2020. október 1. csütörtökMalvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Inkább a nyulaknak zenélnének

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2008. augusztus 01. 16:06, utolsó frissítés: 2008. július 31. 15:28

A Kistehén Tánczenekarban rettegnek a félelmetes vadtehéntől, de azért szeretik a Hargitát, meg a cinizmusmentes mondatokat.



Érthető, hogy Kollár-Klemencz László nem szereti a Kistehén Tánczenekar nevét, az eredeti, Zene a nyulaknak megnevezés használhatóbbnak tűnt számára.

Félszigetes fellépésük előtt az újságírók rögtönzött hülye kérdések versenyét szerveztek vele, amiben a legelőkről, a kistehén-trágyáról és a bocikról is szó volt. Mi inkább a medvékről kérdeztük, miután elmesélte, hogy csapattársa éjjel bepánikolt, mert medvének nézett egy tehenet. Meg azt is elárultuk neki, hogy egy rajongójuk már lefordította dalaikat japánra.



A Kistehénnek ez volt az első hete Erdélyben. Hogy tetszik?



– Én már vagy ötödször jöttem ide. Sőt, annyira nem első, hogy most, amíg itt voltunk, felmentünk a Hargitára Levivel, aki Magyarországon élt egy darabig, de csíkmadarasi, tehát csíki gyerek, és szerinte jobban ismerem a Hargitát, mint ő. Ennek ellenére ketten tévedtünk el, úgyhogy egyikünk se ismerte nagyon a Hargitát.

Más erdélyi vidéket nem nagyon ismerek, de már egész jól kezdem megismerni a Csíki-medencét. Annak ellenére, hogy már teljesen más, mint egy vagy két évvel ezelőtt volt, még mindig olyan letűnt időnek az utolsó pillanatait lehet itt látni, ami lassan már elvész Európából meg a világból is.

Mindez a fejkendős néniken, a tehéncsordákon, az öreg traktorok puffogásán, a szekereken keresztül a faelhordásig, addig, ahogyan az emberek gondolkodnak, ahogyan vendéget fogadnak, ahogy hozzáállnak, ha kérsz valamit tőlük. Ahogy az emberek a Szent Anna-tó partján beszélgetnek, amiről beszélgetnek. Nagyon emberien beszélgetnek, akár nőkről, akár piázásról, bármiről.

Magyarországon nem: ott az emberek elhúzódnak egymástól, feszültség van, hiába ülsz oda valaki mellé, szinte érzed a taszítását – ha nem családtagod vagy barátod, nem fog veled barátkozni. Itt van egy nagy nyitottság, befogadás a más és idegen iránt, és én úgy éreztem magam a Szent Anna partján egyik nap, amikor fürödtünk, mintha Magyarországon gyerekkoromban, a hetvenes években lettem volna mondjuk a Balatonon.

Egyszerűen egy teljesen más világ, ahol az emberek értelmesen beszélgetnek, érdeklik őket a világ dolgai, meghallgatják a másikat, nincs az a cinizmus, az a távolságtartás, ami Magyarországon megvan. Nincs cinizmus a mondatokban, amiket egymásnak mondanak, még hogyha humor itt is van, élesen fogalmaznak egymással is, de nagyon emberségesen, tisztességesen. Ez már nagyon eltűnt nálunk, és sajnos attól tartok, hogy itt is hamarosan el fog tűnni.



Igaz, hogy a Kistehén keveri a tehenet a medvével?

– Igaz, hogy a Kistehénnek vannak olyan tagjai, akik a medvét tehénnek nézik, és a tehenet medvének. A Hargita lábánál ugye ott lent legelnek a tehenek, és éjszakánként lejár a medve. Ott, ahol voltunk, lejött két héttel előtte is a medve, hogy elkapjon egy tehenet, de aztán elhajtották a kutyák.

De én arra gondoltam, hogy milyen szép lenne, ha a medvék legelnének lent a völgyben, és a medvék lennének bent a házakban, és a félelmetes vadtehén lakna fent a Hargitán, és az jönne le elkapni néha egy-egy medvét. Hogy nézne ki egy ilyen tehén? És amikor mennénk az erdőben, és megjelenne egy-egy tehén, na ettől félnénk igazán. Igazán senki sem tudta elképzelni ezt az állapotot.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS