2021. október 23. szombatGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Lovasi: lassan meg kellene üzenni a politikusoknak, hogy már nincs szükség rájuk

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2021. augusztus 03. 17:20, utolsó frissítés: 2021. augusztus 12. 15:29

A zenésszel az Egyfeszten beszélgettünk járványról, klímaszorongásról, anarchoszindikalizmusról és arról is, hogy zenélne-e a Pride-on.


Mindig is egyértelmű volt számodra, hogy olyan előadó is lehetsz, aki fehér ingben, egy szál gitárral ad műsort, mint itt az Egyfeszten? Mi történik, szelídülsz?

- Ahogy öregszik az ember, észreveszi, hogy vannak irigyelt helyzetek. Számomra mindig is ilyen volt, amikor láttam, hogy valaki így ad elő. Ugyanakkor kihívás is. És eljött a pillanat, amikor azt mondtam, hogy megpróbálom én is. Nem nagyon tudok gitározni, nem is nagyon érdekes, ahogy játszom. De Cseh Tamás sem volt egy gitárvirtuóz, mégis megmagyarázhatatlan módon tudta összesűríteni a pillanatokat. Én nem használok semmi segédeszközt, nekem ebben az a tét, hogy az ember tök kiszolgáltatott ilyenkor, védtelen. Egy nagy zenekar ad egy védőburkot, ahogyan megszólal, ad egy páncélt. Emiatt persze ez korlátokat is jelent, de jó oda menekülni. Mindig zenekarban gondolkodtam éppen emiatt. Egyrészt azért is, mert tudtam ugyan gitározni, de azzal nem nagyon foglalkoztam, hogy hogyan szól egy színpadon. Aztán eljött a pillanat, amikor már nagyjából tudtam magam kísérni, és felmerült, hogy csinálok szólólemezt, aztán most már a harmadiknál tartok. Elkezdett tetszeni a műfaj: a kiszolgáltatott helyzet ellenére nagy szabadságot jelent. Egy zenekarral nem tudsz bármit megcsinálni, ami aznap reggel eszedbe jut: hol álljak meg, hol legyen csönd, hová tegyek nagyobb hangsúlyt. Öt embert nem lehet állandóan zavarba hozni...

Lovasi András dedikál az Egyfeszten. Forrás: Az Egyfeszt Facebook-oldalaLovasi András dedikál az Egyfeszten. Forrás: Az Egyfeszt Facebook-oldala


A Kiscsillag-koncertet egy járványvégre utaló dalszöveggel indítottátok. Neked hogyan telt a járványidőszak? Inspirált vagy inkább levert?

- Az embereknek lett egy globális rálátása, hogy mi történik az életükkel. Szerintem ezt a lezárást tíz vagy tizenöt éve nem lehetett volna megcsinálni. Fölfoghatjuk egy társadalmi kísérletnek is. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez az egyetlen csapás lenne, ami mostanában érni fogja a civilizációt, lesznek még ütések, akár mélyütések is. A mostanit felfoghatjuk egy gyakorlatnak is. Én az elején érdeklődve figyeltem, hogyan reagálok, vagy akár a szűkebb családom hogyan reagál erre a helyzetre, a vége meg – ez a tavasz – nagyon nehéz lett. Minden elhasználódott, elkopott körülöttem. Arra jó volt, hogy megcsináljak egy konceptlemezt, amit nem csináltam volna meg ennyire kitartóan, ha nincs ennyi időm. Amúgy is hajlamos vagyok összecsapni dolgokat, odadobni valamit, mondván, hogy jól van ez így. Most direkt elhúztam a lemezkészítést, hogy tartson ki a covidjárvány végéig. Előbb felvettem egy szál gitárral a dalokat, majd hangszereltem, átírtam, kihagytam, újradolgoztam. Szóval ilyen igazi jóleső, sok munkával készült, szerintem egyik legkerekebb anyag lesz, úgyhogy ennyit köszönhetek a vírusnak.

A Kiscsillag-albumnak jót tett, hogy a vírusidőszak berobbanásakor jött ki?

- Az katasztrófa volt. Ha tudtuk volna, hogy megjelenés után egy héttel bezár az ország, akkor nem jelentetjük meg. Nekünk nemcsak a nyarat kellett lemondani, hanem a következő egy évet kellett folyamatosan újra és újra áttervezni. Kurvára fárasztó volt ez is. Állandón B, C, D terveket pörgettünk a fejünkben, nem tudom hány lemondott koncertünk volt.

Ha már a járvány kapcsán azt mondod, hogy nem az utolsó megpróbáltatás lesz ez mostanában, hadd kérdezzem meg: van neked klímaszorongásod?

- Szerintem nemcsak nekem van, mi különben is boomerek vagyunk, nem szorongunk, de az utánunk következő generációknak látványosan van. De minél öregebb valaki, annál kevésbé szorong. Dühös vagyok a politikumra, az ő felelősségük lenne megoldásokat keresni. De ők mindeközben szánalmas és hülye üzenetekkel bombázzák pró és kontra az embereket. Pedig ennél sokkal fontosabb lenne a térségünket felkészíteni arra, ami a következő évtizedekben ránk vár.

Már 10-15 éve beszélünk például arról, hogy a 19. századi nagy folyamszabályozások bizonyos elemeit vissza kellene állítani, itt kellene tartani minél több vizet a Kárpát-medencében, szükségtározókat kellene létrehozni, el kéne árasztani területeket árvizek idején. Ma ez maximum a vízügyeseket érdekli, sajnos. Pedig szerintem sokkal fontosabb témák annál, minthogy mi van Soros Györggyel vagy az LMBTQ-mozgalommal. Az, hogy az elmúlt két-három évben nem tudok diót betakarítani a kertemből, mert megfeketül, és lerohad, az, hogy idén nemhogy pálinkát vagy lekvárt nem fogok tudni készíteni, hanem semmilyen gyümölcsöt nem tudok összeszedni a kertemből, amelyben van alma, körte, barack, cseresznye és meggyfa is, meg, hogy a szőlőm hatvan százalékát elverte a jég, nekem sokkal fontosabb kérdések, minthogy megfogja-e a négy méteres kerítés a migránsokat vagy sem. Miközben tudjuk, hogy nem...



Zenészként azon kevesek közé tartozol, akik állandó jelleggel megnyilatkoznak közéleti kérdésekben is. Szerinted felelőssége ez egy művésznek?

- Egyre világosabban látom, hogy ezek a megnyilatkozások inkább az ellen való tiltakozások, hogy a politika olyan legyen, amilyen: hogy ilyen egybites, pró meg kontra dolgok hangozzanak el, és hogy az emberek azt higgyék, ezek fontos kérdések. Lehet, hogy annak látszanak, de a fontos dolgok messze nem itt kezdődnek, hanem például ott, hogy kezdünk-e valamit azokkal a folyamatokkal, amelyek súlyosan veszélyeztetik a mi, vagy az utánunk jövő generációk életét. A Mecsekben ötvennél több forrás tűnt el az elmúlt években.

Ha lenne egy zöld párt, támogatnád?

- Bárcsak lenne. De én azt gondolom, hogy a képviseleti demokráciának lett egy válsága, a politikusok kicsit olyanok lettek, mint a KGB volt a Szovjetúnióban, hogy önmagáért való tevékenységet folytatnak.

Néha például le is hallgatnak?

- Úgy tűnik. Én anarchoszindikalista álláspontot képviselek: szerintem nincs szükség a politikára így, ahogyan mostanság láthatjuk. A modern társadalmak egyik fő problémája, hogy hogyan üzenjék meg az újonnan érkező, megszülető tagoknak, hogy nincs rájuk szükség. Hogy fölöslegesen születtek meg. Semmit nem tud ajánlatként megfogalmazni. Minél gonoszabb egy társadalom, annál kevésbé tud bármit is ajánlani az embereknek, ehelyett különböző dolgokkal tömik el az emberek agyát, érzékeit. Szerintem lassan meg kellene üzenni a politikusoknak is, hogy már nincs szükség rájuk, legalábbis ilyen fajta működésre. Semmi nem akadályozná már meg a közvetlen demokrácia létrejöttét, ki kellene találni lassan, hogyan kellene csinálni.

Néha egyaránt támadnak jobbról és balról is, például a tusványosi fellépés kapcsán Hont András és Tamás Gáspár Miklós. Tulajdonképpen melyik politikai oldalra tartozónak vallod magad, ha már említed az anarchoszindikalizmust?

- Hont Andrással el szoktam vitatkozgatni emailekben. Persze az, hogy mi kerül a nyilvánosság elé, az más kérdés. De azt gondolom, hogy ezek az emberek legalább gondolkodnak, legalább az európai gondolkodási hagyományokra emlékeztető módon érvelnek. De ez egy nagyon szűk réteg: Puzsér, Hont, TGM. Sokszor olvasom őket, sokszor egyet is értek dolgokban velük. Ők fölötte állnak az alacsony színvonalon álló politikai diskurzusnak, amely mindkét oldalon hasonlóan siralmas. Persze ebben a NER a fő bűnös, hiszen ők szokták megadni az alaphangot. Gondolkodhatnánk arról is, hogy a magyar ellenzék miért ilyen minőségű...

De ha ennyire alacsony a közéleti vita színvonala, te miért nyilvánulsz meg rendszeresen?

- Miért ne? Persze nem éri meg, semmilyen szinten.

Értek már emiatt hátrányok?

- Nem értek, de akkor sem éri meg. Az emberek nem kíváncsiak arra, hogy mit mond egy popzenész. A popzenész popzenéljen. Ahogy nemrég Varga Judit is mondta Hamiltonnak: az autóversenyző vezessen. Valaki szellemesen aláírta: az igazságügyi miniszter meg foglalkozzon az igazsággal.

Nem gondolod, hogy mégiscsak hat a rajongóidra az is, amit a közéletről mondasz?

- Azt gondolom, nagyon nem hat. Nem kíváncsiak erre. Pofázni luxus lett, nekem még szabad.

De ha a hatalom megtámad csoportokat, akkor művészként ki kell-e állni mellettük? Például játszanál a Pride-on, ha meghívnának?

- Ha nagyon élesen támadják őket, akkor játszanék. De ugyanakkor azt gondolom, hogy a nyugati baloldali gondolkodás súlyos válságban van. Az identitáspolitizálással sem tudok teljes mértékben egyetérteni. Azzal meg végképp nem, ahogyan a NER vezetése közvélemény-kutatásokra alapozva lép ezekben a kérdésekben. Az gusztustalan. De egyik oldalra sem tudok nagy szívvel odaállni. Ha kell, odaállok, de egy csomó mindent látok, ami nem tetszik.

Írtál már olyan dalt, amit akár tüntetéseken is lehetne használni?

- Persze.

Melyikre gondolsz??

- A Kiscsillag utolsó albumán van, Szabad elő a címe. Azt azért is írtam, hogy egyszer eljátsszam egy tüntetésen.



Címoldali kép: Egyfeszt, Kiscsillag koncert

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS