítség lehet a könyved is.

- Igen, annak szántam, egyfajta mankónak. Én is nagyon türelmetlen és igazságtalan voltam másokkal szemben – én is egy „ébredő” vagyok, változok mindig –, és a könyvvel próbálom a saját mulasztásaimat jóvá tenni. Fontos volna empatikusabban hozzáállni ezekhez a jelenségekhez, még ha idiótaságnak is gondoljuk őket, és megérteni azt, hogy a tudás az egy bonyolult valami, amire rá lehet kérdezni: honnan van, mitől hiteles, vagy miért nem az?

Ne tudjuk le az összeesküvés-elméleteket annyival, hogy valaki valakiket lefizetett titokban, azért állítanak nekünk nem tetsző dolgokat, vagy egyszerűen „hülye tanulatlan barmok”. A könyv biztatás, hogy ehelyett egyszerűen beszélgessünk velük.

Sőt, ne „velük”, mert valamilyen szinten mind „konteósok” vagyunk. Beszélgessünk hát egymással.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS