Elhunyt Demény Attila zeneszerző, a magyar zenei élet jelentős személyisége
2021. május 11. 16:24, utolsó frissítés: 16:24
Május 11-én 66 éves korában elhunyt Demény Attila Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, Nádasdy-díjas operarendező, karmester, zongoraművész, fesztiválszervező. Az erdélyi és magyarországi zenei élet jelentős személyisége.
Demény Attila 1955. március 2-án született Kolozsváron. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979-ben végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd 1987-ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett.
Önéletrajzi kötetében vallott arról, hogy kezdetben zongoraművészi pályán indult el, de ez politikai okokból kerékbe tört – ez volt az első szertefoszlott illúzió, amelyből tanult. Ezt követően színdarabokhoz írt kísérő zenét, majd operarendező lett, és három operát is írt a Kolozsvári Magyar Operának, ugyanakkor útját végigkísérte a zeneszerzés, ez nyújtott fogózkodót, amikor bajban volt.
1987 óta a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője, majd főrendezője volt. A Romániai Magyar Zenetársaság elnöke (1993). Ő mutatta be először Erdélyben Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát (1992), és Bartók Béla Cantata Profanáját (1995).
Zongoristaként több mint 300 egyéni szóló-, kamara-, és zenekari estje volt. Számos színházi kísérőzenét szerzett, és több színházi produkció zenei vezetője volt. Szimfonikus hangversenyeket és operaelőadásokat vezényelt. Több mint húsz opera rendezője.
Fesztiválszervezőként nevéhez fűződik a nemzetközi előadógárdát felvonultató kolozsvári 1995-ös Bartók, 1997-es Kodály, 1999-es Zsurka Péter és a 2000-es Balogh Emléknapok valamint a 2003-2006 között Balatonfüredi Művészeti Fesztiválok megszervezése.
Zeneszerzői munkásságát kiváló szakmai felkészültség és a 20. századi zenei nyelveket sajátos hangvételben egyesítő egyéni stílus jellemzi. Ez a nem túlbonyolított, expresszionista beszédmód képes arra, hogy általa a századforduló fontos közép-kelet-európai történetei fogalmazódjanak meg.
2019-ben a Budapest Music Centerben és a Kolozsvári Magyar Operában hallható szerzői estjén is ilyen lényeges zenei történetek szólaltak meg: Az utolsó meggymag című kamaraoperájában csakúgy, mint Weöres Sándor, Nagy László, Szőcs Géza, Balla Zsófia, Visky András versei nyomán írt vokális kamaraciklusaiban, valamint kórusműveiben és hangszeres darabjaiban, melyek képesek átfogni a szertefoszlott illúziók és a ragyogó, transzcendens szférák között tátongó távolságot.
2021 februárjában fejezte be utolsó munkáját Lacrimosa című kórusművét.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!