2020. szeptember 19. szombatVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Cowboyszerelem: túl egy mítoszon

Botházi Mária 2006. március 02. 12:54, utolsó frissítés: 12:22

Ang Lee többszörösen díjazott filmje rendkívüli erővel hat. #b#Csöndes.#/b# Lassú. Nyugodt. Mégsem hagy hidegen.





Nem könnyű érzelmes történetet hitelesen filmvászonra vinni – a Brokeback Mountain rendezőjének, Ang Lee-nek ez mégis sikerül. A cinikus korszellem – legalábbis a USA-n kívüli – korántsem kedvez a hollywoodi habokból előbukkanó homoerotikus szerelmi történeteknek.



Ám a tajvani származású, Amerikában alkotó Ang Lee (Étel, ital, férfi, nő, Tigris és sárkány, Hulk) hihetetlen könnyedséggel képes táncolni a sztori és tengeren túli filmes hagyományok-adta borotvaélen, anélkül, hogy a film átbillenne ragacsos, barbirózsaszín érzelgősségbe.




Az Aranyoroszlán és Aranyglóbusz-díjas

Brokeback Mountain (a címet meglehetősen szerencsétlenül Túl a barátságonra fordították) két cowboy, Jack Twist (Jake Gyllenhaal) és Ennis Del Mar (Heath Ledger) húsz évig tartó, beteljesületlen szerelmét meséli el.



A történet (vélhetőleg korántsem véletlenül) 1963-ban indul – zűrös év ez az Egyesült Államok történetében, ekkor ölik meg John F. Kennedy elnököt, a vietnami beavatkozás egyre komolyabbá válik, ez a jólét, biztonság és prüdéria, illetve az elkövetkezendő évek nyughatatlan, bizonytalanságérzettel teli, teljes szabadságot hirdető mozgalmai közötti tudathasadásos állapot időszaka.


E kor amerikai társadalma nem tűri

meg a másságot, kirekeszti az eltévelyedőket – következésképp másként csak a társadalmon kívül lehetne élni. Ehhez viszont bátorság kell. Jack képes lenne meghozni az áldozatot, ám Ennis neveltetése, megrázó gyerekkori emléke okán (apja kivégzett, megcsonkított homoszexuális férfi teteméhez vitte el őt bátyjával, mintegy intő példaféleképpen), később családját óva ragaszkodik a bevett normák szerinti, egyre üresebbé váló kirakatléthez.

Így hát kapcsolatuk néhány hétvégi lopott találkozás, amelynek Jack hirtelen bekövetkezett halála vet véget, s amely után végül Ennis mégis kirekeszti önmagát a társadalmi sodorból.








A film rendkívüli erővel hat,

amely valami különös törékenységgel párosul. Ereje egyik alappillére – akárcsak a történet alapjául szolgáló Pulitzer-díjas Annie Proulx-novelláé – kétségtelenül a cowboy, mint a hős, tökéletes, igazi férfi-mítoszának ledöntése.

Meleg cowboyokról szóló filmet még nem láttunk (a mozit meleg westernként emlegetik következetesen, de semmi nincs az alkotásban, ami egy westernfilm sajátja, hacsak az nem, hogy a főszereplők veszkó-szerkót hordanak és egy nyár erejéig birkapásztorok voltak), de persze, a történet újdonsága még korántsem elegendő az alkotás különleges sikeréhez.

Mindkét főszereplő kiválóan alakít – valamiféle természetes őszinteséggel átitatott elemi erő bontakozik ki játékukból.

A huszonhét éves ausztrál színész, Heath Ledger megkapó hitelességgel jeleníti meg a szégyenlős, befele forduló, állandó bűntudattal élő, keveset beszélő, de vonzóan szimpatikus, érzékeny és – miért ne? – érzéki Ennis Del Mart. Egy tekintet, egy mozdulat, egy arcrándulás, testtartás többet kifejez nála sok oldalnyi gyönyörűen megírt és előadott szövegnél.




Egyébként, ha már itt tartunk:
a Brokeback Mountain a csend filmje.

Sokszor hosszú percekig egyetelen szó, de zene sem hangzik fel – csak a képek kiegyensúlyozott egymásutániságából kibontakozó történet, és ami amögött van.

A Brokeback Mountain ugyanakkor a lassúság, a nyugalom és az egyszerűség filmje is, olyan alkotás, amely azzal mond sokat, hogy nem törekszik erre. Ez az, amit a törékenység szóval írtunk le fennebb: a tisztaság, az őszinteség és a természetesség adta törékenység bontakozik ki az alkotásból, ha úgy tetszik, az igaz szerelem szépségét állandóan kísérő törékenység.





Nehéz dolga van a filmről írónak, ha szavakba kívánja önteni a vásznon kibontakozó férfiszerelem milyenségét: talán az a legegyszerűbb, ha a film megtekintését ajánlja az olvasónak, mert – mondtuk már az elején – Ang Lee jól táncolt azon a bizonyos borotvaélen, s nekünk ez már nem biztos, hogy sikerül.


Annyit talán mégis leírhatunk:

két férfi szerelme ugyanolyan, mint férfi és nő szerelme, ezt mondja a film, ugyanolyan vívódásokkal, vágyakozásokkal, könnyekkel és lebegő boldogsággal kísért.

Ami talán nagyobb katarzist vált ki a nézőből, mintha szokvány-szerelmi történetet látna, az ennek tiltottsága, az elfojtottság nyomán felfakadó érzelmek sodrása, hosszú várakozások után létrejövő találkozások egymásbakapaszkadó héja-násza.

Ebben a filmben minden klappol, minden együtt van, minden egymásra hangolódik különleges effektek, hirtelen vágások, mesterséges, vagy legalábbis akként ható ingerek nélkül. És mégis, tetszen vagy sem, egyvalami bizonyos: nem hagy hidegen.





Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS