2021. május 9. vasárnapGergely
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Elhunyt Terényi Ede zeneszerző

2020. november 27. 12:06, utolsó frissítés: 12:06

November 26-án, életének 86. évében Kolozsváron elhunyt Terényi Ede Erkel Ferenc-díjas zenetudós, zeneszerző, egyetemi tanár, a romániai magyar zenei élet kimagasló mestere, pedagógusa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Műveit ötven kötetben jelentette meg, s ehhez járul a közel ugyanennyi CD is, míg harmóniaelméleti kutatásait tanulmányokban tette közzé. Könyveket, elemzéseket, zenei esszéket írt a modern zenéről, zeneszerző elődökről és kortársakról (Veress Sándor, Lajtha László, Balassa Sándor). Számos műve hangzott el ősbemutatóként Európa zenei centrumaiban. Művészi tevékenységének elismeréseként több jelentős kitüntetést, díjat kapott: a Román Tudományos Akadémia George Enescu-díja (1980), Bartók–Pásztory-díj (1994), Erkel-díj (2000).


Terényi Ede Marosvásárhelyen (Románia) született 1935. március 12-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte: zeneszerzést Trózner Józseftől, zongorát Chilf Miklóstól tanult, a Bolyai Farkas Elméleti Középiskolában érettségizett (1952), majd a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakán Jodál Gábor tanítványaként szerzett oklevelet (1958), ettől kezdve Kolozsváron élt. A kolozsvári kulturális pezsgés révén Terényi belekapcsolódhatott a romániai zenei életbe, a magyarországi hangversenyek világába, de kitekinthetett a német és francia régió felé is. 1956-ban elnyerte az Enescu-ösztöndíjat.

1958-tól ötvennégy éven át a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola előadója volt: kezdetben ellenponttant, majd összhangzattant, a '80-as évektől zeneszerzést, majd zenedramaturgiát is tanított (ez utóbbi tantárgy bevezetése a főiskolán az ő nevéhez fűződik). Két ízben (1974, 1978) is részt vett műveivel a darmstadti modern zenei tanfolyamon, ill. fesztiválon (Internationale Ferienkurse für Neue Musik).

Zeneírói, zenetudományos munkássága egyaránt jelentős: számos zenei tárgyú kötet és esszé szerzője. Zenetudományi kutatásainak középpontjában a modern zene vertikális dimenziójának vizsgálata áll. Doktori disszertációja (A XX. századi zene 1900–1950-ig terjedő első felének összhangzattan-elmélete) e témakörben végzett kutatásainak összefoglalása. Másik jelentős kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története és stilisztikai vizsgálata.

Az Utunkban, majd a Helikon hasábjain heti rendszerességgel jelentkező zenei, illetve a zenén túlmutató, irodalmi, képzőművészeti vonatkozásokat is tartalmazó esszésorozatai jelentős részét utóbb kötetekben is megjelentette: a hetvenes években közölt írások (A modern zene útjai, ill. a Zene körül c. *sorozatok) képezik a Zene marad a zene? (Buk. 1978) c. kötet gerincét. A Paramuzikológia (esszék, Kv. 2001) c. kötet a (Para)gondolatok a zenéről, zeneszerzésről, A csodálatos 20. század a zenében, a Reflexiók című sorozatok gyűjteménye, a Zene Tegnap. Ma. Holnap (uo. 2004) a Reflexiók, a Zenei csevegések, Zene-szó, Színek és vonalak között, Megemlékezések sodrában (Műhelyjegyzeteim) című ciklusok írásaiból ad válogatást. E miniesszékben „napok, hetek, hónapok, évek töprengéseit foglalja össze és bízza rá gondolatjátékok sziporkázó változataira, amelyek végül is a szerző ars poeticájának egészét részletezik oly módon, hogy a kötetek pars pro totói mindig is a totum pro pars erejével hassanak” (Angi István). Cikksorozatokat közölt továbbá az Igaz Szó (Arcképvázlatok. 1983), a Korunk, A Hét, az Igazság és a Szabadság hasábjain, írásai jelentek meg a Revue musicale suisse című lapban is (Bern).

Szakmai sikerein túl fontosak voltak számára barátságai alkotótársakkal és volt tanítványokkal. E sorból is kiemelkedik legendás barátsága Balassa Sándor zeneszerzővel, amelynek szép példája a Balassa-duók című hegedűkettős sorozat.

Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat: első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi, ezt követte a szerializmus felé fordulás, a zenei grafika, majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás. A közelmúltban készült műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemezte.

Számos zeneműve kapcsolódott szorosan a magyar és az egyetemes irodalomhoz: száznál is több, a magyar és a világirodalom, valamint a népköltészet remekeihez kapcsolódó vokális zeneművet szerzett, amelyek műfaji szempontból is változatosak, mono­operáktól vokál-szimfonikus művekig, kórusoktól dalokig. Munkásságát emellett több szimfónia, zongoraverseny, mise, Te Deum, Stabat Mater, neobarokk concertók, vonósnégyesek, ütőskvartettek, különböző hangszeres szólódarabok, szonáták, monodrámák, dalsorozatok és kétkötetnyi kórusmű körvonalazza.

Szerzői estet tartott Románia minden fontosabb zenei központjában, továbbá Budapesten, Pannonhalmán és Bécsben. Főbb művei elhangzottak Európa számos nagyvárosában. Műveiből számos rádió- és tv-felvétel készült, valamint egy sorozat szerzői CD. Számos zeneművének partitúráját kiadta a Bukaresti Zenei Kiadó; további orgona- és énekkari művei: Organ Music és Kóruskönyv. I. Gyermek- és női karok (mindkettő Kv. 2005).

A zeneszerzés mellett a képzőművészet is vonzza: egyéni, színes grafikai kiállításai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen (például a La Divina Commedia – 25 színes *grafika. Kv. 2007). A Dantesca (színes *grafikák, Kv. 2004). Essig József Terényi Ede – Szín, fény, zene címmel készített róla filmesszé-portrét; a multimédiás kísérlet a számítógép segítségével hangolja össze T. E. zeneszerzői és képzőművészi világát.

A Román Zeneszerző Szövetség több művét (I. vonósnégyes. 1974; In memoriam Bakfark. 1978) díjazta. A Bakfark-szimfónia 1980-ban elnyerte a Román Akadémia Enescu-díját is. 2004-ben Kulturális Érdemrenddel, Budapesten Bartók–Pásztory-díjjal (1994), Erkel-díjjal (2001) és Bartók-emlékplakettel (2006) tüntették ki. Életműve a nemzetközi irányzatokkal állandó párbeszédben állt. (MMA közlemény/Romániai Magyar Irodalmi Lexikon/hírszerk)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS