2021. július 29. csütörtökMárta
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„Erdélyben és külföldi viszonylatban jobban pozícionálnám az Erdélyi Művészeti Központot”

G. L. kérdezett:G. L. 2021. június 20. 12:20, utolsó frissítés: 15:12

Június elsejétől Bordás Beáta vette át az Erdélyi Művészeti Központ vezetését. A terveiről beszélgettünk.


Március közepén egy rövid hír jelent meg a Háromszékben, hogy nyugdíjba vonul az Erdélyi Művészeti Központ vezetésétől Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki alapítása óta vezette az intézményt. Azóta nem sokat lehetett hallani arról, hogy ki veszi át a központ vezetését, mígnem a héten meg nem jelent egy hír - szintén a Háromszékben - hogy a sepsiszentgyörgyi születésű, de az utóbbi közel két évtizedben már Kolozsváron élő művészettörténész, Bordás Beáta lesz a vezetője.

A központ vezetése is különösen érdekes, mert a Sapientia Alapítvány művészeti beszerzései révén az intézmény jelentőssé fejlődött az elmúlt időszakban – oda került például Kántor Lajos hagyatékának a vonatkozó része, amiből már kiállítást is szerveztek – és megkerülhetetlen lett az 1920 utáni, erdélyi képzőművészet tárgyi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása szempontjából. Bordás Beátát kérdeztük a váltásról, illetve a terveiről.

A tavasszal nyugdíjba vonult Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki a 2012-es megalapítása óta vezette a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központot. Akkor Vargha Fruzsina Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a Háromszéknek azt nyilatkozta, hogy egyelőre nincs még meg a központ új vezetője, és versenyvizsgát fognak kiírni, az átmenet ideje alatt pedig ő fogja irányítani ideiglenesen az EMűK tevékenységét. Ezután nem teljesen átlátható a folyamat, de úgy tudom, hogy június elsejétől te irányítod a működését. Hogyan lettél te az EMűK vezetője?

– Először is egy rövid pontosítással élnék. A 2012-ben megalapított Erdélyi Művészeti Központ (kezdetben Erdélyi Művészeti Múzeum) eredetileg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum új részlegeként jött létre, s két év múlva, 2014-ben rendelték Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala alá, ekkor kapta meg a mai, Olt utcai székházát. Ekkor lett Vécsi Nagy Zoltán hivatalosan az EMűK vezetője. Ő 2012 óta, még a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaként, már szervezett olyan gyűjteményi vagy egy-egy korszak művészetét összegző, reprezentatív tárlatokat (EMŰK 1., Szocrelatív), amelyek az újonnan alapított művészeti központhoz kapcsolódtak.


Vécsi 2021. március 16-án vonult nyugdíjba, és egy rövid átmeneti állapot után Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala kiírta a nyilvános versenyvizsgát az állás betöltésére. Az írásbeli vizsgára május 6-án, az interjúra (szóbeli vizsgára) pedig május 10-én került sor. A kiírásra ketten jelentkeztünk, de csak az én jelentkezési iratcsomóm volt érvényes. (A versenyvizsga lépései és a pontszámok elérhetőek a polgármesteri hivatal honlapján.) A sikeres versenyvizsga eredményeként június 1-étől kezdtem el a munkát az Erdélyi Művészeti Központban.

A pályád korábbi szakaszában bár a Kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársaként szerveztél képzőművészeti tárlatokat, de nekem inkább úgy tűnt, hogy az épített örökség van az érdeklődésed előterében. Mennyiben jelentett kihívást számodra az EMűK vezetése?

– Valóban, a művészettörténeti pályám elején főleg az erdélyi kastélyok kutatásával foglalkoztam, és csak 2016 óta (amikor elkezdtem dolgozni a Kolozsvári Művészeti Múzeumban) nyitottam a képzőművészeti alkotások fele, akkor viszont gyors tempóban pótolni kellett az addigi hiányosságokat. Ilyen szempontból nagy kihívásnak érzem, hogy ledolgozzam ezt a hátrányt, hiszen nehéz feladat méltó utódja lenni Vécsi Nagy Zoltánnak, aki alaposan ismerte (mintegy belenőtt abba) az erdélyi képzőművészeti szcénát.

Szakmailag viszont rendkívül stimuláló, hogy a kiállítási program összeállításában viszonylag szabadon mozoghatok, mindemellett egy fiatal csapattal dolgozhatom, így remélhetőleg nem csak merészeket tudunk majd álmodni, hanem sikerül is megvalósítani a jó projekteket. Elsősorban emiatt költöztem haza 17 év után Kolozsvárról, mert egy pozitív és nagy potenciállal bíró változásként tekintek erre az új feladatra.

Bordás Beáta a Barabás Miklós Céh idei kiállításán a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában. fotó: Soó Zöld BalázsBordás Beáta a Barabás Miklós Céh idei kiállításán a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában. fotó: Soó Zöld Balázs


Hogyan látod az EMűK eddigi munkáját?

– Az elmúlt években elsősorban a távolból kísértem figyelemmel az EMűK munkáját, illetve mindig megnéztem az éppen aktuális kiállításokat, amikor hazalátogattam Kolozsvárról. Számos kiváló tárlatot láthattam itt, és az utóbbi időben Kolozsváron is bemutatkozott az EMűK (például a Sapientia Alapítvány gyűjteményéből készült válogatással), de úgy vélem, sokkal ismertebbé kell tenni ezt a helyszínt a helyi és az országos közönség körében egyaránt.

Az eddigi kiállítási program elsősorban arra fókuszált, hogy az idősebb erdélyi magyar képzőművészek életművét összegezze (többnyire olyan jelentős alkotókét, akiknek még nem volt reprezentatív retrospektív tárlata), és ezt fontos hiánypótlásnak tartom. Az egyéni tárlatok mellett kiváló megvalósítások voltak azok a kiállítások, amelyek a gyűjteményt mutatták be, illetve a tárlatokhoz készült háromnyelvű katalógusok is nagyon színvonalasok. Az EMűK egyik legnagyobb erősségének azt tartom, hogy a helyi önkormányzat maximális támogatottságát élvezi (ez elsősorban a technikailag jól felszerelt helyszínt illetve a programok gördülékeny működését biztosítja), továbbá kivételes ritmusban zajlik a gyűjtemény bővítése. Szóval egy nagyon jó alapokon nyugvó, az intézményesülés kapujában álló központtá nőtte ki magát az EMűK.

Milyen elképzelésekkel vágtál neki a munkának? Hova akarsz eljutni? Hogyan szeretnétek bővíteni a gyűjteményeket?

– Előzetes beszélgetések alapján kezdtem összerakni egy képet a fejemben arról, hogy milyen irányvonalak mentén kellene folytatni a munkát, és melyek azok a megoldandó feladatok, amelyek kívülről látszanak, mint például a múzeumpedagógiai foglalkozások hiánya. A kiállítások megszokott gyakoriságán illetve színvonalán nem sokat változtatnék, viszont nagyon fontosnak tartom, hogy Erdélyben és külföldi viszonylatban jobban pozícionáljuk az intézményt (többek között partnerkapcsolatok kiépítésével, a katalógusaink országos szintű terjesztésével, gyűjteményes kiállításaink más városokban történő bemutatásával, erősebb reklámmal, stb.).

Továbbá szélesebb közönséget szeretnék bevonzani, elsősorban a kiállításokhoz kapcsolódó gyerekfoglalkozások, tárlatvezetések és előadások révén, és ebben nagyon számítok az öt kollégából álló munkaközösségre. Tehát az egyik cél a látogatókör bővítése és a kiállításokhoz kapcsolódó események rendszeresítése.

A kiállításrendezéssel kapcsolatos célok közül megemlíteném az egyre gyarapodó gyűjteményünk népszerűsítését és bemutatását, illetve tematikus (például egy-egy képzőművészeti csoportot vagy irányzatot, különböző erdélyi régiókat bemutató, vagy egy adott témát körüljáró) tárlatok megvalósítását, de továbbra is lesznek jelentős erdélyi képzőművészek életművét feldolgozó kiállítások. Célom az is, hogy szorosabb együttműködés jöjjön létre a helyi múzeumi és művészeti intézményekkel (ennek első lépése, hogy június 19-re meg is szerveztük a Székely Nemzeti Múzeummal és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérrel közösen a Múzeumok Éjszakáját), illetve hosszabb távon nagy eredménynek tartanám, ha az én vezetésem alatt megtörténne az EMűK intézményesülése.

A gyűjtemény bővítése céljából egyrészt a kiállító képzőművészek adományaira, másrészt a Sapientia Alapítvány műtárgyvásárlási programjának további sikeres működésére számítunk.

Mennyiben jelent kihívást, hogy a közeljövőben valószínűleg helyszínt vált az EMűK, és az ország legkorszerűbb kulturális-ifjúsági központjaként beharangozott központban kap majd helyet? Hogy álltok most? Milyen életművek, kollekciók vannak már a birtokában?

– Az EMűK költözéséről egyelőre nem tudok nyilatkozni, mivel nem ismerem még az illető épület részletes terveit, mindenesetre nagyon pozitív változás lenne, ha egy olyan épületbe költöznénk, ahol az irodai- és a kiállítóterek jobban elkülönülnek, az intézmény különböző egységei pedig egy szintre kerülnek vagy egy kompaktabb egységbe szerveződnek. A gyűjteményről szólva nagyon dicséretesnek tartom, hogy az EMűK a kezdetektől fogva transzparens módon mutatta be és publikálta az Erdélyi Művészeti Központ Egyesület saját, illetve a Sapientia Alapítvány nálunk letétbe helyezett gyűjteményét, vagyis több kiállítást rendezett a gyűjtemények anyagából, és ezek katalógusaiban tételesen fel van sorolva az összes műalkotás. Ez romániai szinten igen ritka és példamutató megvalósítás!

Az EMűK Egyesület gyűjteménye mintegy 350 műtárgyat számlál, amelyek többnyire a kiállító művészek vagy mecénások adományaként kerültek Sepsiszentgyörgyre. A gyűjteményben túlnyomórészt erdélyi magyar képzőművészek két-három jellegzetes alkotása található meg, ezek nagyjából az 1920-tól napjainkig terjedő időszakban készültek. A Sapientia Alapítvány 400 tárgyat is meghaladó gyűjteményének magját a néhai Kántor Lajos, kolozsvári irodalmár, műkritikus 2020-ban megvásárolt képzőművészeti hagyatéka képezi (ez mintegy az 1970–80-as évekbeli erdélyi művészet keresztmetszetét nyújtja), emellett a nagybányai festőkolónia kiváló alkotóinak művei is megtalálhatók a kollekcióban.

Mennyi időre szól a megbízatásod? Vannak már konkrét terveid?

– Valójában ez nem egy olyan típusú megbízatás, mint egy múzeumigazgatói vagy menedzseri mandátum – amely általában 5 évre szól, és utána újra meg kell pályázni –, hanem egy átlagos alkalmazás, amely meghatározatlan időre szól. A rövidtávú konkrét terveim között van a gyerekeknek szóló foglalkozások kitalálása (ezt már elkezdtük megvalósítani), a honlap aktualizálása és bővítése, illetve számos apró módosításon gondolkozom, gondolkozunk közösen a csapattal.

A kezdeti lendülettel igyekszem az egy ideje már terítéken lévő nagyobb feladatok és átalakítások (például a gyűjteménykezelés, grafikai arculat kérdése, a munkavégzés tereinek újragondolása, stb.) megoldására, illetve kialakítani a jövő évi kiállításprogramot – idén ugyanis megvalósítjuk az elődöm által betervezett tárlatokat.

A címoldali képet Horváth László készítette, 2018-ban készült a Vlahuță 63 c. kiállítás megnyitóján. Forrás: Bordás Beáta Facebook-oldala.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS