2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Filmek, amiket eddig láttunk 6.

H. R., F. N. 2009. június 08. 16:59, utolsó frissítés: 2009. június 09. 10:20

A pár, ahol a pasi egereket tart, a csaj meg macskát; a kairói rejtély, a zavarosban halászó prosti, meg a sámánnak tanuló indiánkölyök.



Bal

(Links) Hollandia, 2008, rendezte: Esther Rots

Ez egy zavarbaejtő film, nem kell megijedni, ilyennek lett szánva – közvetíti Maarten van der Leeden producer a rendező üzenetét a Bal című film vetítése előtt. Ehhez képest a történet teljesen követhető, bár az szent, hogy a főszereplő, Dexter kissé furcsán viselkedik.

Annak ellenére, hogy végtelenül precíz figura, nagyon rosszul vezet. Ráadásul összetéveszti az új titkárnőt a munkahelyén a saját barátnőjével. Kettejük kapcsolatáról egyébként nagyon sokat elmond az, hogy míg Dexter egereket tart, Stella kedvence egy óriási macska. A film nagyon személyes megközelítésből foglalkozik két ritka betegség: az agnózia és a neglect szindróma tüneteivel, illetve azzal, hogyan tanulja meg valaki kiválasztani a hozzá illő párt.



A hangeffektusok, a furcsa zene sokat segít abban, hogy a néző átérezze: min is megy keresztül éppen a főhős. A rendező kedves iróniával és sok empátiával nyúl a kényes témához, a végeredmény pedig egy érdekes és szerethető film.


A másik Irina

(Cealaltă Irina / The Other Irina), Románia, 2009; Rendező: Andrei Gruzsniczki


Akárcsak a Fekete tenger című Federico Bondi alkotás, A másik Irina is a külföldön dolgozók nagyon aktuális témáját filmesíti meg, ezúttal az itthon maradók szemszögéből.

Irina férje, Aurel (Andi Vasluianu) egy őrző-védő cég alkalmazottja, éjjeliőr egy bevásárlóközpontban. Nem kereshet túl sokat, de fővárosi garzonjában mégis elvannak… Nehezen, de abba is beleegyezik, hogy felesége Kairóba menjen dolgozni pár hónapra. A második elutazás előtt Irina már ki sem kéri véleményét. És a sok balsejtelem valóra válik, bekövetkezik Aurel tragédiája: Irina öngyilkos lesz, és a valódi ok soha sem derül ki számára.

A film központi eleme nem is annyira a pikáns részletekkel, megcsalással és titkolózással dúsított történet, hanem Aurel végeérhetetlen kálváriája: hivatalból hivatalba küldik, napok, hetek telnek el, s ő még mindig nem tudja kideríteni, mi az öngyilkosság oka, hogyan került leszigetelt koporsóba felesége.

A Román filmnapok nagyfilm-díjával kitüntetett alkotás.


A rézbőrűek földje

(The Birdwatchers / La terra degli uomini rossi), olasz-brazil, 2008; Rendező. Marco Bechis


Karl May óta nem meglepő, hogy az indiánokról nem a hozzájuk közel állók készítenek jó alkotásokat. A TIFF-en vetített, koprodukcióban készült Rézbőrűek földjét például az olasz válogatásban helyezték el.

A játékfilmnek, bár feltehetően komoly dokumentáció előzte meg, és kényes kérdést feszeget, a globalizációkritikus filmekhez csupán annyi köze van, hogy militál. Kiáll a brazil őserdők rezervátumaiban nyomorgó őshonosok ügyéért, akik szokásaikat, hagyományaikat már szinte teljesen elfelejtették, megélhetésük érdekében turistáknak pózolnak vagy napszámosként keresnek kis pénzt.

A közösség két lánya felakasztja magát, a törzs visszavándorol régi földjére, ahol már aszfaltút és elkerített ültetvények teszik lehetetlenné a régi életmód folytatását. A jóslat-értékű álmokat látó fiú sámánnak kezd tanulni, de a szigorú követelményeket (ne egyen marhahúst, ne érjen lányhoz) nem tudja betartani. Az új körülmények között pedig nem csak a föld tulajdonosával való konfliktus vezet tragédiához: a részeges törzsfőnök fia szerelmi kudarc és generációs konfliktus miatt akasztja fel magát. A sámán-tanonc is megpróbálja követni pajtásait, de végül legyőzi a rossz szellemet. Kérdés, hogy történhet-e vele még valami jó.


Sporthorgászat

(Pescuit sportiv) Románia, 2009, rendezte: Adrian Sitaru


Enyhén szólva furcsa, amikor a vetítés kezdete előtt az egyik főszereplőt alakító színésznő arra kéri a közönséget: legyen türelemmel, amíg megszokja, hogy a kamera rengeteget imbolyog. Ám már az első percekben kiderül, hogy valóban, ennyi kamerarángatással a legelvetemültebb dogmás filmekben sem találkozik az ember – az érzékenyebb néző simán szédül.

Adrian Sitaru koncepciója az, hogy a kamera a szereplők látószögét imitálja – a kísérlet sikere és létjogosultsága megkérdőjelezhető. A Sporthorgászat ennek ellenére nem nézhetetlen: a három főszereplő, Adrian Titieni, Ioana Flora és Maria Dinulescu egyaránt nagyot alakít a szinte teljesen párbeszédekre épülő történetben.

Mihai (Adrian Titieni) és Lubi (Ioana Flora) piknikezni indulnak, ám útközben elütnek egy prostituáltat. Ana, aki időnként Violeta (Maria Dinulescu), nem sérül meg, és engesztelésképpen a pár magával viszi piknikezni. Hamar kiderül azonban, hogy Ana-Violeta túlságosan is szeret mások magánéletében vájkálni – innentől pedig muris helyzetek sorozatába bonyolódik a három szereplő. Mindez kameraállvánnyal filmezve ötből öt pontot kapott volna.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS