Francia-mauritiusi szerzőé az irodalmi díj
F. N. 2008. október 09. 16:59, utolsó frissítés: 16:24Az irodalmi Nobel-díjat Jean-Marie Gustave Le Clézio, a kémiai díjat két amerikai és egy japán kutató, a fizikait három japán tudós kapta.
Irodalmi díj: utazó kultúrák között
Jean-Marie Gustave Le Clézio egyedi helyet foglal el a francia irodalomban: egyszerre francia és mauritiusi, az angolszász irodalom alapos ismerője, az iskolák és divatok szélén mozog. A kritikusok egzotikusnak vagy meghatározatlannak titulálják, ő inkább az utóbbit szereti hallani. Első regénye, A jegyzőkönyv (Le Procès-Verbal) 1963-ban jelent meg, Le Clézio akkor volt 23 éves.
Most 68, és mintegy harminc kötetre rúg eddigi munkáinak száma. A francia irodalom egyik legtöbbet fordított alakjának tartják, magyar nyelven is több regénye jelent meg. Műveiben ökológiai félelmeinek ad hangot, lázad a nyugati racionalizmus intoleranciája ellen, és rajong a dél-amerikai indiánokért, akiknek kultúráját fiatalon felfedezte és egész életére nézve meghatározónak tarja.
Szabadon, kötöttségek nélkül mozog, egyik kontinensről a másikra, különböző irodalmakból és kultúrákból származó ötleteket és képeket olvaszt eggyé. A kritikusok kiváló mesélőként és gazdag fantáziájú szerzőként emlegetik, ugyanakkor nehezményezik azt, hogy Le Clézio távol marad a francia irodalmi élettől.
Egyesek azt feltételezik, hogy az olvasóival szembeni távolságtartás arra szolgál, hogy növelje az író titokzatosságát és ezáltal hírnevét is. Ugyancsak negatívumként róják fel az írónak, hogy műveiben ugyanazok az alapgondolatok és szereplők jelennek meg újra meg újra, illetve hogy túlságosan is a saját életére összpontosít regényeiben. Regényeiben gyakori főszereplő a modern élettel és technológiával barátkozó, a városi környezettel konfliktusba kerülő ember.
Nizzában született 1940 április 13-án, egy Mauritius szigetére emigrált breton család leszármazottjaként. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor elkísérte édesanyját Nigériába, az ott dolgozó orvos apjához. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tanult, katonai szakszolgálatát Thaiföldön végezte, de onnan hamar kiutasították és Mexikóba vezényelték, mert elítélte a gyermekprostitúciót.
A mexikói indián történelem és mitológia annyira megragadta, hogy e témából írta történészi disszertációját. Mindössze húsz éves volt, amikor feleségül vette Rosalie Piquemalt, egy lányuk született. Második lánya már második házasságából született. Első regényéért a rangos Renaudot-díjjal tüntették ki.
1967-ben jelent meg a Terra Amata című, laza szerkezetű, szabad asszociációktól burjánzó könyve, a bizonytalan jövő előtt álló, de mégis szeretettel, bizakodással teli emberiség "önéletrajza", amelyet magyarra is lefordítottak.
A szélesebb közönség 980-ban, a Sivatag (Désert) című regénye megjelenésekor figyelt fel rá: a könyv az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be, nemkívánatos bevándorlók szemszögéből. 1994-ben őt választották meg a legnagyobb francia nyelvű írónak. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény.
A svéd királyi akadémia indoklásában "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek" nevezte.
Kémiai díj: fluoreszkáló fehérje
A kémiai Nobel-díjat idén két amerikai tudósnak: Roger Tsiennek és Martin Chalfie-nak, valamint egy japán kutatónak, Simomura Oszamunak ítélték oda a fehérjék kutatásában végzett munkásságukért, a zöld fluoreszcens protein (GFP) felfedezéséért és hasznosításáért.
Az akadémia kémiai Nobel-bizottságának indoklása szerint ez a fluoreszcenciára képes fehérje, amelyet első ízben az Aequorea victoria csendes-óceáni medúzából izoláltak, nagy jelentőségű a biokémia fejlődése szempontjából.
A GFP jelenleg a sejtbiológiai kutatók egyik legfontosabb munkaeszközévé vált, a fluoreszkáló fehérje ugyanis láthatóvá tudja tenni az élő szervezetek sejtjeit, azok változásait és mozgásait. A fehérjét így arra használják, hogy például megfigyelhessék az agysejtek fejlődését vagy romlását, vagy a rákos sejtek burjánzását. A GFP alkalmazásával a kutatók nyomon tudják követni az idegsejtek károsodását az Alzheimer-kóros betegek esetében, illetve láthatják, hogyan keletkeznek béta sejtek egy növekvő embrió hasnyálmirigyében.
A GFP-t Simomura izolálta először 1962-ben a csendes-óceáni medúzából. Ugyanakkor észlelte, hogy ez a sejt élénk zöld fényt bocsát ki ultraibolya sugárzás alatt. 1970-ben azt is kimutatta, melyik az a kémiai vegyület a fehérjében, amelyik elnyeli, majd kibocsátja magából a fényt.
Chalfie az orsógiliszta szervezete felépítésének tanulmányozására használta fel a fluoreszkáló fehérjét, hogy annak zölden derengő fényében láthassa a sejtekben zajló folyamatokat. Eközben elsőként sikerült átvinnie a GFP örökítőanyagát más szervezetekbe.
Tsiennek sikerült elérnie a 238 aminosavból álló GFP különféle aminosavainak kicserélésével, hogy a szóban forgó fehérje újabb színekben (pl. kékben és sárgában), hosszabb ideig és intenzívebben bocsásson ki fényt. A kutatók ma ennek köszönhetően különféle színekkel tudnak megjelölni különféle sejteket, ez pedig lehetővé teszi számukra, hogy egyszerre kövessenek nyomon több különböző biológiai folyamatot az élő szervezetekben.
Fizikai díj: miért nem tűnik el az anyag?
A fizikai Nobel-díjat az amerikai állampolgárságú Yoichiro Nambu és két japán állampolgárságú tudós: Kobajasi Makotó, illetve Maszkava Tosihidé kapta, a szubatomi részecskék kutatásában elért eredményeikért.
Nambu kapja a díjjal együtt járó 10 millió svéd korona (1 millió euró) felét a spontán szimmetriasértés a szubatomi részecskék fizikájában nevű mechanizmus felfedezéséért és leírásáért. Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide a szimmetriasértés eredetének felfedezéséért részesülnek a díjban és vele a másik ötmillióban.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Fizikai Nobel-bizottságának indoklása szerint a három tudós részecskefizikai felfedezései óriási mértékben elősegítették a természet megértését. "A szimmetriasértések elrejtették a természet rendjét egy látszólag kusza felszín alatt - írta indoklásában a bizottság. - Az a tény, hogy világunk nem viselkedik tökéletesen szimmetrikusan, mikroszkopikus szinten történő elhajlásoknak tulajdonítható".
A három Nobel-díjas fizikus munkássága által választ kaphat a tudomány olyan kérdésekre, mint hogy az anyag-antianyag párból hogyan válik dominánssá az előbbi, illetve hogy az ősrobbanás után elvileg azonos mennyiségben jelen lévő anyag és antianyag miért nem semmisítette meg egymást pusztán a szimmetria elve alapján?
Míg a tokiói sajtó egyöntetű lelkesedéssel fogadta a bizottság döntését, az olasz tudósok szerint igazságtalan döntés született a fizikai Nobel-díjról. Szerintük honfitársuk, Nicola Cabibbo is megérdemelte volna a rangos tudományos elismerést. Az olasz kutatók azzal érvelnek: a Nobel-díjjal elismert kutatásokat megalapozó felfedezés Cabibbo nevéhez fűződik, mert ő írta le először a kvarkok (az elemi részecskék egyik fajtája) viselkedését. Hasonlóan vélekedett a díjról a New Scientist londoni természettudományos folyóirat internetes kiadása is.
Orvosi díj: a méhnyakrák elleni oltás eredete
Az idei orvosi Nobel-díjat a víruskutatás óriási sikerének nevezte Nagy Károly professzor, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének igazgatója az MTI kérdésére. A díjat megosztva kapta három virológus: Harald zur Hausen német kutató a méhnyakrákot okozó humán papillómavírus (HPV), két francia tudós, Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier pedig az AIDS-vírus felfedezéséért.
Nagy Károly elmondta, amikor Harald zur Hausen először állította, hogy a méhnyakrákot vírus okozza, kijelentése nagy port kavart, és a kutató egész életét annak szentelte, hogy bebizonyítsa állítását. Munkássága sokban hozzájárult a nők körében második leggyakoribb rosszindulatú daganatot okozó HPV elleni oltóanyag kifejlesztéséhez.
A HIV-vírus felfedezésével kapcsolatban az 1980-as években nagy vita zajlott: mint arról Nagy Károly beszámolt, bár a vírust francia kutatók izolálták, nem voltak lehetőségeik azt megfelelően nagy mennyiségben előállítani, azaz tenyészteni.
A vírusfertőzés kimutatására szolgáló módszer így Amerikában született meg, ahhoz azonban a két államfő megegyezése volt szükséges, hogy az ebből származó bevételek egyformán illessék a két országot. Nagy Károly szerint a francia kutatók Nobel-díja annak jele: az akadémiai bizottság egyértelműen elismerte a franciák elsőbbségét ezen a téren.
A két utolsó, béke-, illetve gazdasági Nobel-díj kiérdemlőinek nevét holnap és holnapután teszik közzé.