Gyereklemezzel pihen a Kaukázus énekese
kérdezett: Ila Gábor 2009. július 30. 09:31, utolsó frissítés: 11:35Kardos-Horváth János undorítónak tartja saját ökológiai lábnyomát, környezettudatot nevel a lurkókba, és újabban klasszikus zenét hallgat.
Tegnap még Pesten léptetek fel, te meg átrepültél gyorsan...
– Na jó, de ez undorító szerintem, ekkora ökológiai lábnyommal egy másfél órás koncertért, ez nem érte meg. Érzem, hogy bűnös vagyok emiatt, de tényleg fontos volt ez a tárgyalás ma délelőtt, meg a feleségemmel és a gyerekemmel ki kellett menni a piacra, majd délután volt egy tök fontos megbeszélés, ahol ott kellett lennem.
Egy tárgyalásra jöttél, ami zenéről szól, ami...
– Azt kell erről tudni, hogy egy más korosztályt szeretnék megcélozni, akik még nagyon picik és nagyon őszinték, és akik számára a zene még nem feltétlenül bulizást jelenti, hanem egyfajta biorezonanciát. Két és fél éves kislánynak szoktam berakni Depeche Mode-ot, és táncol rá.
Nyilván a szöveg kevésbé lesz hangsúlyos...
– Gyereklemezben a szöveg szerintem nagyon fontos, olyan történetet kerekítenék az egész köré - már kerekítem is - ami kicsit ezt a tudatosabb dolgot vetíti előre. Például lesz egy olyan dal, hogy megyünk a boltba, hogy virslit, azt nem veszünk, mert egészségtelen, a párizsi is az, de azt kicsit szeretem, és így végigmegyünk a fogkrémen, a kávén, csomó mindenen, hogy azért nem minden úgy van, ahogy a boltokban kirakják, meg azért nagyon sok ember dolgozik azért, hogy az a kávé vagy a tea úgy odakerüljön, és bizony oda lesz írva a borítóra, hogy egy csésze kávé előállításához körülbelül 500 liter vizet használnak fel, pörköléstől kezdve szállításig. És ez iszonyúan nagy aránytalanság.
Én arra vagyok kíváncsi, hogy biztos más a hangulata egy kocsmában a koncerteteknek, például tudom, hogy volt Kolozsváron koncertetek, amin nagyon belsőséges hangulat volt. Mindaz, amit elmondtál, amit a színpadról le szeretnél dobni a srácoknak, az ilyenkor mennyire nehezebb?
– Sokkal nehezebb, világosban játszani nagyon-nagyon nehéz. Nappal munkaidő van, Jóisten arra találta ki a nappalt, hogy az ember dolgozzon. Faragja a fát, ültesse a kukoricát. Az éjszakát arra találta ki, hogy az legyen a szellemek világa. De ha valaki azt választja, hogy zenekar lesz vagy előadó lesz, akkor kutya kötelessége, ha kell, akkor reggel fél hétkor egy tévéműsorban játszani a legjobb tudása szerint, ha kell, fél hatkor nappal szemben egy fesztiválon, a legjobb tudása szerint. Mert a közönséget igazából nem nagyon érdekli, hogy neked milyen a belső hangulatod vagy hogyan képzeled el ezt az egészet, ő megvette a jegyet, hogy meghallgassa a dalait.
Kiadóktól is tartózkodtatok sokáig. Tudjátok még tartani ezt az alternatív disztribúciós modellt?
– A Kaukázusnak van egy valamilyen neve, meg valahol van, szóval így azt mondjuk, hogy mi kiteszünk egy lemezt a netre, oszt letöltögetik az emberek. Hogyha azt mondanánk egy kiadónak, hogy mi szeretnénk kiadni valamit, akkor valószínűleg nem azt mondaná, mint 5 éve, hogy nem is mondunk semmit. Mi egy csomó helyre elküldtük a demóinkat, tök jó lett volna, ha valaki segít egy kicsit összefogni a dolgokat, mint producer, vagy esetleg egy kis lóvét ad rá, hogy felvegyük, de a mailjeinkre sem válaszoltak, és ez a súlyos. És így azért hátsó kapukon már jönnek az infók, hogy nem-e lehetne...
Új produkciót várhat tőletek a közönség?
– Nagyon sokat játszottunk az utóbbi 2 évben, majdnem belerokkantunk. A zenekarnak egyébként korábban nem volt ilyen nagy rutinja, viszont így nem tudunk töltődni. Ezt most a magam nevében mondom, én egy picit elbújnék valahová. Azt beszéltük meg, hogy ők most csinálják a Magashegyi Undergroundot, ami szerintem egy ígéretes produkció, más síkon is mozog, mint a Kaukázus, én addig csinálok a gyerekeknek valamit.
Amikor elvonulsz, milyen zenét hallgatsz, ha hallgatsz valamit?
– Hát, Mozart. Kaptunk a nagymamától egy ilyen Best of Mozart a babáknak, nagy tételek is, és megdöbbentő. Hatása is van, kezdek dalokban gondolkozni, kicsit komplexebben, fütyülni, dallamra írni szövegeket, nem csak a ritmizálást lekísérni gitárral.
A szerzemények már ellenponttani szabályok szerint vannak megkomponálva?
– Van egy öreg barátom, aki elvégezte a Zeneakadémiát a hetvenes években, és itthon csinált pár zenekart, aztán kiment, és csak mondja, hogy micsoda tökjó dolgok vannak, a zene matekje fantasztikus, szerintem óriási adottság meg tehetség, hogyha valaki komoly zenekarra tud darabokat írni. Másik meg az, hogy én nem nagyon tanultam gitározni meg énekelni, és van ebben egy ilyen ősi elemi akármicsoda, de egy csomó helyről hiányozna a valami: tök jó ez az akkordmenet eddig, itt kéne a matek szerint a következő. Mi próbálgatjuk így-úgy az akkordokat, és megmutatom az akadémista zenész barátomnak, aki azonnal rámutat, hogy akkor ez. Picit bánom ezt, hogy nem vettük komolyan ezt fiatalon.
A beszélgetés audió változata az Erdély FM-en hallható
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!