2022. január 26. szerdaVanda, Paula
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nádasdy: a Csongor és Tünde „alattomos”, ám szimpatikus, de a Szigeti veszedelmet lehet, el kellene már engedni

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2022. január 12. 15:04, utolsó frissítés: 2022. január 25. 20:08

A magyarról magyarra is fordító Nádasdy Ádámot a MTA-KAB Színháztudományi Szakbizottsága meghívta egy előadással egybekötött beszélgetésre, hogy kivesézzék, mit is tett tulajdonképpen a Bánk bánnal.


Hétfőn a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Színháztudományi Szakbizottságának vendégelőadója volt Nádasdy Ádám, nyelvész, szépíró, egyetemi tanár, műfordító.

A Shakespeare és Dante műveit is fordító szakember a pandémia előtt egy első ránézésre szokatlan fordítással váltott ki vitát a kulturális körökben: egy magyar művet is átültetett mai magyarra, Katona József több mint kétszáz éve írt Bánk bánját.

Az online esemény házigazdája, Ungvári Zrínyi Ildikó miután minimálisan - és vélhetően feleslegesen - bemutatta Nádasdyt, azt a kérdést szegezte a vendégnek, hogy ez a magyarról magyarra történt átültetés micsoda: hiszen ő prózai fordításnak nevezte, viszont akár átíratnak is tekinthető.

Nádasdy elmondta, hogy egy párhuzamos kiadást készített a Magvető Kiadóval, ami tulajdonképpen egy bilingvis kiadás: egyik oldalon Katona József eredeti műve van, a szemközti oldalon pedig Katona József műve – csak az utóbbi Nádasdy modern, mai nyelvű fordítása.


„Én ragaszkodnék a "fordítás" kifejezéshez, mert azt állítom, hogy amit én a jobboldalon tálalok mai magyar prózában, az ugyanaz, hogy úgy mondjam, törvényszéki hitelességgel ugyanaz, mint ami a baloldalon van” – osztotta meg a népes közönséggel. Hozzáfűzte, ezzel szemben az átírás sokkal több mindent implikál, változtatásokat, hosszabbításokat, rövidítéseket, akár egy mű parafrázisa is lehet, ami magyarázgatja az eredeti szöveget.

„Ezt azonban én nem csináltam” – jelentette ki. Bár szerinte az átíratok nagyon érdekesek, őt – talán mert nyelvész – az érdekli, hogy Katona pontosan mit mond, s azt egy hites tolmácsként lefordítja. Aminek az eredménye „szóról szóra ugyanaz”.

Ezt követően rátért a tulajdonképpeni előadására, ami a Bánk bán fordítása során alkalmazott eljárások kéttucatnyi példával szemléltetett felsorakoztatása volt, némi nyelvészeti magyarázattal, esetenként a változtatások mérlegelése szempontjainak a bevallásával. Mutatott példát arra, amikor megtartotta az eredeti szövegrészt, vagy elavulás miatt lexikális cserét eszközölt, parafrazált, a szituáció dramaturgiája miatt módosított, nyelvtani javítást végzett, a fogalmazáson változtatott, majd kissé kitért az eredeti mű versformájára, ami rímtelen 5-ös jambusok komponálásából áll össze.

Akit érdekelnek a nyelvészeti ínyencségek, azoknak bátran ajánlom az előadást, annál is inkább, mert laikusként is úgy éreztem, az alkalmazott megoldások sokszor provokatívak. Bár ennek része lehet az is, hogy a mai Erdélyben beszélt magyar nyelv sok mindenben eltér a Magyarországon használatostól. Azzal együtt, hogy itt is, ott is sokféle magyarul beszélünk.

No, de a virtuális esemény szélesebb nyilvánosságot is izgató vonatkozásai az előadást követő beszélgetésben bukkantak elő, amelyben Bartha Katalin Ágnes, Balási András, Nagy B. Sándor és Márton Csilla tett fel kérdéseket, vagy fogalmazott meg észrevételeket, megjegyzéseket.

Kiderült, hogy Nádasdy tapasztalata szerint egyértelműen nehezebb magyarról-magyarra fordítani, mint egy idegen nyelvről, legfeljebb ahhoz hasonlítható, mint amikor két, nagyon közel álló nyelvről van szó, mint például a cseh és a szlovák. Arról is szó esett, hogy a szakértő a Bánk bán fordítás során egy-egy kérdéses kifejezésnél a változtatás mellett döntött: „egyrészt, hogy az olvasót provokáljam, másrészt tudom, hogy ez tananyag, és gondoltam, a tanár kollégáknak és a diákoknak ez egy kicsit üdítően hat” – hiszen kiderül, hogy ugyanazt másként is el lehet mondani. Ilyen szempontok egy angolból való fordítás esetén nem merülnek fel.

„Prózában jobban megértik a diákok, a cselekményt, a mondanivalót. A nyelvezet könnyítése, az archaizáló nyelvezet fellazítása mindenképp könnyít nekünk, tanároknak, hogy ezt a nehéz, kötelező irodalmat valahogy maivá és emberközelivé tegyük” – számolt be a Márton Csilla középiskolai tanár a lefordított Bánk bán pedagógiai jelentőségéről. Mivel az iskolai közösség úgy vélte, a fordítás számukra hasznos, megkérdezték, hogy lesz-e folytatása az ilyen jellegű munkáknak, mert szívesen vennék a Szigeti veszedelem átírását, lefordítását mai magyarra.

Nádasdy elismerte, hogy Zrínyi Miklós műve „rettentő nehéz”. Ellenben ő jelenleg egy másik klasszikust szeretne lefordítani, a Csongor és Tündét. „Az sokkal szimpatikusabb a mai olvasónak, mint a Bánk bán, de nagyon alattomos. Mert lehet úgy olvasni, hogy az ember nem veszi észre, hogy nem érti. Erre én vagyok a bizonyíték, mert már hatodszor olvasom az első felvonást, és csak most kezdek rájönni, hogy mit mondanak.”

A Szigeti veszedelem kapcsán – azon túl, hogy nyelvészként rettenetesen nehéznek tartja – pedagógusként is erős kételyei vannak. „Komolyan kérdezem, mint tanár a tanártól: nem kéne a Szigeti veszedelmet elengedni?” Természetesen lehetne tanítani a műről, ismertetni, hogy miről szól, ki írta, mi volt a hatása, mi volt a politikai háttere, de magát a szöveget nem kellene erőltetni.

Balási András kapcsolódva a ma már nem érthető kultikus irodalmi szövegek témájához, felvetette, hogy nem lenne-e érdemes Az ember tragédiájával is kezdeni valamit. Nádasdy válaszként elmondta, hogy neki az a benyomása, hogy Az ember tragédiája sokkal könnyebb, mint a Bánk bán. Magyarázatként jelezte, hogy a szakemberek számára a két szöveg jól megkülönböztethető, ám a mai olvasók számára mindkettő már olyan távol van, mint Uruguay vagy Paraguay: névleg megkülönböztetjük őket, de ugyanolyan ismeretlenek. Következtetése szerint tehát Az ember tragédiája megérdemelne egy próbálkozást – inkább mint a Szigeti veszedelem –, mert a műben „a gondolati gazdagság sokkal többet bukfencezik, és páratlan dolgok tűnnek előtérbe. Lehet, hogy a Szigeti veszedelmet viszont tényleg hagyhatjuk elúszni a múlt tengerén.”

A beszélgetés során értelemszerűen felmerültek olyan kérdések és észrevételek is, amelyek a Shakespeare-fordításokra vonatkoztak, illetve jobban kötődtek a színház világához. Egyebek mellett Bartha Katalin Ágnes felvetései mentén kiderült, hogy a Nádasdy-fordítások nem könnyebbek, mint a klasszikus fordítások, hanem nehezebbek: ugyanis érthetővé válnak a helyzetek, a mondatok, így a mű sokkal erősebben hat a nézőre, mintha egy Arany-fordításból létrehozott, bevett Hamletről lenne szó. Vagy arra is fény derült, hogy könnyen megtörténhet, hogy Shakespeare írt egy csomó komikus dolgot, de mi már nem értjük, mert eltakarja a klasszikus, jól ismert mű pátosza, ami miatt valami emelkedettséget látunk ott is, ahol lehet, hogy nincs.

Azaz lehet, hogy Shakespeare-rel úgy állunk, mint Rembrand Éjszakai őrjárat című képével, amelyről a restaurátorok munkája során kiderült, hogy egy délben történő eseményt festett meg a művész, csak a kép az idők során besötétült.

A teljes előadás és beszélgetés itt megtekinthető:



Nyitókép: az esemény plakátja via MTA-KAB.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS