2022. január 26. szerdaVanda, Paula
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Jacko – mint társadalmi jelenség

Péter László 2009. június 29. 13:01, utolsó frissítés: 13:12

A siker kulcsa egyfelől a tehetség, másfelől a társadalmi változások és a bennük rejlő lehetőségek felismerése. #b#[+videó:#/b# így gyászolták Kolozsváron#b#]#/b#



Rosszul kezdődött a zenei világ számára a hétvége: ötvenévesen elhunyt az amerikai megasztár, a pop királya, Michael Jackson. Nem sokkal a beharangozott ötven koncertből álló fellépéssorozata előtt.

Néhány napja majdnem csak erről beszélnek a médiában, klipjeit non-stop játsszák a zenecsatornák, Jackson-slágereket sugároznak a kereskedelmi rádiók, újságok különkiadásokat szenteltek az esetnek, a rajongók spontánul utcára vonultak szerte a világban, a torrent-oldalakról milliók töltik le a koncerteket, zeneszámait, a statisztikusok pedig akkurátusan számolgatják, miben volt (és vélhetően marad is) csúcstartó. Beszédes, hogy az utóbbi napokban a Google keresőbe is a megasztár nevét pötyögtették a leggyakrabban, iTunes-ról lényegében csak a Popkirály számait vásárolják.

Tény, hogy a zenész nem csupán muzikális, hanem társadalmi szempontból is jelenség volt. Nem csupán ő volt fenomén, hanem az általa generált hatások, trendek önálló társadalmi jelenséget képeztek. Nemzedékek nőttek úgy fel, hogy gyermekszobájukban reggel nem a szülő, hanem az ő posztere volt az első látvány. Szerte a világon. Képmása az XXX generáció kulturális ikonjává vált, és vélhetőleg az is marad.


Miért volt/van ekkora sikere?

Több tényező együttállása „termelte ki” átütő hatását a kétségtelen tehetsége, zenei kreativitása, innovatív képessége és zsenialitása mellett. Ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele volt „uralkodásának”. Tehát egyfelől a tehetsége.


Szociológusok jól tudják, hogy a társadalom és a művészetek között igencsak szoros a kapcsolat. A művészek a társadalom tagjai, akiket a környezetükben végbemenő események és történések inspirálnak; végső soron a társadalomról üzennek valamit - festmények, rajzok, fotók, filmek, szobrok, dalok formájában. Ugyanakkor a társadalmi változások is kitermelik a maguk művészeti kifejezésformáit, művészeit.

Michael Jackson jó tehetséggel, jókor, jó helyen tudta megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek egyértelműen klasszissá tették. (Akárcsak Elvist korábban, csak Jacksont egy másik korban és egy újabb változás kontextusában). Másfelől tehát a felismert társadalmi változások és a bennük rejlő lehetőségek. A továbbiakban ezeket fogjuk felleltározni.


A hálózatok és kapcsolatok.

Jackson apja hatására gyermekzenészként kezdte, és 11 évesen lett a The Jackson 5 üdvöskéje. A zenére és táncra egyaránt hangsúlyt fektető fekete gyermekbanda eleve csak olyan helyen koncertezett, ahol olyan afroamerikai sztárok léptek fel, mint például James Brown vagy Stevie Wonder. Jól használták ki a már befutott zenészek társaságát: számos show alkalmával Cherrel közösen énekeltek, így érthető, hogy a szakma hamar felfigyelt a tehetséges fiúra. A CBS Records-szal kötött szerződés (1975) az első ligába való átigazolással ért fel, amit teljesen természetesen követett a szólókarrier.

Jackson ügyesen belépett az amerikai folklórba is, amikor 1978-ban a Madárijesztőt játszotta a The Wizz (Óz a nagy varázsló) című filmben, belopva magát a gyermekek szívébe, akik később tinédzserkorukban rajongók millióinak képezték a kemény magját, felnőve pedig a fizetőképes piaci keresletet. (A filmvilággal ekkoriban kialakított kapcsolatai később rendkívüli fontosak lesznek – a video korában). Michael ekkor kötött stratégiai partnerséget a zeneguru Quincy Jones-szal – az 1978-as Off the Wall platinalemez már ennek a konkrét terméke.


A megjegyezhetőség és sajátosság.

Michael Jackson teljes mértékben megfelelt egy nagyon fontos marketing szabálynak. Teljesen egyedi termék volt: kinézése, habitusa, tánca, zenéje teljesen sajátos volt, semmi mással nem lehet(ett) összetéveszteni. Sőt, ha látta-hallotta az ember, akkor végérvényesen megjegyezte magának. A Moonwalkról nem is beszélve…


A társadalmi változások.

Jackson igazi megasztárrá valamikor a nyolcvanas évek közepe-vége fele vált. Korábban nagyrészt Amerikára, illetve az angolszász nyelvterületre korlátozódott „hatalma”. Ebben az időben jelenik meg a kábeltévé és szatellites tévécsatornák, amelyek már globális skálán terjeszthették a műsoraikat. Ennek hatására tematikus csatornák jelennek meg, ezek közül rendkívül fontos az MTV színrelépése.

A zene ettől arrafele nem csupán hang, hanem kép is – a videoklipeknek köszönhetően. Michael a filmiparral korábban kialakított kapcsolatai révén komoly filmrendezőket tud mozgósítani, akik látványos klipeket rendeznek, jól kombinálva a zenei mondanivalót és hangzást a látványos, olykor sokkoló képi világgal. Jó példa erre a Bad. Aki még nem fogta az MTV-t, azokat a megint akkortájt rohamosan terjedő videón keresztül lehetett elérni. Magyarán, a technikai-technológiai változások jelentősen hozzájárultak a sikeréhez.

Továbbá, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes években a feketék egy jelentős része felfele mobilis: körükben gyors középosztályosodás megy végbe. Ez a közösség veszi az albumait, hiszen benne a maguk sikerét is viszontlátják, másfelől Amerikának is jól jön a rossz lelkiismeret (rabszolgatartás, szegregáció, diszkrimináció) kijavítására az a tény, hogy


egy fekete zenészt szerethetnek.

Ne feledjük, a kilencvenes években a multikulturalitás ideológiája és a pozitív diszkrimináció volt a „menő”. Jacksonnal meg jól lehetett igazolni, hogy a faji jogegyenlőség már tényszerű valóság.

Végül, szintén a nyolcvanas-kilencvenes években tombol a posztmodern, amit Jackson (és hadseregnyi stábja) okosan kihasznál. Feldolgozásra kerülnek a tipikusan posztmodern kérdések. A társadalmi problémák, szegénység, gyermekek jogai (We are the World, Heal the World); a nemek relativitása (a „gender-issue”, amit ő maga képvisel); a környezet kérdésköre (Earth Song); a faji tematika jelentőségének csökkenése (Black or White); elidegenedés (You are not Alone) olyan témák, amelyek a közösséget érdekelték, és amikre ő mozdult rá leghamarabb.

Nem csoda, hogy megasztár volt és maradt. Még hallani fogunk róla, az biztos.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS