2022. január 26. szerdaVanda, Paula
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Balázs Imre József: Tíz mondat az organikus látásról

2021. november 30. 11:56, utolsó frissítés: 12:32

Igen, már ökoköltészet is létezik, ráadásul egy világirodalmi antológiáról van szó, ami magyarul olvasható. A költemények megkerülhetetlen kérdéseket tesznek fel, amelyek válaszra várnak a költészeten túli életünkben is.


A ránk bízott kert. Ökoköltészet ‒ világirodalmi antológia. Vál. Bordás Máté, Sipos Tamás. Prae Kiadó, Budapest, 2021.

1. A természet nem „szép” vagy „megnyugtató”, hanem mi magunk vagyunk: ha bajok vannak vele, itt az idő a rossz lelkiismeret korszakának irodalmát írni és olvasni.

2. A „műveljük kertjeinket” mondat azt mondja ugyan, hogy cselekedjünk azon a skálán, ahol hatást tudunk kifejteni, de gyanakvást is ébreszt: a természet mostanra, mint az antológia utószavában kifejti Bordás Máté, átpolitizált, társadalmiasult természet, és kérdés, hogy mit implikál a privátként történő kezelése.

3. Másként látni és a másféle látás nyomán remélni és keresni a másféle cselekvés lehetőségét ‒ efelé vezet az ökoköltészeti antológia nyelve.


4. A korszaknak van nagyszabású költészete: az antológiában W. S. Merwiné kétségkívül ilyen.

5. Merwin jól kérdez: mintha csak egy ananászültetvényről lenne szó például, de kiderül, hogy életformákról, hagyományokról, globális turizmusról és konzerviparról, át nem gondolt döntésekről is.

6. Sorsközösség, közös kiszolgáltatottság jellemezhetné azt, ami következik ‒ ami persze nem idilli, hanem veszélyes, egymásnak való kiszolgáltatottság is olykor.

7. A kert elvesztése közben megnyert hierarchizálatlan, megfordítható perspektívájú látás saját természetiségét látja, a költészet nyelvével élve olykor organikus betont vagy urbánusként mutatkozó állatot is.

8. Van egy fordulat, amelyet követően az utániság határoz a hangnemről: a hanyatlás, fogyás, szűkösség kerül a könyv középpontjába.

9. A tekintet viszont nem tudja nem közvetíteni a hierarchizálatlan szépet és intenzívet, csak épp az olvasónak kell továbbszelektálnia mindent a szembesítéseket követően.

10.
Egy elfeledett nyelv megidézésével indul a kötet („El akarom mesélni milyenek voltak az erdők / Elfeledett nyelven kell majd beszélnem”), de kérdés, hogy elég-e visszaemlékezni az elfeledettre, vagy mégis egy másikat kell létrehívni, emlékből és invencióból.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS