2023. március 26. vasárnapEmánuel
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Meleg western vagy egyetemes szerelmes mese?

fordította: Balázsi-Pál Előd 2006. január 19. 15:32, utolsó frissítés: 15:32

Az amerikai kritikusok többsége több mint lelkesen fogadta az idei filmdíjak nagy esélyesét.






A Brokeback Mountain diadalmenete Velencében kezdődött, ahol elnyerte az Aranyoroszlánt, és úgy tűnik, mindeddig töretlen: a Golden Globe-on a legjobb film, legjobb rendezés és legjobb forgatókönyv kategóriában is befutott, így az Oscar-gála legnagyobb esélyesének számít.

A kritikusok mellett a közönség is lelkes: a hat hete bemutatott alkotás több mint 32 millió dolláros bevételével felkerült az amerikai box office 10-es topjára – annak ellenére, hogy aránylag kevés moziban vetítik. És még a filmes honlapok fórumaiban is agyondicsérik.


jonathan rosenbaum, chicago reader: Két cowboy (Jake Gyllenhaal, jó, és Heath Ledger, kitűnő) egy szenvedélyes éjszakát töltenek együtt 1963-ban, miközben juhokra vigyáznak a hegyekben, majd kapcsolatukat tragikusan titkolva élik le amúgy hetero életüket.

Annie Proulx novellájából Larry McMurtry és Diana Ossana írt forgatókönyvet; az Ang Lee rendezte film tipikusan olyan ízes, könnyfacsaró alkotás, amelyet gyakran túlértékelnek és elhalmoznak díjakkal, mivel toleranciaszintünkre és érzékenységünkre nézve hízelgő. Lee a két férfi elpazarolt életére, és házastársaik, rokonaik szívet tépő fájdalmára összpontosít, de van benne némi sóvárgás a mainstreamen kívüli, szégyentelen homokos-történetek iránt is.

peter travers, rolling stone: Ang Lee kihagyhatatlan és felejthetetlen Brokeback Mountainje olyan erővel hat, mint egy szívlövés. A film egy mérföldkő és diadalmenet Heath Ledger és Jake Gyllenhaal számára, akik mély érzelmeket hoznak ebbe a kihívóan erotikus szerelmi történetbe, amely két wyomingi farmerlegényről és azokról a külső és belső erőkről szól, amelyek a vágytól a tagadásig hajtják őket.

Lee és tehetséges operatőre, Rodrigo Prieto vizuális költészetté alakítja Proulx tömör prózáját. A kanadai Albertában forgató Lee elkerüli a banális, képeslapszerű ábrázolást, és megtalálja a szépséget és a borzalmat a természetben, amelyek visszatükrözik a két férfi színes és néha heves kapcsolatát.

mick lasalle, san francisco chronicle: A két fickó szerelmes egymásba, de soha nem tudhatjuk igazán, hogy azért szerelmesek-e, mert gayek, vagy azért gayek, mert szerelmesek egymásba. Lehetséges, hogy ha soha nem találkoztak volna, egyikük vagy mindkettejük heteroszexuálisan élte volna le az életét.

Mivel egymás iránti vonzalmuk nem a szexuális orientációjuk elkerülhetetlen következményeként van meghatározva, hanem mint egy olyan dolog, ami egyszerűen megtörténik köztük, annyira elválaszthatatlannak látjuk őket egymástól, akárcsak Rómeót és Júliát. Elképzelhetetlen, hogy bármelyikük találhatna holnap vagy tíz év múlva valaki mást maga mellé.

Az ötlet – két Marlboro man szexel egy sátorban – önmagában is a hagyományos amerikai férfiasságról kialakult kép kifordítása. Paszulyt főznek, rodeós sztorikat mesélnek, csupa olyan dolog, amit a cowboyok általában tesznek. Hagyományos western-cowboyok, így nem átültethetők, és ez még bonyolultabbá teszi szerelmüket. Nem lehetsz gay egy nyugati kisvárosban 1963-ban, és nem lehetsz cowboy New Yorkban vagy San Franciscóban.



kenneth turan, los angeles times: A Brokeback Mountain azért határokat áttörő film, mert nem az. Egy mélyen átérzett, érzelmes szerelmi történet, amely az emberi szív feltérképezetlen, rejtélyes útjait követi, mint annyi mainstream film tette korábban. A különbség csupán annyi, hogy a két szerelmes itt férfi.

A sztárokat felvonultató, homoszexuálisokról szóló filmek természetesen nem újak; egyiküknek, az 1993-as Philadelphiának köszönhetően a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart is megkapta Tom Hanks. De ezeknek a filmeknek mindig határozott, elfogult védőbeszéd-jellegük volt, így olyan érzést keltettek, hogy inkább egy jó cselekedetet akarnak tenni, mintsem egy jó történetet elmesélni. A Brokeback Mountain viszont ahelyett, hogy a másságot hangsúlyozná, úgy kezeli a történetet, mint egy bármilyen románcot, és ezzel teljesen újat hoz.

rene rodriguez, miami herald: Ang Lee kimondhatatlanul szomorú drámája nem csak film, hanem popkulturális esemény. A “gay cowboy film”, ahogyan a forgatás kezdete óta aposztrofálják, már seregnyi díjat és jelölést söpört be, a Saturday Night Live három különböző tréfájának volt a tárgya, és egy David Letterman-topot is ihletett.

De ehhez a megrendítő, okos és szövevényes filmhez – amely az év legjobbja – szerény elvárásokkal kell közelíteni. Lee hozzáállását ehhez a kényes témához melankólia, metaforák és apró, sokatmondó rezgések itatják át, amelyek a finomságot részesítik előnyben a felkiáltójelekkel, az egyszerűséget a fellengzősséggel szemben. Nem dörömböl, hogy engedjük be, hanem beoson a szívünkbe.

anthony lane, the new yorker: Ang Lee új filmje egy szerelmi történet, amely 1963-ban kezdődik, és soha nem ér véget. (…) Hőseink egyszer sem ejtik ki a szerelem szót, ahogyan szégyenérzet vagy kíméletlenség sem társul vágyukkal. Valójában nem a szodómia az, ami zavarhat egyes nézőket, hanem az a sugallat, hogy Ennis és Jack szellemét ártatlanság, szűziesség hatja át, amelyet a társadalom igyekszik megszentségteleníteni és leigázni.

carrie rickey, philadelphia enquirer: Ennis szerepében Ledger annyira zárkózott, hogy úgy motyog, mintha a szája be lenne drótozva; az érzelmei mindenesetre be vannak. Ledger Ennise ugyanazt a fogas kérdést hordozza magában, mint a westernek Bronco Billy és John Wayne óta: a kemény, hallgatag fickók testesítik meg az erőt és az akciót, vagy az erő és a hallgatagság az érzelmi rövidzárlat tünetei? Lee az utóbbira szavazna.

Míg Gyllenhaalnak játékos kiskutyaszemei és energiája van, Jack-alakítása a bajusznál, a barkónál és a sarkantyúnál ragad le, és nem ér Ledger nyomába.



michael sragow, baltimore sun: Oscar Wilde meghatározásában a homoszexualitás “az a szerelem, aminek nem szabad kimondani a nevét”. A Brokeback Mountain gay western-történet főszereplője valószínűleg ki sem tudná ejteni helyesen a szót.

Heath Ledger, ennek a túl hosszú és túl udvarias mesének a sztárja kifejező alakítást nyújt Ennis del Mar szerepében. Ledger kurtán, torokhangon szólaltatja meg a szereplőt, szájából száraz köhögésnek hangzana a homoszexuális szó.

A film annyira meg akarja kedveltetni magát, hogy vagy teljesen magával ragad, vagy mély, erotikamentes álomba süllyeszt. A harmadik alternatíva, a kifütyülés a vetítésen tapintatlanság lenne azokkal szemben, akik épp könnyeiket törölgetik.

A romantika döntetlenre mérkőzik a sztoicizmussal, és a film egyre statikusabbá válik. A Brokeback Mountain, egészen a kvázi-kétértelmű gyilkossággal való zárásig, annyira közel áll egy csendélethez, amennyire csak emberi karakterekkel ez lehetséges.

phil hall, film threat: Készen állsz egy ki Buzi-a-farmon-ra? Felizgat és türelmetlenné tesz az a lehetőség, hogy megnézheted Heath Ledgert és Jake Gyllenhaalt, amint úgy tesznek, mintha közösülnének?

Nem? Nos, ha kihagyod Ang Lee Brokeback Mountainjét, rendben van – nem veszítesz sokat. A nagy hűhóval beharangozott gay cowboy melodráma egy élettelen csalódás.

A két férfi kapcsolata sokkal inkább testiség, mint gondoskodás. Nincs köztük kapcsolat az összefekvéseiken kívül, és az együtt töltött időt egy pillanatig sem teszi emlékezetessé semmi, ami az őszinte szerelemre hasonlítana. A gond valószínűleg nem a forrásanyaggal, hanem az elégtelen színészi alakításokkal van – Ledger fura hangon dünnyög, és alig emeli fel tekintetét a földről, Gyllenhaal pedig egy szörnyű, magas hangon előadott cowboy-tónusban beszél, miközben arról próbálja meggyőzni a nézőket, hogy színészkedik.

A Brokeback Mountain nagy erőfeszítéseket tesz a gay sztereotípiák elkerülésére, de ugyanannyira sértő tájegységi előítéleteket használ. A filmben minden texasi vulgáris és lompos öltözékű, a wyomingiak csak álldogálnak, mint a zombik, és olcsó ruhákat viselnek, a mexikóiak elhanyagoltak és szexéhesek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS