2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Átadták a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának műfordítói különdíjait

2020. november 21. 16:58, utolsó frissítés: 17:06

„A műfordítói díj a román-magyar kapcsolatépítés díja is” – írják a szervezők közleményükben.


Pénteken délután immár harmadik alkalommal adták át a műfordítás és a kapcsolatépítés terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotóknak a Írószövetségi Fiók különdíjait. Az idén Koszta Gabriella a románról magyar nyelvre, E. Ferencz Judit pedig a magyarról román nyelvre való fordításaiért részesült elismerésben.

Markó Béla a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke értékelve a román és magyar műfordítás jelentőségét elmondta: nem hiszi, hogy a román és a magyar kultúra kölcsönös megismertetésével a román és a magyar nemzet közötti együttélésben felmerülő minden gond máris megoldódik, de ha sikerül ezáltal lebontani bizonyos előítéleteket, félelmeket, és sikerül megismerni azokat az értékeket, amelyeket a velünk élő másik közösség alkot, azáltal mégis közelebb kerülünk a lehetséges konfliktusok feloldásához. Hozzátette, nagy és fontos munka ez az írói közösség számára. Ugyanakkor hangsúlyozta, az utóbbi években több fontos művet is lefordítottak románra és magyarra.

A járványhelyzetre való tekintettel, a díjátadásra ezúttal online-esemény keretében került sor, amely az Erdélyi Magyar Televízió Facebook-oldalán volt megtekinthető.

Az esemény házigazdája, Markó Béla, úgy vélte, a műfordítói különdíj egyben a román-magyar kapcsolatépítés díjának is tekinthető, ugyanis kölcsönös érdek, hogy a két kultúra, a két irodalom intézményes kapcsolatát erősítsék. Erre a Marosvásárhelyi Fiók, amelynek többségükben Maros, Kovászna, Hargita és Beszterce megyei írók a tagjai, azért is alkalmas, mert Romániában egyedüliként van külön magyar és román tagozata is. Itt Erdélyben lehetőségünk van megismerni egy másik nyelvet, kultúrát, egy másik irodalmat, és magunkévá tenni ezeket az értékeket. A magyar írónak érdeke, hogy műveit románra lefordítsák, hiszen ezáltal megnő az olvasótábora, és ugyanúgy, a román írónak is érdeke ez.



A díjazottak közül elsőként Koszta Gabriella fordítói munkásságát méltatták, akiről elhangzott, sokan ünnepelt színészőként ismerik Erdélyben és Magyarországon is, de ezúttal hasonlóan ünnepelt műfordítóként van jelen, aki számos jelentős román író, többek között Gabriela Adameșteanu, Mircea Cărtărescu, Norman Manea és mások műveit tette a magyar kultúra részévé.

Laudációjában Demény Péter úgy fogalmazott: “Fordítás és közvetítés, tolmácsolás és empátia – ez áll a fordítói mesterség címerében. Törődés az érzékenység és a fáradtság értelmében egyaránt, vívódó műhely, meggyőző végeredmény. (…) Az ember olykor nem is érti, miért kell ennyit fáradnia valaki másért. A legjobb válasz természetesen az, hogy azért, mert erre született. Mindannyiunknak meg kell köszönnünk, hogy Koszta Gabriella azt teszi, amire született, és arra született, amit tesz.” (A laudáció teljes terjedelmében ITT olvasható.)

“Ez a két hivatás, a színészet és a műfordítás tulajdonképpen nagyon közel áll egymáshoz: a műfordítás is egyfajta színpad, ahol egy idegen szöveget a magamévá teszek, átszűröm magamon és interpretálom. Nagyon hálás vagyok a román irodalomnak, hogy egy újabb, szintén szenvedélyes hivatással ajándékozott meg, amely már amiatt is nagyon fontos, hogy hidat teremt két kultúra, esetünkben a román és a magyar kultúra között – mondta Koszta Gabriella.

E. Ferencz Judit fordítói munkásságát Kocsis Francisko méltatta, laudációját Demény Péter tolmácsolta: “Gyors listát készítettem azokról, akik magyarból románra fordítanak, és megdöbbentett a rövidsége. De mert ez egy olyan pillanat, amikor optimistáknak kell lennünk, hangsúlyozzuk hát, hogy még mindig vannak szenvedélyes kulturális fuvarosok. (…) Az E. Ferencz Judit által összeállított és fordított antológia (Felfújható magány. Erdélyi magyar prózaírók – a szerk.) a megismerés hídjait építi fel a román olvasó számára, és néhány apró kísértést dob feléje. A könyvet lapozgatván szükségét érzed, hogy többet megismerj mindabból, amit ez vagy az írt, az egyiket jobban megszeresd, mint a másikat. (…) Legnagyobb érdeme természetesen az, hogy létezik és új ösvényt tör, de az is erényei közé sorolandó, hogy egy kiemelkedő képességekkel megáldott fordítót ajánl a figyelmünkbe, akinek csodálatos érzéke van azokhoz a nyelvekhez, amelyeket használ.” (A laudáció teljes terjedelmében ITT olvasható.)

E. Ferenc Judit maga is hatalmas kihívásnak nevezte a “híd” szerepet a magyar és a román kultúra között, különösen azért, mert igen kevés példa van arra, hogy főként kortárs erdélyi magyar szerzők munkáit fordítsák le román nyelvre. “Sok tervem van, folytatom ezt a munkát” – zárta szavait. (hírszerk./közlemény)


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS