Olga Tokarczuk és Peter Handke kapta az irodalmi Nobel-díjat
2019. október 10. 14:11, utolsó frissítés: 16:04
A lengyel Olga Tokarczuk kapta a 2018-as, míg az osztrák Peter Handke kapta a 2019-es Nobel-díjat - jelentette be a Svéd Akadémia illetékese.
BREAKING NEWS:
— The Nobel Prize (@NobelPrize) October 10, 2019
The Nobel Prize in Literature for 2018 is awarded to the Polish author Olga Tokarczuk. The Nobel Prize in Literature for 2019 is awarded to the Austrian author Peter Handke.#NobelPrize pic.twitter.com/CeKNz1oTSB
Olga Tokarczuk 1962-ben született pszichológus és regényíró. A kortárs lengyel próza kiemelkedő alkotója. Már gyerekként felkeltette az érdeklődését az irodalom, apja könyvtárosként dolgozott, és mindent elolvasott, amit egyszer csak elolvashatott a könyvtárban. A Varsói Egyetemen pszichológiából diplomázott, egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami a kritika szerint hatással volt írásaira is.
Első regénye 1993-ban jelent meg, az igazi áttörést az 1996-ban kiadott harmadik regénye, a Prawiek i inne czasy (magyarul Őskor és más idők címmel jelent meg 2011-ben) hozta meg számára. Ebben egy család több nemzedékének történetét dolgozza fel, a cselekmény 1914-ben kezdődik és végigköveti a 20. századi lengyel történelem változását. Hatalmas kritikai sikert hozott számára az 1998-ban kiadott Dom dzienny, dom nocny from (magyarul Nappali ház, éjjeli ház címmel jelent meg 2014-ben) című regénye is, melyben a térség emlékezetkultúrájának változását mutatja meg. A díj indoklásában a 2014-ben Księgi Jakubowe (hivatalos magyar fordítása nincs, szabad fordításban Jakob könyvei lehetne) című regényét említik Tokarczuk igazi mestermunkájának, amiben megmutatja a regénynek azt a legfelsőbb képességét, hogy egy ügyet szinte az emberi megértésen túl is megmutasson.
Peter Handke 1942-ben született osztrák író és fordító. Több mint 70 regény, színdarab, forgatókönyv és rádiójáték köthető a nevéhez. A német nyelvterület egyik legismertebb írója. 1961-től jogásznak tanult, de 1965-ben abbahagyta a tanulmányait, hogy csak az írással foglalkozhasson. 1966-ban jelent meg az első regénye, Die Hornissen (magyar fordítása nincs) címmel. Ismertebb művei közé tartozik az 1967-ben kiadott Kaspar (magyarul 1975-ben jelent meg), az 1970-ben megjelent Die Angst des Tormanns beim Elfmeter ( magyarul A kapus félelme tizenegyesnél. Négy kisregény címmel jelent meg 1979-ben), az 1986-ban publikált Die Wiederholung (magyarul Az ismétlés címmel jelent meg Tandori Dezső fordításában 1990-ben). Számos műfajban kipróbálta magát drámától kezdve regényig mindent írt. Sőt, a film világa iránt is érdeklődik, tucatnyi filmnek jegyezte a forgatókönyvét, ezek közül a legismertebb a Wim Wenders rendezte Berlin fölött az ég (1987)
Az anyja révén félig szlovén származású író 1990-es évek elején, a délszláv válság idején nem csak írói munkájával vonta magára a figyelmet. Ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, azt állította: a szerbeket csak a sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. 2006-ban beszédet mondott a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás alatt meghalt Slobodan Milosevic volt szerb elnök temetésén. Az emiatt kirobbant felháborodás csak a 2010-es évek elejére csillapodott Handke körül.
Mindkét díjazott szerepelt az esélyesnek tartott írók között Olga Tokarczuk győzelméért tízszeres pénzt fizettek a fogadóirodák, míg Peter Handke díjazásával hússzoros pénz üti a rá fogadók markát.
A díjat odaítélő Svéd Akadémia körül kialakult botrány miatt tavaly egy évvel elhalasztották a díj átadását. Ez nem példátlan, korábban már többször is volt rá eset az elismerés történetében. Tavaly alapjaiban rázta meg a testületet, hogy Katarina Frostenson költőt, a 18 tagú testület egyik tagját és férjét, Jean-Claude Arnault-ot súlyos vádak érték. A férfit 18 nő vádolta meg szexuális zaklatással és visszaéléssel, emellett pedig azzal is vádolták, hogy a felesége révén kiszivárogtatta a Nobel-díj győzteseinek nevét. A botrányok nyomán különböző okokból az akadémia hat tagja visszalépett, ketten pedig már régebben inaktívvá váltak, így a szinte működésképtelené váló intézmény tavaly nem döntött.
1901 óta összesen 110 alkalommal osztottak irodalmi Nobel-díjat, ebből négy alkalommal megosztva ítélték oda a díjat, így összesen 114 irodalmi Nobel díjas volt eddig. A legfiatalabb irodalmi díjazott Rudyard Kipling, aki 41 éves volt, amikor 1907-ben megkapta a díjat, a legidősebb díjazott pedig Doris Lessing , aki 2007-ben, 88 éves korában ítélték oda a díjat. 2017-ig összesen 14 nő kapott irodalmi Nobelt.
Eddig két személy utasította el a Nobel-díjat. A szovjet Borisz Paszternak 1958-ban ítélték oda a díjat, aki előbb el is fogadta azt, de később hatósági nyomásra végül visszautasította. 1964-ben pedig Jean Paul Sartre utasította vissza a díjat, mert ő következetesen elutasított minden hivatalos kitüntetést.
A legtöbb díjazott, szám szerint 29, az angol nyelvterületről származik, utána következnek a franciák 14, majd a németek 13 díjazottal. Eddig egyetlen magyart ismertek el a díjjal, 2002-ben kapta meg az elismerést Kertész Imre. Román nyelven író díjazottja nincs az irodalmi Nobelnek, a bánsági származású Herta Müller, aki 2009-ben vehette át a díjat, németül ír.
Az eddigi talán legnagyobb meglepetést Winston Churchill díjazása jelenti, aki nagy hatású beszédeiért kapta meg az elismerést 1953-ben. A díjat általában egy életművért ítélik meg, de volt 9 alkalom, hogy egy adott irodalmi művet külön kiemeltek az indoklásban. Például Ernest Hemingway 1954-es díjazásakor Az öreg halász és a tenger című regényét említették. (hírszerk.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!