2020. július 9. csütörtökLukrécia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A bozgor: egy emlékezetesnek ígérkező trilógia

(x) 2005. május 26. 12:31, utolsó frissítés: 12:15

Hétköznapi árulások, fölösleges áldozatok, esendő mivoltunkra utaló történetek.






A bozgor című regényben a szerző - Simó Márton - kísérletet tesz az utóbbi nyolc-kilenc évtized során bekövetkezett sorsfordító történelmi változások értelmezésére. Ez a próbálkozás – ha úgy vesszük – része lehet az erdélyi magyar kisebbség kollektív tudatában rejtőzködő emlékeknek, és az emlékek által gerjesztett titkos gondolatoknak is, amelyek azt szolgálnák, hogy kialakuljanak azok az egészséges reflexek, amelyek itt biztos túlélésre jogosítanak.

A történelmi tényeket azonban mindvégig nyersanyagként, keretként, esetleg háttérként kezeli a szerző – csak – úgy, hogy közben négy történet mentén haladva közelít az első világháború végétől az ezredforduló idejéig, amikor már a jelenben való ténfergés is beépül a könyv cselekményébe.

Az egymástól egyáltalán nem független történés-sorozatok látszólag mégsem kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz, akár külön-külön értelmezhető olvasattal rendelkező kisregényekként vagy novellafüzérekként is felfoghatók, bár jól sejthető az írói szándék, amely később össze szeretné kapcsolni a felvillanó sorsokat, és valamilyen formában biztató (?!) végkifejletet is sugallna a kétségek közt élő olvasónak.

Két történettel – egyelőre – csak az 1920-as évekig hatol fel az időben; az egyik hőst (és környezetét) a Csonka-Magyarországra történő repatriálás pillanatában hagyja magára; a széteső állam katonája pedig szovjet-orosz hadifogságban tűnik el a látótérből, a kevés reménnyel kecsegtető hazatérés és a családalapítás mégiscsak megtartó és túlélésre biztató vágyát őrizgetve magában.

Az 1989-es fordulatig ugyancsak két történet vezérel; egyik egy pályakezdő fiatal műszaki értelmiségi helykeresését villantja fel abból a legsötétebb fénykorszakból (ez az 1980-as évek második fele, amelyre oly sokan emlékszünk); aztán a másikban az 1960-as, az 1970-es és az 1980-as évek valóságára reflektál, úgy ahogyan azt a bányavárosban eszmélő óvodás, később székelyföldi faluban élő kisgyerek és a kamasz, majd a jobb sorsra érdemes fiatal munkás láthatta.

Kimondva és kimondatlanul is benne munkál e regényféleségben az identitáskeresés, a sérült nemzettudat, bár a címként szereplő szó etimológiájáról keveset beszél a könyv. Hétköznapi árulások, fölösleges áldozatok, esendő mivoltunkra utaló történetek révén pedig olvasmányossá válik a könyv, hiszen e mozaikkockákban akár még önmagunkra is ismerhetünk.

A kötet egyébként az igencsak emlékezetes múltkori, a decemberi összmagyar szétborulás után jelent meg a boltokban, mintha maga az ominózus népszavazás is csak egy ügyes és tudatosan hozzárendelt marketingfogás lett volna (magyar közpénzből), hogy az anyaországiak kivétel nélkül megismerhessék (ha akarják, ha merik) általa a kisebbségi fíling földbedöngölő gyönyörűségét és a kilátástalanság feneketlen poklát. Hasznos kézikönyv, amelyhez immár készül a folytatás, és a közeljövőben a trilógiává való kiteljesedés is (el)várható. Legalábbis ezt ígéri – igencsak könnyelműen és magabiztosan – a szerző.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS