2020. október 1. csütörtökMalvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Metálhangya, reklámfenék

szerk. 2008. július 24. 14:06, utolsó frissítés: 2008. július 23. 19:24

A Félsziget kezd egyre inkább brit gentlemenek ötórai teázásához hasonlítani: állandó téma az időjárás, és nagy a gyanúm, hogy továbbra is az marad. #b#[plusz 2 miniinterjú]#/b#





Hamar kiderült, mi a legrosszabb dolog az idei Félszigeten: persze hogy az eső. A második legrosszabb pedig ennek következménye, a sár. A második nap délelőttjén végignézve a területen és a sáros cipőkön, az is lehet, hogy fordított a sorrend. Ami viszont jó: hmmm... egy csomó koncert.


Például a Pannonia Allstars Ska Orchestra, amelyre beindult a sárdöngölés a Maros színpad előtt, vagy a Kispál és a borz, amire sárban dagonyáztak az emberek, vagy az Omul cu şobolani és a Luna Amară, ahol érződött a kemény rajongói mag jelenléte. És Adam Freeland, aki elképesztő bátorsággal nyomta bele a rockinfúziót az elektronikába, igazi tombolást idézve elő, amelyben egyesek headbangeltek, mások technósan aprítottak, a lényeg, hogy a Kiss Arénában nem volt álldogálás.



Akiket kicsit sajnáltam, azok a Balkan Fanatik és a the Amsterdams. Mindkét csapat zenéje meggyőző, de elég távol állnak attól, hogy erdélyi rajongóbázisról beszélhessünk esetükben, így,


a közönség számára ismeretlen számokkal

pedig ezerszer nehezebb kicsalogatni az esőbe az embereket. Koncertjeik ettől függetlenül ütöttek, a BF-nek a végére sikerült is a bravúr, hogy új arcokat csaljon a színpad elé.



A Fading Circles még esőmentes koncertjére mintegy ötvenen gyülekeztek a Weekend Színpad előtt; a fesztivált lassan beterítő sötétszürke felhőkre fittyet hányva lassan megtelt a tér feketepólós ifjúmetálosokkal. A magyarországi Subscribe metálzenéjére menetelő hangyák a sajtósátorban már az a jel volt, amelyet nem kellett volna figyelmen kívül hagynom: fotózás helyett el kellett volna ugrani az esőkabátért. Így az este hétkor végül csakugyan eleredő eső a képernyő előtt talált.



A netsátor előtt piros Góliátok táncoltak rendületlenül, míg egyre többen inkább a benti üldögélést választották. Mégis, valahonnan bulizó tömeg kerekedett a színpad előtt, rendületlenül ropták a sártengerben. Az eső elleni stratégiák egyikét hímnemű metálosok alkalmazták: meztelen felsőtesttel, a zene révületében


megejtették egyúttal az esti zuhanyzást is.

A klasszikus védekezési módszer az esőköpeny és az esernyő: a gond az, hogy a fejrázástól a csuklya minduntalan lecsúszik, ugrálni és táncolni pedig egy esernyővel a kézben kevéssé felszabadító érzés. Ázzon hát a póló, első nap még mindenkinek tele a zsákja száraz ruhával.

Ilyenkor nemcsak divathóbort a bakancs és gumicsizma, mint a szokványos nyári lábrohasztó melegben: irigykedve figyelem a magasszárú lábbelikben flangálókat. Talán még egy magassarkú-talpú holdjárót is elfogadnék, tíz centitől felfelé: ekkora ugyanis a sár.



Kispál-fanatikusok szivárognak a Weekend Stage elé, gyorsan elérik a kritikus tömeget, hogy már a színpadról is elégségesnek tűnjék a számuk. A langymelegek és lélekben harmincasok sátrak alól, tisztes távolból figyelik a bulizókat. Közéjük tartozom; beázott a bal cipőm. A toi-toi előtti sorban kitárt karral, a felhőkre emelt arccal egy lány áll egy szál pólóban, barátnőjét várja, szép lenne, ha Kispálra kéz a kézben elrohannának. Ehelyett a sörsátrak felé veszik útjukat.










A Kiss Arénában valami nagyon jó megy

– kábé tíz perc múlva derül ki, hogy Şuie Paparude. Itt a kinti eső nyomát legfeljebb a sáros padló őrzi, de egyeseket az sem zavarja: ropják rajta mezítláb. A Şuie még a szokásosnál is jobb egy kicsivel. A fost odată, ca-ca-ca niciodată – a tömeg tombol, csak a reklámfenekű táncoslányok egyike fáradt el, de sebaj, nemsokára lejár a műszak. A Pentru inimi-t a végére hagyják, a közönség viszont ráadást követel. A padlón kiválóan lehet dübörögni, és amikor kellő mennyiségű ember csinálja, a Şuie is visszajön egy ráadás erejéig.

Aztán ügyesen átfolynak Adam Freelandbe, de a váltás nem mindenkinek tetszik. Aki viszont marad, nagyon energikus breakbeatet kap, amihez a Şuie Paparude kiváló bemelegítés volt. A tempó nem lassul még ideiglenesen sem, ez azonban körülbelül egy óra múlva már eléggé fárasztó.


Sebaj, odaát, a Maros Színpadon hangol a colorStar. A színpad előtt méteres a sár, nem is merészkedik oda senki, amíg Keleti András külön oda nem invitálja a közönséget. Az egész végig egy zártkörű buli méreteit és hangulatát idézi.


Oda-vissza párbeszéd színpad és közönség között,

lehet számot kérni, és meghallják a buzdító szöveget is (lásd: Nyomjátoook!). A pár tucatnyi publikum sarat dagaszt, vagy diszkréten bólogat hátrébb, a fűben, esetleg éppen egy padon ülve hallgatózik.

A colorStart nem is éjjel háromkor, hanem hajnalhasadáskor kellene hallgatni: a napkelte kísérteties színeihez tökéletesen passzolna a stílusuk, és a Morning Call című daluk nemkevésbé. Aki nem bírta ki ébren, vagy máshol volt, bánhatja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS