2022. január 26. szerdaVanda, Paula
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Drum and bass-el köszöntötték az utolsó hajnalt a Félszigeten

Fülöp Noémi 2009. július 27. 16:01, utolsó frissítés: 16:53

A marosvásárhelyi fesztivál 58 ezer látogatóval zárt, a tegnap esti the Prodigy koncertre 19 ezren voltak kíváncsiak.



A horizont mögött derengő első napsugarakkal egy időben SKC és Mastif lekeverték az utolsó számot a Coke Terrace-on, az ott bulizó mintegy száz fesztiválozó nagy bánatára. Hiába tartott negyedik éjszakája a tombolás, bennük még mindig maradt energia némi drum and bass-hez.








Bár hajnali öt körül járt, a kocsmákban még zajlott az élet, néhányan csocsóztak, sokan csak ténferegtek fel-alá a sétányon, sokan pedig az óriási piros kólás babzsákokon köszöntötték a napot. A CokeLive Félszigetet a Miért sátorban zajló buli zárta – stílusosan, hiszen jó néhányan itt is kezdték a mínusz egyedik napon. A nagyszínpad előtti focipálya


leginkább egy elhagyatott csatatérre hasonlított,

ahol a harcban elvérzett söröspoharak százai hevertek, a takarítószemélyzetre várva. A színpadot magát már a Prodigy koncertje után elkezdték bontani, azaz körülbelül éjjel egy óta dolgoztak rajta, de még mindig nem voltak készen.

A the Prodigy nagyon ott volt – a tömeg nagyobb volt, mint Tieston, nagyobb, mint a Nine Inch Nailsen, ha ki nem nyitják a nagyszínpad előtti teret a hátsó kerítés eltávolításával, emberölés lett volna. A közönség az első perctől az utolsóig tombolt, bár a régi slágereket, a Smack My Bitch Up-ot vagy a Voodoo People-t fogadta a legnagyobb üdvrivalgás.

A fiúk vagy két órán keresztül úgy pattogtak körbe a színpadon, mint a gumbilabdák, a közönséget pedig All my romanian people (kb. Minden romániai emberem) stílusú szövegekkel szólították meg. Eközben a hátuk mögött valóságos fényorgia zajlott, a hangzás pedig még a töltésen is olyan volt, mintha az ember a hangfaltól egy méterre állna.


Kár, hogy olyan hirtelen fejezték be – az egyik szám végén se szó, se beszéd, eltűntek a színpadról, és többé nem jöttek vissza. Jól esett volna elköszönni. Mindegy, így is


nehéz volt elhinni, hogy ez itt valóban a the Prodigy,

Marosvásárhelyen, a Félszigeten. Koncert után az élelmesebb fesztiválozók széttaposott vagy éppen működő mobiltelefonokat, karórákat, szemüvegeket, öngyújtókat gyűjtögettek a nagyszínpad előtt.

De nagy buli volt a Tankcsapda is: az volt az egyetlen koncert a nagyszínpadon, amelynek közönsége nagyságrendekben egyáltalán összehasonlítható volt a négy nagy külföldi fellépőt fogadó tömeggel. Lukács Laciék a régi slágereiket hozták – na és a szokásos formájukat.

A Tankcsapda varázsereje abban rejlik, hogy nehéz volna az erdélyi magyar közönségben olyant találni, akinek legalább egy, maradandó tinédzserkori bulis élménye nem fűződik az együttes valamelyik dalához. Még az is eldúdol egy-egy refrént, akinek a szíve csücske valami egyéb műfaj, nem a punkrock.

A rajongótábor pedig alig akarta leengedni őket a színpadról – a Tankcsapda nem egyszer köszönt el a közönségtől, és hozzátették azt is: várnak mindenkit két hét múlva a Szigetre. Közben Péterfy Bori és a Love Band utolsó percben előrehozott fellépésére is összegyűlt a törzsközönség, és sokan voltak, akik a színpad mellett elhaladva figyeltek fel az együttesre, és csatlakoztak a bulizókhoz.


„Honnan tudtátok, hogy korábban lépünk fel? –


kérdezte meg Bori az első néhány dal között a közönségtől. – Féltünk, hogy senki nem lesz itt. De mégiscsak jó lesz ez a titkos koncert.” Megtartotta az ígéretét, minden porcikájából energiát sugározva énekelte és táncolta végig a fellépést, közben szinte párbeszédet folytatva a hallgatósággal.

A Şuie Paparude nagyon várt, a Freedom Arena műsorát záró fellépése viszont kissé csalódás volt a rajongók számára: a műsorfüzet szerint hajnali hat óráig tartó szettet már öt előtt befejezték, így aki késve ért oda, csak az utolsó számokat kapta el. Nem mintha a srácoknak nem jutott volna így is népes és lelkes közönség.

Goldie és MC Justice fellépésére is sokan voltak kíváncsiak, a tömeg a fesztivál során sokadszor kiszorult a Coke Terrace-ról, jó néhányan a sétányon ropták a pörgős drum and bass ritmusokra. Kár, hogy Palotai nem jött el – aki ismeri a magyarországi DJ-t, tudhatja, hogy nem ez az első és utolsó eset, hogy utolsó percben lefújja a fellépését. Helyette nyomta SKC és Mastif hajnalig a bulit a Coke Terrace-en – és aki ott volt, cseppet sem bánta, hogy fél órás warm-up helyett több órás szett jutott nekik.




A kemény mag, aki reggelig tombolt, most ébredezik és szedelőzködik, de a legtöbben elcsípték a délelőtti buszokat és vonatokat. A szervezők már tudják, hogy az utolsó napon 19 ezer fesztiválozó bulizott a Félszigeten, ezzel összesen 58 ezres látogatottsággal zárt a rendezvény (a remélt 50 ezerhez képest). Jövőreveletek, satöbbi.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS