2020. szeptember 19. szombatVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Bunkerbéli végnapok: mitől háromdimenziós a Führer?

B. A. M. 2005. június 14. 16:23, utolsó frissítés: 13:14

A világpremiertől jócskán lemaradva a hazai mozik műsorán a nácibarát hangvétellel vádolt #i#A bukás#/i#.






Majnem egy évvel a film németországi bemutatója után a romániai mozik is műsorra tűzték a Hitler végnapjait bemutató A bukás című filmet.

Az alkotás eddig Európa-szerte telházakat vonzott, Németországban például – holott négyszáz moziban kezdték el vetíteni a filmet– a 2004 szeptemberi bemutató után négy hónappal még mindig csak hosszas sorbanállás után lehetett mozijegyhez jutni.


Olivier Hirschbiegel filmjét május végén elhúzódó vita után Izraelben is bemutatták; ott ugyanis hosszú hónapokon át nem sikerült forgalmazót találni, végül – miután két próbavetítésen az izraeli nézők többsége a bemutatás mellett szavazott – a Lev mozihálózat vezetője a film vetítése mellett döntött.



A film

A bukás (Der Untergang) Hitler utolsó napjait meséli el egy fiatal gépírólány, Traudl Junge szemszögéből. Miközben az utcákon dühöng a halál, Hitler a Harmadik Birodalom teljes pusztulását a bunker falai között éli át.

Jóllehet Berlint már lehetetlen tartani, a Führer mégis tiltakozik a búvóhely elhagyása ellen, és végül – mint tudjuk – öngyilkosságba menekül. Junge egyébként valós személy, életéről 2003-ban André Heller és Othmar Schmiderer készített díjnyertes dokumentumfilmet Hitler titkárnője címmel.

HIBA (Itt a bongeszo egy flash-t kellett volna megjelenitsen).


Bernd Eichinger forgatókönyvíró sokat merített egy német történész, Joachim Fest azonos című könyvéből (Fest Hitler legavatottabb biográfusainak egyike). Eichinger főleg a szemtanúk Fest által lejegyzett visszaemlékezéseit emelte át a forgatókönyvbe.

A 150 perces opusz 13,5 millió euróba került, s pikantériája, hogy az összeomló Berlinre hasonlító külső színhelyeket a stáb a 900 napos leningrádi blokád színhelyén, vagyis Szentpéterváron találta meg. Ott is forgattak, orosz katonákat öltöztettek náci egyenruhákba – a környékbeliek némi megrökönyödéssel tapasztalták, hogy egy Hitler-szerű figura sétál utcáikon, míg meg nem magyarázták nekik, miről van szó.


Hitler másmilyen portréja

Az Olivier Hirschbiegel rendezte film emberként mutatja be Adolf Hitlert – sokan éppen ezt róják fel bűneként.

"Szakítani akartunk az eddigi leegyszerűsítő ábrázolásokkal. Hitlert csak szörnyetegnek láttuk, pszichopatának, karikatúraszerű figurának. Megpróbáltunk úgymond háromdimenziós portrét készíteni róla, mert a különböző beszámolókból tudjuk: képes volt megnyerő is lenni. Képes volt egy egész népet barbárságra csábítani, egy szörnyeteg ilyesmire sohasem képes" – nyilatkozta a rendező.



És valóban: a humánus jellemrajz átjön a filmvásznon. Hitler emberi arca megannyi jelenetben hangsúlyozott: ilyen például étkezési rituáléinak alapos bemutatása, vagy az, ahogy megtermett németjuhászával foglalkozik.

Titkárnőjével való viszonyában is ki-ki tűnik emberi arca, mint ahogy ez Eva Braunnal való kapcsolatában – bár ez többnyire csak sejthetően – is megmutatkozik. A film Hitlere képes az örömre, a szomorúságra, a mosolyra, a csalódottságra, a dührohamokra is.

Rögeszmés küldetéstudata béklyójában a Berlint körülvevő, egyre szűkülő ostromgyűrűben mindenkit a pusztulásba csábít. Ez a küldetéstudat a náci ideológia felsőbbrendűségéből táplálkozik, s az antiszemitizmus talaján az emberi élet mély megvetésével társul. Azzal, hogy az ügynek mindenféle emberi áldozattól függetlenül győznie kell, akkor is, ha már a helyzet túlmutat a mindenen, ami racionalitással, moralitással megragadható.

A film ereje korántsem jönne át a vászonról Bruno Ganz alakítása nélkül. (Ganzra Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjéből is emlékezhetünk, ahol a kalandvágyó, földreszállt angyalt játszotta).

Bruno Ganz remegő kezű, rettegő, roncs Hitlere annyira tökéletes, hogy – amint azt az Index kritikusa megjegyzi – “valószínűleg ijesztő eredményeket érne el, ha ebben a sminkben politizálni kezdene”.



Erények és hibák

A film erényeinek egyike a háborús halál realisztikus ábrázolása, melyet Spielberg Ryan közlegényből ismerhetünk. A berlini harcok csonkolt végtagokkal, vérrel és haláltusákkal ötvözött naturalisztikus jelenetei a bunker történéseit ellenpontozzák.

Ugyanakkor szükségtelennek, fölöslegesen hatásvadásznak tűnik a gyermekek utcai harca – különös tekintettel a középpontban álló gavroche-i (ugyanakkor valamelyest nyilasmisis) figura gyakori feltűnésére. Talán a film végét is röviebbre foghatta volna a rendező, a titkárnő története – bár ez foglalja keretbe a sztorit – a Führer halála után rövidebben vélhetőleg érdekfeszítőbb lehetne.




Megoszló vélemények

A kritikusokat megosztotta a Bukás. A film nagy erényét, az emberarcú ábrázolásmódot elismerő kommentárok mellett markáns ellenvélemények is születtek. Ezek közül is az egyik legerőteljesebb Wenders meglátása.

A rendező a Die Zeitben megjelent kritikájában dühöngve jegyezte meg. “A szentségit! Miért nem mutatják a pillanatot, amikor az a disznó végre halott? Miért e tiszteletadás, melyben a filmben tömegesen elpusztulók nem részesülhetnek?” Szerinte a filmnek nincs véleménye, a néző a film által ábrázolt időszakot “a tettesek szemével kezdi látni, vagy legalábbis valamiféle megértést tanúsít irántuk.”




Forrás: Index, Cinematrix, Magyar Narancs, IMDb

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS