2020. október 21. szerdaOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tíz napra ismét filmfőváros-szerű Kolozsvár

B. P. E. - S. Z. 2005. május 29. 01:55, utolsó frissítés: 01:52

Csupa mosolygós arc, vörös szőnyeg, reklámdömping. 92 film, csak bírjuk szemidegekkel.






Megnyitó: a város kezdett hozzászokni, hogy filmfesztiválja van. A negyedik TIFF megnyitójára minden eddiginél nyugisabban várt a nézők, meghívottak és újságírók többsége. (Kivéve mi, akik még mindig az akkreditációnk után rohangáltunk.) Csupa mosolygós arc, vörös szőnyeg, reklámdömping.

A közönség soraiban a prefektus, a polgármester, a koreai nagykövet és a zsűri tagjai: Keith Griffiths angol producer, Alexandra Maria Lara román származású német színésznő, Miroljub Vuckovic, a belgrádi filmfeszt művészeti igazgatója, Fésős András magyar rendező és Laurentiu Bratan kritikus.




Bill Plympton Orző-védő kutyája a maga öt percével nem több és nem kevesebb, mint amit az animáció amerikai nagymesterétől megszokhattunk, vicces, meghökkentő, vizuálisan ingerlő és vibráló.

Az Oldboy (Park Chan-Wook filmje) az utóbbi idők legnagyobb visszhangot kapott keleti filmje. A dél-koreai alkotás tavaly elnyerte a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját, a zsűri elnöke, Quentin Tarantino pedig minden idők legtarantinósabb filmjének kiáltotta ki. Nem alaptalanul.

A zseniális sztoriban egy családapát 15 évre egy szobába zárnak, s miután szabadon engedik, döntenie kell, mi a fontosabb: hogy bosszút álljon, vagy hogy kiderítse különös fogsága okait. Pedig az igazi kérdés nem az, hogy ki és miért zárta be.

Sziddik Barmak filmje, az Oszama (Osama) arról szól, hogy milyen esélyei lehettek a túlélésre egy árva gyereknek és családjának Kabulban, a tálib uralom alatt. Nők számára ugyanis szigorúan tilos volt dolgozni még akkor is, ha a férfi, akire a család fenntartása hárult, az állandó harcokban elesett.

Az egyik, éhhalál küszöbére került család számára egyetlen megoldás marad: fiúruhába öltöztetni a kamaszlányukat, és fiúként dolgozni küldeni. Az élet legintimebb részleteire is kiterjedő vallásos terrorban persze gyorsan kiderül a turpisság. A lány a halálra kövezéstől ugyan megmenekül, de büntetése nem marad el.

A dokumentumfilm-szerű, valószínűleg minimál-technikával létrehozott alkotás hátborzongató képet fest a tálib rendszerbeli Kabulról: az az érzésünk, hogy nem is a halál, hanem a túlélés számít itt kivételesnek. Az egyszerű afgánok pedig szó szerint egy falás kenyérért kockáztatják nap mint nap az életüket.

A rendszerváltás utáni első afgán film szereplőiből gyakorlatilag hiányoznak a jellembeli finomságok – még a jó-rossz ellentétpár sem egyértelmű. E rendezői fogásból tűnik ki, mennyire át tudja formálni az emberek lelkét a sok, teljesen önkényesnek és fölöslegesnek tűnő rendelkezés.



A spanyol Tézis (Tesis) cselekménye egy mitikus film-műfaj, a "snuff movie" körül forog: ez a megnevezés egy olyan filmet jelent, ami egy ember kínzását, majd megölését vágás nélkül dokumentálja. Alejandro Amenabar filmjében Angela (Anna Torrent) épp a média és erőszak kapcsolatáról ír dolgozatot, amikor egy snuff movie-ra bukkan az egyetemi filmarchívumban.

Nyomozni kezd a gyilkos után, és az Agatha Christie-szerűen lapos sztori gyorsan vérfagyasztó thrillerré alakul, amikor sejteni kezdi: a "gyanúsított" mellett témavezető tanárjának és közeli haverjének is köze lehet a filmhez, melyben egy egyetemi kolléganőjét halálra kínozzák.

Idegborzoló élményekben lesz része annak, aki türelmesen végigücsörgi a film első félóráját. Eddig ugyanis egy B-szériás Sherlock Holmes-sorozat színvonalán mozog a cselekmény. Az unalmas első részért azonban kárpótolnak a végsőkig ambivalens színészi alakítások, valamint a pörgős és fordulatos utolsó félóra.



Aki még nem rajong a dán filmekért, az Anders Thomas Jensen filmje, a Zöld mészárosok (The Green Butchers) után biztosan megteszi: a morbid humorban bővelkedő mozi két barátról szól, akik mészárszéket nyitnak. Persze a piacra való betöréshez valami újítás is szükséges, úgyhogy egy hülye véletlen folytán nyakukra fagyott villanyszerelő húsát kezdik árulni. A hatalmas sikeren felbuzdulva tesznek róla, hogy mindig legyen egy-két keményre fagyott látogató a hűtőkamrában.

Szombaton ismét a kegyetlen Kelet: a Három című szkeccsfilmben egy dél-koreai, egy hongkongi és egy thaiföldi rendező (Peter Chan, Kim Ji-Woon, Nonzee Nimibutr) horrorisztikus rövidjei váltják egymást, az első sztori thrilleres, a második misztikus, a hamadik melankolikus, de mindhárom a japán horror hagyományait követi, remekül kiegészítve egymást.

A kör 2 remake és sequel egyszerre, ezúttal az eredeti első rész japán rendezője, Hideo Nakata irányításával. Gyengének ugyan nem lehet nevezni az alkotást, de közel sem söpör úgy végig a világon, ahogy az első fejezet tette, amely valóságos japánhorror-inváziót indított el.

Hogy miért nem ér fel a második rész a korábbi szintjére, arra kézenfekvő a magyarázat: egyrészt az első Körben már minden titokra fény derült, másrészt a közönség is megszokta a keleti horror stílusát, amihez az amerikai változat amúgy nem sokat ad hozzá.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS