2021. július 29. csütörtökMárta
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mit hozott felszínre a Covid-19 járvány? A sokféle változás közül mit tartanak a legfontosabbnak?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. június 02. 11:39, utolsó frissítés: 14:42

A másfél éve tartó pandémia sokkja olyan óriási volt, hogy a feldolgozást, és annak szemrevételét, hogy mi minden változott meg életünkben, alig kezdtük el. Erdélyi személyiségeket kérdeztünk erről.


A pandémia elején szemléztünk egy összeállítást, amelyben amerikai értelmiségiek mondták el, mi várható társadalmilag-kulturálisan a világjárvány kapcsán.

A pandémia 447-ik napján hasonló módon, különböző szakterületekben jártas embereket kértünk fel, hogy osszák meg velünk meglátásaikat, tapasztalataikat arról, hogy mit hozott a járvány.

Smaranda Enache, emberjogi szakértő:

Először éltünk meg egy rendhagyóan drámai globális krízist, amely alaposan megkérdőjelezte az emberiség felkészültségét az ilyen méretű kihívásokkal szemben. Ezért is fontosnak tartom, hogy próbáljunk a tragédiából tanulságokat meríteni. Első sorban, a globális krízis próbára tette a világrend mai felépítését, amely elavult. Az államok külön-külön választ kerestek, a globális megközelítés félénk volt. Illetve a kisebb-nagyobb ellentétek, helyi háborúk és gyűlöletre uszító diskurzus nem szűnt meg, sőt, a racionális válasz helyett a bűnbakkeresés univerzális méretet öltött. A nemzetállamok struktúráját is próbára tette a világjárvány, annyiban, hogy a politikai elitek képtelenek voltak a konszenzus keresésre, legtöbbször kizárták a partneri kapcsolatot úgy az állampolgárokkal, mint a politikai ellenfelekkel és gyakran autoriter módszereket előnyben részesítettek. Nem egy civilizált kormány megengedte magának hogy, ahelyett hogy adott esetben törvényes úton korlátozza az alapvető emberi jogokat, a krízisre hivatkozva, megkerülte a parlamentet és ezzel példát mutatott a szélsőséges politikai erőknek, amelyeknek legfőbb célja pont a demokratikus rend felrúgása. A demokratikus civil szféra végig nyomás alatt állt, több alkalommal is elfogadta hallgatólagosan a kormányok autoriter intézkedéseit, mert attól tartott, kriticizmusával csak megerősítheti a negativista, összeesküvés-elméletre épülő extrémet. Megreformálni a mai világrendet, kizárólag demokratikus eszközökkel korlátozni az emberi jogokat, megmaradni konstruktív kritikusnak, partneri alapon keresni a konszenzust és felfedezni a nemzetközi szolidaritás nélkülözhetetlenségét, íme néhány tanulsága a mostani válsághelyzetnek.


Felfegyverzett katona pihen egy kolozsvári ellenőrzőpont mellett a szükségállapot ideje alatt, 2020. március 30-án. Fotó: Transindex. Felfegyverzett katona pihen egy kolozsvári ellenőrzőpont mellett a szükségállapot ideje alatt, 2020. március 30-án. Fotó: Transindex.

Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd, jogász, politikus:

Nyilván az emberi jogokról, illetve azok korlátozásáról beszélhetünk.

A mozgás, a gyülekezési, a szólásszabadság jogáról beszélünk, amit olykor olyan hivatalnokok szabályoznak, akiknek, esetenként, nem engednénk meg azt sem, hogy belépjenek a konyhánkba. Fáj, hogy nem lehet rendesen utazni, akár Váradig is, el kell halasztani a mindig elhalaszthatatlan Katalin-napot, nem lehet moziba menni, epret vásárolni, suliba menni. Alapvető emberjogokat csak törvénnyel lehet korlátozni, mondja az Alkotmány, és méltán teszi. A közegészég rendkívül fontos. Részemről betartottam a szabályokat. De biztos vannak emberek, akik alkalmat találtak kipróbálni a lakosság tűrőképességét. És elborzasztó azok száma, akik fanatikusok: 'nincs vírus', akkor sem, mikor a kórházi ágyon fekszenek.

Tűnjön el a vírus és rágjuk meg a tanulságokat. Ezt ajánlom reggelire, a második oltás után.

A világjárvány alatt kiformálódó és parlamentbe bekerülő szélsőjobboldali AUR párt kolozsvári tüntetése a kormány járványkezelési, korlátozó intézkedései ellen, 2021 március végén. Fotó: Transindex. A világjárvány alatt kiformálódó és parlamentbe bekerülő szélsőjobboldali AUR párt kolozsvári tüntetése a kormány járványkezelési, korlátozó intézkedései ellen, 2021 március végén. Fotó: Transindex.

Kovács Ágnes, pszichiáter:

A COVID jelentős lélektani változásokat is okozott. A járvány, az ellene foganatosított intézkedések, a vakcinák olyan mértékű megosztottságot okoztak a társadalomban, amilyen nagyon rég volt tapasztalható. Ez fokozta az amúgy is jelentős lelki terhet, amit a vírus megjelenése rótt az egyénre. Ezúttal mindenki személyesen vált érintetté, mindenki állásfoglalásra kényszerült egy élet-halál ügyben. A tömeges elhalálozás, a szakemberek esetenkénti ellentétes véleményei ugyanakkor megkérdőjelezték az intézményekbe, főleg az egészségügyi szolgáltatásokba vetett bizalmat. Szorongást, elbizonytalanodást, kontrollvesztettség-érzést szültek. Megnőtt a manipulálhatóság. A megrendült biztonság, a fogódzók keresése az emberek egy kisebb százalékánál növelte a családi, baráti kapcsolatok felértékelődését, a vallásos elkötelezettséget, de a nagy többségnél hamis ideológiák burjánzásának is tápot adott.

Kolozsvár éjszakai kijárási tilalom alatt, 2020 november 10. Fotó: Tóth Helga / TransindexKolozsvár éjszakai kijárási tilalom alatt, 2020 november 10. Fotó: Tóth Helga / Transindex

Szabó Árpád Töhötöm, kulturális antropológus, néprajzkutató:

A felvilágosodás óta azt tanuljuk, hogy az ember fölötte áll a világnak, és hogy valamilyen módon kívül is esik rajta. Hogy senki/semmi nincs az embernél nagyobb. A koronavírus sokkoló gyorsasággal és gyökeres módon szembesítette az embert azzal, hogy érdemes ezt a kérdést újragondolni. Persze, ezzel fölöttébb kellemetlen szembesülni. Nehéz néhány száz év mentális alapvetéseit gyorsan átalakítani és egy komplex helyzetet átlátni. Egyszerűbb azt feltételezni, hogy egy ember vagy emberi csoport felelős a helyzetért. A mindennapi reakciókból – szintén ennél a mentalitásbeli, mentalitástörténeti vonalnál maradva – két, összefüggő vonalat emelnék ki. Az egyik az egyszerű válaszok keresése. A másik a felelősség hárítása. Ha egy emberi cselekvőben találjuk meg a választ az egész helyzetre, akkor visszahelyezzük magunkat a civilizáció csúcsára és az örök jelenbe, egyszerűsítünk és átláthatónak mutatunk (hazudunk) egy komplex helyzetet. A felelősséget pedig elhárítjuk. Bűnbakokat keresünk, akiket hibáztatni lehet, és hősöket, akik vállalják a felelősséget, és megoldják a helyzetet. A felelősség közös keresése elmarad. A szomorú talán az, hogy az egyre szorongatóbb klímaválságba (és az összes velejáró, komplex folyamatba) is ezzel a mentalitással gyalogolunk bele.

A roma közösségek a pandémia alatt gyakran a bűnbakképzés célpontjai voltak. Utcaseprő munkásnő, 2020 szilveszter éjszakáján. Fotó: Márkus Tamás / TransindexA roma közösségek a pandémia alatt gyakran a bűnbakképzés célpontjai voltak. Utcaseprő munkásnő, 2020 szilveszter éjszakáján. Fotó: Márkus Tamás / Transindex

Bíró Noémi, a társadalmi nemek kutatója:

A koronavírus-járvány felerősítette és sok tekintetben láthatóvá tette a gondoskodás válságát. A háztartásban és az azon kívül végzett gondoskodó/gondozói munka általános alulértékelése és folyamatos túlterhelése súlyos következményekkel járt a járvány idején, Romániában és globálisan egyaránt. A háztartásban a mindennapi élet fenntartására irányuló tevékenységeket – főzés, mosás, takarítás, de a beteg vagy idős családtagok ápolása is – aránytalan megoszlásban többnyire a nők végzik el, ahogy ez az Unicef jelentésében is olvasható. A járvány idején az iskolalezárások és más szolgáltatások – például az alapvető egészségügyi ellátás – felfüggesztése miatt ezek a feladatkörök is a háztartásokra hárultak. A tömeges elbocsátások miatti jövedelemkiesés pedig méginkább a háztartásokra terhelte a túlélés biztosítását. Az otthonról végzett munkára való átállás egy lehetőség lett volna a nemek közötti munkamegosztás egyenlősítésére, viszont a tendencia azt mutatja, hogy a háztartásbeli munka nagy része, a járvány által előidézett új felelősségekkel – és az ezzel járó pszichés teherrel együtt – nagyrészt még mindig a nőkre hárul. Ugyancsak nehéz helyzeteket idézett elő a járvány a fizetett gondozói munka területén is. Nyugat-Európában az idős- és beteggondozói munkát többnyire kelet-közép-európai nők látják el: Ausztriában például 33.000 romániai munkás dolgozik ezekben a feladatkörökben. A fizikailag és érzelmileg is megterhelő munkához többnyire nem munkaszerződéssel, hanem “szabadúszókként”, közvetítők által jutnak hozzá, amely eleve előnytelen helyzetet idéz elő, mivel nem rendelkeznek olyan alapvető juttatásokkal, mint biztosítás vagy fizetett szabadság, de munkavédelmi szervezetekhez sincs direkt hozzáférésük. A járvány méginkább sebezhetővé tette a külföldön dolgozók helyzetét, a határlezárások miatt ugyanis egyesek a munkától, mások családjuktól lettek elszigetelve. Cornelia Igas viszont arról számol be, hogy önszerveződve, a DREPT csoport formájában szakszervezeti szintű támogatási rendszer kialakításán dolgoznak az Ausztriában dolgozó romániai idős- és betegápolók számára. Egy nyilvánvalóbb strukturális szinten, a járvány arra is rámutatott, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer konstans alulfinanszírozása és leépítése emberéleteket követelő következményekkel jár – de ez már egy másik elemzés tárgya lenne.

Míg az egészségügyi intézményekkel szemben megnőtt a bizalmatlanság, addig a kulturális intézmények zárva voltak. Újságírói munka egy Covid-19 kórház részlegén, 2021 áprilisának fertőzés-hulláma után. Fotó: Tóth Helga / TransindexMíg az egészségügyi intézményekkel szemben megnőtt a bizalmatlanság, addig a kulturális intézmények zárva voltak. Újságírói munka egy Covid-19 kórház részlegén, 2021 áprilisának fertőzés-hulláma után. Fotó: Tóth Helga / Transindex

T. Szabó Csaba, történész, egyetemi oktató:

2020 márciusa óta hivatalosan is világjárvány van, legalábbis a WHO nehezen körüljárható meghatározása szerint. Ez azt jelenti, hogy a jelenséget csakis globális perspektívában lehet értelmezni, de értelemszerűen lokális problémák jelentkeznek mindenhol, így Romániában is. A világjárványnak ez a globális jellege sajnos nagyban befolyásolta a kutatók és egyetemi tanárok életét is. Romániában egy magára valamit adó kutató évente néhány alkalommal külföldre utazott, kutatókönyvtárak nélkül lehetetlen projekteket vinni. Ez sajnos egy és fél éve nehézkes, a könyvtárak még mindig zárva. A romániai kutató tehát maradt az online könyvtárakkal (legális és kevésbé legális módszerekkel), ám sajnos ez nem pótolhatja a terepmunkát és a nagy kutatókönyvtárak anyagát. Hasonlóan problematikus az oktatás is: bár másfél év alatt "megszoktuk" a tucatnyi online programot, a valóságos, emberi interakciót, rezonanciát és az emberi mosoly fizikai valóságát soha, semmilyen digitális eszköz nem tudja és nem is szabad, hogy helyettesítse. Számomra ez az egy és fél év nehezen telt, mert a népszerű transzhumanista korban én szeretnék humanistaként élni.

Díszkivilágítás egy lakás ablakában 2021 újévének első napján. Fotó: Márkus Tamás / TransindexDíszkivilágítás egy lakás ablakában 2021 újévének első napján. Fotó: Márkus Tamás / Transindex

Zamfir Korinna, teológia szakértő, egyetemi tanár:

A járvány felszínre hozott egy lélektani és vallási problémát. A járványtagadás és oltásellenesség megmutatta, mennyire képtelenek vagyunk szembesülni az élet törékenységével, a ténnyel, hogy egy parányi, láthatatlan „ellenség” korlátozza szokásainkat, mozgásszabadságunkat, megváltoztatja vagy akár el is veheti életünket. A valóság elfogadása helyett sokan összeesküvés-elméletekhez fordultak, abban a hitben, hogy a beavatatlanok elől elrejtett tudás birtokába jutottak, és átlátták titkos háttérhatalmak ármánykodását. Az egészségügyi szabályok és az oltás elutasításával úgy érezték, hogy kezükben tarthatják életük irányítását: elháríthatnak eltitkolt, de általuk ismert ártalmakat. Ezzel együtt felszínre került egy irracionális vallásosság, amely alaptalanul szembe állítja a hitet a tudomány és józan ész diktálta egészségügyi előírásokkal (maszk viselése, oltás). Ezek elutasítása a(z istenkísértés számba menő) hit mércéje lett. A félelem és frusztráció nyomán elszabadult a düh azokkal szemben, akik a szabályok betartását és az oltást szorgalmazták, beleértve Ferenc pápát, a püspököket, vagy olyan köztiszteletben álló szerzetest, mint Böjte Csaba. Közép- és hosszútávon felmérhetetlen következményekkel járhat e lélektani állapotból fakadó, gyakran összefüggő intolerancia, vallási fundamentalizmus, (idegen)gyűlölet és politikai radikalizáció.

Gyertyagyújtás 2021 nagyböjtje alatt. Fotó: TransindexGyertyagyújtás 2021 nagyböjtje alatt. Fotó: Transindex

Székely Csaba, író, drámaíró:

Sokan azt mondják, a koronavírus örökre megváltoztatja a világot. Én ezt nem hiszem.

Legalábbis szerintem nem változtatja meg jobban, mint a Coca-Cola, Jimi Hendrix, vagy bármi, ami egyszercsak megjelent és azóta velünk van. Nem mondom, hogy nem történtek szemmel látható változások abban, ahogy bizonyos dolgokról gondolkodunk. Például a gyerekeink látják, hogy az iskola nem egy épület, hanem egy folyamat, és hogy a közeg nem számít. Mi látjuk, hogy aha, tehát akkor az üzemanyag-drágulás mégsem úgy működik, ahogy eddig elhitették velünk. Vagy látjuk, hogy ó, szóval akkor mégiscsak van pénz erre meg erre a szociális intézkedésre, vagyis meg lehetett volna menteni emberek tömegeit. Vagy látjuk, hogy a filmsorozatok és az okostelefonról fogyasztható dolgok milyen könnyen átveszik a teljes kulturális élet fölötti uralmat; jól elvagyunk színház, koncertek, kiállítások nélkül, csak Netflix legyen és térerő. Szóval vannak dolgok, amiket talán másképp látunk, mint azelőtt. És van ennek egy kis ébredés-jellege. Mint amikor a Mátrixban Neo meglátja, hogy milyen a világ valójában, és hogyan működnek az embereket irányító gépek.

De szinte biztos vagyok benne, hogy mindent, amit most látunk, vagyis amit a pandémia alatt önmagunk- és a világ működéséről tanultunk, pár év alatt el fogjuk felejteni. Neo visszaalszik. A gépek pedig dolgoznak tovább.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS