Mundruczó új filmje – operafilm helyett filmopera
Balázsi-Pál Előd 2005. június 03. 14:47, utolsó frissítés: 14:47Dalra fakad a szexszel gyógyító álnővér, egészséges betegek csapnak össze beteg ápolókkal
Aki már látta Mundruczó Kornél A 78-as Szent Johannája című rövidjét (a Jött egy busz… befejező epizódja), annak már ismerősek a Johanna kezdő képsorai: hatalmas baleset helyszíne, mentőautók szirénáznak, aztán kiderül, hogy az egész egy szimuláció is lehet, a sérültek köszönik, de jól vannak.
A kábítószerfüggő Johanna (Tóth Orsi) a kórházban várja, hogy megtisztítsák a művérfoltoktól. Egy fiatal, jóképű orvos (Trill Zsolt) veszi kezelésbe, s evidens, hogy rögtön beleszeret a mellét kacéran kivillantó junkie-lányba. Johanna nem sokáig bírja anyag nélkül, s magába nyom egy extra adag morfiumot. Miután visszahozzák a klinikai halálból, semmire sem emlékszik, így az orvosok felajánlják, hogy maradjon a kórházban ápolónőként. Johanna örömmel vállalja a feladatot, s speciális módszereinek köszönhetően a betegek csodába illően gyógyulnak. A Jeanne d'Arc legenda Mundruczó-féle feldolgozásában Johanna testével gyógyít, azaz szexuális úton, s mindehhez nem Barry White Sexual Healing-je szól kísérőzenének, hanem míves operaáriák zengenek.
Mundruczó filmoperának nevezi alkotását, mivel az operafilmeknél megszokott munkamódszer fordítottjával készült: nem egy kész operát adaptáltak filmre, hanem a forgatókönyvhöz készült a zene, melyet Tallér Zsófia szerzett, s Térey János írta a librettót. Nem kell ahhoz operaszakértőnek lenni, hogy rájöjjünk: remek munkát végeztek. Egy szövegkönyv azonban nem ártana a nézőnek, mert az áriák szövege nehezen érthető – az angol feliratozás alapján pedig nem lehet visszakövetkeztetni az eredeti mondatokra.
Az angol szöveggel kapcsolatban Mundruczó a Transindexnek elmondta: arra törekedtek, hogy minél jobban leegyszerűsítsék a szöveget, mert véleménye szerint a magyar költészet nem lefordítható, és ha ezt meg is megpróbálták volna, csak a filmről terelték volna el a figyelmet a bonyolult szövegű feliratozással.
A Johanna kábé annyira operafilm, mint amennyire musical Lars von Trier Táncos a sötétben-je. Bár a cselekmény és a mondanivaló (a többség elutasítja a másságot) nincs túlbonyolítva, a szerepek és a szereplők közti viszony mégis árnyalt, és nem érvényesülnek a klasszikus jó-rossz sablonok. Ez leginkább a Johanna halála előtti jelenetben jön át – ebben a zombifilmekből ismerős katakombákban üldözik az orvosok a betegeket. A hirtelen erőre kapott betegek esete ugyanis nem normális, tulajdonképpen csoda, a horror szabályai szerint viszont valóságos rémség. Ugyanakkor maga a főhős sem fér bele a klasszikus szent képébe – elvégre egy drogfüggő, pácienseivel kefélő hajléktalan szajháról van szó, megtérés, megvilágosodás ide vagy oda.
A filmet egy valódi pszichiátrián forgatták, amely a maga lepattantságával, komorságával tökéletesen megfelel Mundruczó kedvenc játékához, a fény-árnyék hatás fokozott megjelenéséhez. Az alkotást speciális, kevésbé fényérzékeny anyagra forgatták, – így erősebb fényeket kellett használjanak a világosítók, s ennek végső soron az lett az eredménye, hogy ami fény, az annyira erős, mintha egyenesen a mennyországból égne át a vásznon, ami meg sötét, az kurva sötét. Ez a fény-árnyék ellentét a közvetlenül Johanna halála előtti lépcsőjelenetben csúcsosodik ki, mikor a Trill Zsolt által alakított orvos úgy rohan Johanna után, hogy számára sem tiszta: szerelme vagy gyűlölete tárgya az üldözött inkább.
Ezt a kettősséget a főszereplők teljesítménye domborítja ki, akik remekül veszik a feladatot, annak ellenére/azzal együtt is, hogy énekhangjuk nem a sajátjuk – hivatásos operaénekesektől kölcsönözték. A film többi szereplője ellenben nem hivatásos színész, hanem operaénekes vagy táncművész.
Mundruczó egy klasszikus zenei műfajt hív segítségül, hogy újraértelmezzen egy több száz éves történetet. Lapunknak elmondta: nem sznobizmus, hogy az operához fordult, hiszen valóban imádja a műfajt, és sajnálja, hogy manapság ennyire a háttérbe szorult ez a zene.
A rendező az októberi magyarországi bemutató tervét is elárulta: a Művészetek Palotájába tervezik az első vetítést, ahol élő nagyzenekar és operaénekesek kísérnék a filmet.